Mindszenty bíborost a rendíthetetlen, bátor hit, a Krisztushoz való feltétlen hűség jellemezte – Stella bíboros emlékmiséje Rómában

Vertse Márta - Vatikán

„Nagy örömet jelent számomra, hogy vezethetem ezt a szentmisét, Isten szolgája, Mindszenty József bíboros halálának 43. évfordulója alkalmából, ebben a templomban, amely címtemploma volt 1946-tól” – kezdte homíliáját Beniamino Stella bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa. Köszönetét fejezte ki Magyarország Szentszéki valamint Római nagykövetségének, szívélyesen köszöntötte a jelenlévő papokat, az egész magyar közösséget, majd felidézte Mindszenty József bíboroshoz fűződő személyes emlékeit.

A szentmisén koncelebrált Irynej Bilyk ukrán görögkatolikus püspök, a Santa Maria Maggiore-bazilika kanonokja, Tóth Tamás pápai káplán, a római Pápai Magyar Intézet rektora, Németh László prelátus, olaszországi magyar főlelkész, P. Stefan Dartmann, a római Pápai Német-Magyar Kollégium rektora, P. Franz Xaver Brandmayr, a római Santa Maria dell’Anima Pápai Kollégium rektora, P. Melo Lajos, a Santa Maria Maggiore-bazilika gyóntatója. Koncelebráltak továbbá a Pápai Magyar Intézet és a Német-Magyar Kollégium papjai. A szentmisén a kalocsai székesegyház kórusa énekelt.

Jelen voltak a szertatáson Magyarország Panama, Kelet-Timor, Burkina Faso, Tajvan, Horvátország állami, illetve szentszéki nagykövetei, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének első beosztottja, valamint a Római Magyar Akadémia igazgatója.

Nagy tisztelettel tekintettünk a „vasfüggöny” országainak üldözött egyházaira

„Jelenlétem ma este itt felébreszti bennem papi képzésem első éveinek emlékeit; mondhatnám képletesen, hogy olyan, mintha egy adósságot törlesztenék a szentmise bemutatásával, megemlékezve egy olyan lelkipásztorról, mint amilyen Mindszenty bíboros volt, olyan sok jót kaptam a hozzá hasonló papi tanúságtételektől, különösen fiatal éveimben. Ugyanis egy olyan személyről van szó, akit szívemben hordozok gyermekkorom óta; olyan plébánosoktól kaptam képzésemet, akik szolgálatukat az ún. „vasfüggöny” árnyékában végezték, vagyis annál a határvonalnál, amely Európát nem pusztán földrajzilag, hanem politikailag is két részre osztotta. Viharos és nehéz évek voltak, amikor üldözték a katolikus egyházat” – mondta Stella bíboros, aki észak-olaszországi Treviso tartományban töltötte ifjú éveit, közel az akkori jugoszláv határhoz. Azokban az években nagy csodálattal, odaadással és tisztelettel tekintettek ezekre a lelkipásztorokra a közeli országhatár résein át. „Úgy nőttünk fel, hogy imádkoztunk ezekért az egyházakért és lelkipásztoraikért, miközben eljutottak hozzánk azoknak a tragikus helyzeteknek a visszhangjai, amelyeket egyes fővárosok, mint Zágráb, Prága és Budapest éltek”.

Mindszenty bíboros a papi élet és az apostoli buzgóság példaképe

„1956-ban, amikor Magyarországon leverték a forradalmat, és a bíboros a közeli amerikai követség székhelyén kapott menedéket, még csak szeminarista voltam” – folytatta visszaemlékezését Stella bíboros. „Hitének rendíthetetlen bátorsága, hűsége, amellyel az Urat követte az üldöztetés idején is, népe iránti lelkipásztori gondoskodása, nagylelkű és hiteles készsége, hogy egyszerű, jó lelkipásztor legyen, aki készen áll arra, hogy életét az egyházért és a hazáért feláldozza, amint ő maga mondta székfoglaló beszédében Esztergom érsekeként, arra késztettek, hogy úgy tekintsek rá, mint a papi élet és az apostoli buzgóság példaképére, amelyért ma is sokkal tartozom” –vallotta homíliájában a Papi Kongregáció prefektusa.

Krisztus tanítványai szívükben hordozzák a végső győzelem bizonyosságát

Stella bíboros személyes emlékeit összefűzte a nap liturgiájával. Szent Atanáz, 328-tól alexandriai püspök emléknapján felidézte, hogy az egyházatya a keresztény tanítás fáradhatatlan védelmezője volt, aki több császár üldözését szenvedte el és öt alkalommal küldték száműzetésbe. Vörös fonal köti tehát össze minden tanítvány sorsát az Úréval, hiszen az evangélium hirdetése olykor kényelmetlen a világ számára. Minden tanítvány szívében hordozza a végső győzelem bizonyosságát, de ugyanakkor minden tanítványnak el kell fogadnia Jézus intését, amelyet a Máté evangéliumából felolvasott szakaszban hallottunk: „Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál” (Mt 10). „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,18).

Ma is folytatódik a keresztényüldözés

Ez az apostolok, az első évszázadok keresztényeinek a tapasztalata, mint Szent Atanázé, és mint tiszteletre méltó Mindszenty bíborosé, valamint olyan sok magyarországi és más országok testvéreié, akik erőszakot és ellenségeskedést éltek és olykor még ma is élnek meg, megtapasztalták saját viszontagságos életükben Krisztus keresztjét, az üldöztetés evangéliumi boldogságával, amely a Keresztre feszített Jézushoz kapcsolja őket.

