Ferenc pápa teológiája és lelkisége 1. rész
P. Szabó Ferenc - Vatikán
Bevezető gondolatok
Ferenc pápa mindjárt megválasztása után, első megjelenésekor a Szent Péter bazilika erkélyén, új stílust jelzett a pápai szolgálatban: egyszerűen „Jó estét!” kívánt a téren összesereglett néptömegnek és csendes imát kért a hívektől. Az Argentínából jött jezsuita Bergoglio bíboros Róma püspökének nevezi magát, egyszerű nyelven beszél és ír, határozottan a II. Vatikáni zsinat szellemében gyakorolja szolgálatát. A katolikus egyházon kívül és belül is különféleképpen látják és értékelik új stílusát, tanítását sokszor a felületes média legszélsőségesebb véleményét is követve. P. Szabó Ferenc, aki júliusban ismételten segít a VR magyar tagozatában, egy nyomdakész tanulmánykötetében megkísérelte Ferenc pápa fél évtizedes szolgálatának kiegyensúlyozott mérlegelését. Négy részes sorozatunk Ferenc pápa sajátos teológiáját és a Szent Ignáctól ihletett lelkiségét világítja meg. Mai jegyzetének címe:
Az evangéliumi öröm hírnöke
Ferenc pápa öt éve szolgálja Krisztus Egyházát Péter római székében. 2013-tól kezdve hirdeti az evangéliumi örömhírt különböző megnyilatkozásaiban, főleg nagyobb buzdításaiban és körleveleiben: Az Evangélium öröme k. buzdítás, a Laudato si’ körlevél[1], A szeretet öröme k. családszinódus utáni buzdítás, végül az Örvendjetek és ujjongjatok k. legutóbbi buzdítás.[2] Szent Péter utóda a Jézus által hozott üdvösség hirdetését és a mellette történő tanúságtételt tartja szolgálata legfőbb célkitűzésének és az evangelizáló Egyház elsőrendű missziójának.
Első, enciklikának is beillő apostoli buzdítása, programadó írása (Evangelii gaudium) így kezdődött: „Az Evangélium öröme tölti el azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik hagyják magukat üdvözíteni Általa, megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigeteltségtől. Jézussal mindig megszületik és újra születik az öröm.”
A buzdítás elején a pápa kifejti, honnan származik a keresztény hívő öröme. Forrása: a személyes találkozás az üdvözítő, bűneinket megbocsátó, irgalmas Jézus Krisztussal. Az önző, zárt életéből önmagából kilépő és mások felé szeretettel megnyíló személy „örül szeretete édes örömének”. (2-3.) „Az evangélium, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre.” (5) „Az öröm alkalmazkodik és változik, de kicsiny világítóablakként mindig megmarad: abból a bizonyosságból születik, hogy végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk.” (6) „Akkor válunk teljesen emberivé, amikor többek leszünk a pusztán emberinél; amikor megengedjük Istennek, hogy önmagunkon túlra vezessen bennünket, hogy ezáltal elérjük legigazibb valónkat. Ebben rejlik az evangelizálás forrása. Mert ha valaki befogadta azt a szeretetet, amely újra megajándékozta az élet értelmével, hogyan zárhatná magába a vágyat, hogy ezt másokkal is közölje?” (8)
Bergoglio pápa a 10. pontban idézi a CELAM V. általános konferenciája[3] Dokumentumát, amelynek megfogalmazásában őneki döntő része volt: „Az élet, amennyiben elajándékozzák, megerősödik – de elgyengül az elszigeteltségben és a jólétben. Valójában azok élvezik jobban az élet lehetőségeit, akik elhagyják a biztonságos kikötőt, és belevetik magukat a küldetésbe, hogy közöljék az életet másokkal.” – Majd idézi VI. Pál Evangelii nuntiandi k. buzdítását (80): „Tegyük újra magunkévá és növeljük a lelkesedést, az édes és erőt adó örömöt, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is. (…) Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ -, mit is jelent az evangélium jó híre. De ezt a hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza.”