Hitünk győzelem a világ fölött

Ma este Isten igéjének élő tanúságtételére emlékezünk: a kitartó hit legyőzi a világot! És éppen a hit volt az, ami Mindszenty bíborosnak különleges erőt adott, hogy tanúságot tegyen az evangéliumról és szolgálja Isten népét a legdrámaibb pillanatokban és a magyar helyi egyház életének legsötétebb időszakában is. Kitartó hitét szemlélve jobban megértjük János apostol szavait, amelyeket ma este hozzánk intéz: „Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk” (1Jn 5,4).

A hívők Krisztus szeretetéből merítik erejüket

Ferenc pápa, néhány évvel ezelőtt, a kommunista rezsim áldozataira emlékezve megállapította: „éppen a Jézussal való bensőséges kapcsolatból, a vele való szeretetkapcsolatból fakadt ezeknek a vértanúknak az ereje, hogy szembeszálljanak a fájdalmas eseményekkel… Ma is, mint tegnap, az egyház erejét nem annyira szervezőképessége vagy struktúrái adják, amelyek bár szükségesek, de az egyház nem azokban találja meg erejét. A mi erőnk Krisztus szeretete” (Ferenc pápa, 2014. szeptember 24-i általános kihallgatás).

Mindszenty bíboros hősies fokon gyakorolta az erényeket

Isten szolgájának életében és lelkipásztori szolgálatában szemlélhetjük ennek a Krisztussal való egységnek a szépségét és erejét, amely a bíborost buzgó lelkipásztorrá és az evangélium ragyogó tanúságtevőjévé tette. Állandó volt az Istennel való személyes barátsága, mint ahogy „Emlékirataim”-ban írja: „nem vehették el tőlem az erények gyakorlását, a triduumokat, sem mindennapi imáimat”.

Ez az állandó hűség az imában a legnagyobb kifejezési formáját a szentmise bemutatásában érte el, amelyet a bíboros rendkívüli személyes fegyelmezettsége támasztott alá. Számos erény hősies gyakorlása arra késztette, hogy sajátos szeretettel legyen Isten népe iránt, amellyel mindenben szolidaritást vállalt, népe viszontagságos eseményei részének érezte magát és soha nem tartott fenn saját maga számára különleges bánásmódot. Megható felfedezni, hogy még plébános korában olykor mindössze három szem burgonyát vacsorázott, és ha valaki ezen csodálkozott, így válaszolt: „Ha az ország szenved, nem engedhetjük meg magunknak mi sem, hogy dúskáljunk a földi javakban” (Positio, Tanúvallomások).

Ez a jótékony szeretet, amely szívét Istenhez és a testvérekhez fűzte, arra késztette, hogy támaszt nyújtva elkísérje és felemelje Isten népét, előmozdítsa szilárdan az egyház és a katolikus tanítás iránti hűséget a rezsim elnyomásával szemben. Lelki végrendeletében 1962. október 19-i keltezéssel ezt írta: „meggyötört sorsotokban, amíg Isten végtelen irgalmassága nem ébreszt hajnalt... éljetek hűségesen Istenhez és az egyházhoz és történelmi hazátokhoz” (Positio, Summarium Documentorum, 353. oldal).

Leleplezte a kommunista rezsim erőszakos tetteit, de hősiesen megbocsátott üldözőinek

Ugyanebből a végrendeletből kitűnik az a benső szabadság és állhatatosság, amellyel Isten szolgája leleplezte a kommunista eszmék csalárdságát és a rezsim erőszakos tetteit. Ugyanakkor ezekkel a szavakkal buzdította népét: „Amennyiben Isten meg akar bennünket menteni, nem adhatunk teret a bosszúállásnak” (Positio, Summarium Documentorum, 354. oldal). Élete végéig kitartó volt a hitben, Krisztus szeretetét élte meg, amely az elszenvedett igazságtalanságok és kínzások ellenére a megbocsátás hősies tettére késztette.

VI. Pál pápa „egyedülálló papi és lelkipásztori” példaként emlékezett Isten Szolgájára

Egy példás papi élet ajándékával állunk szemben, ez az élet az egyház iránti szeretetben telt el, amelyet a bíboros nagylelkűen, Jézushoz, a Jó Pásztorhoz hasonlóan a magyar népért ajánlott fel. VI. Pál pápa úgy emlékezett alakjára, mint „egyedülálló papi és lelkipásztori” példára. A bíboros egy sebészeti beavatkozás komplikációi nyomán halt meg. Miután elaltatták, a kórházi ágyon takarója alól kiesett rózsafüzére. Isten Szolgája így fejezte be utolsó zarándokútját: a végsőkig imádkozott, bízva Istenben, meghátrálás nélkül, Istennek ajánlva fel megtört szívét, amely egész életében a magyar népet szolgálta.   

Mindszenty bíboros tanúságtételében Isten mindenhatósága tükröződik vissza

Ma este, egyesülve az imában és Magyarország és Európa helyi egyházainak jövőjére tekintve elmondhatjuk, hogy a bíboros hősies tanúságtételében „visszatükröződik Isten mindenhatósága, amely mindig megvigasztalja népét, új utak és a remény távlatait nyitva meg” (Ferenc pápa, 2014. szeptember 24, általános kihallgatás).

Járjon közben mindnyájunkért és eszközölje ki az Úrtól a kitartó hitet, amely legyőzi a világ hatalmasait, leküzdi a gonoszt és megnyitja számunkra a vég nélküli öröm ajándékát – fejezte be szentbeszédét Beniamino Stella bíboros a Mindszenty József bíboros halálának 43. évfordulója alkalmából bemutatott római szentmisén.