Néhány adat J. Bergoglio jezsuita képzéséről [4]
Jorge Mario Bergoglio (szül. 1936, dec. 17, Buenos Aires) 1957. márc. 11-én lépett a Jézus Társaságába. A két éves noviciátus után hagyományos filozófiai és teológiai tanulmányokat végezte. Amint maga megjegyezte: „Sajnos, a hanyatló tomizmus kézikönyveiből tanultam.”[5]
1963: Santiago de Chilében befejezi a bölcsészkart, majd Argentínába visszatérve filozófiából diplomázik.1964-66: Irodalmat és pszichológiát oktat Santa Fé-ben, majd Buenos Airesben. - 1965-1969 között végzi a négyéves teológiát. 1970-ben a San José kollégiumban szerez diplomát.
Peter Hünermann német teológus[6] fontos adalékokkal szolgál Ferenc pápa rendi kiképzéséhez, főleg antropológiájának forrásait jelöli meg. Skolasztikus filozófiáját és teológiáját később kiegészítette Gabriel Amengual spanyol pap filozófus Latin-Amerikába nagyon elterjed modern műve tanulmányozásával.[7]
A spanyol szerző főleg a német idealizmus képviselői, valamint Max Scheler és Martin Heidegger, valamint francia fenomenológusok és nyelvfilozófusok megismertetésével hatott az argentin jezsuitára.
J. Bergoglio jezsuita 1965-1969 közötti teológiai képzése a zsinat utáni években folyt, ez a forrongás időszaka volt Latin-Amerikában. A hagyományos skolasztikus kézikönyveket nem használták: a zsinati egyháztan (Lumen gentium) és a Gaudium et spes k. konstitúció, tehát az Egyház és mai világ kapcsolatával foglalkozó okmány volt kiindulópontja keresésüknek. 1968-ban a CELAM második összejövetelén Medellinben Gustavo Guttierez adta meg a programot az ún. felszabadítás-teológia kidolgozásához: ez a zsinati tanításból kiindulva új krisztológiát és egyháztant fogalmazott a latin-amerikai társadalmi és politikai helyzet, valami a népi vallásosság figyelembe vételével. Itt jegyzem meg: Ismeretes, hogy a felszabadítás-teológia egyes képviselőt – akik a marxista ideológia egyes elemeit is alkalmazták a helyzetelemzésben és a forradalmi gyakorlatban - a Hittani Kongregáció két dokumentumban is figyelmeztette. A
chilei püspökök pedig „politikai messianizmust” emlegettek. A bázisközösségek képviselték a tiltakozást az elnyomás és kizsákmányolás ellen: Argentínában, Buenos Airesben az állami (nem jezsuita) teológiai fakultáson is Lucio Gera körül tömörültek fiatalok, a rendi teológiát végző Bergoglio is rokonszenvezett velük. A jezsuita rend akkori legfőbb elöljárója, Pedro Arrupe az ignáci megkülönböztetéssel segítette őket eligazodni a kibontakozó felszabadítás-teológiában.
1980: Kinevezik a San José kollégium rektorának, 1986-ig tölti be ezt a tisztséget, miközben Németországban teológiai tanulmányokat folytat: itt Romano Guardini életművét tanulmányozza készülő doktori téziséhez. E tanulmányait félbeszakítja, mert elöljárói visszahívják Argentínába, és különféle feladatokkal bízzák meg. (lelkipásztorkodás, lelki vezetői és gyóntatói szolgálat). 1992. máj. 20 : II. János Pál Buenos Aires segédpüspökévé nevezi ki. – Püspöki jelmondata: „Miserando atque eligendo”[8] Világnézeti és teológiai, irodalmi továbbképzése szempontjából igen jelentősek voltak a németországi teológiai tanulmányok, különösen is Romano Guardini életművének[9] tanulmányozása a doktorátus megszerzése céljából.
[2]Gaudete et exultate, magyar fordítása Diós Istvántól: Örüljetek és ujjongjatok. Felhívás az életszentségre a mai világban. SZIT, Bp. 2018. – Vö. A. Spadaro SJ , „Gaudete et exultate”, in Civ. Cattolica, 21 apr/5 mag 2018, 107-123. (Ferenc pápa apostoli buzdításának szerkezete és jelentősége.)
[3] 2007, Aparecida http://www.magyarkurir.hu/hirek/interju-ferenc-papaval-2007-bol
[4]Vö. Ferenc pápa, Az irgalom egyháza, 193-19; Jó napot! 21-22 és 40-42.
[5] Jó napot! 46-47.
[6] A Ferenc pápa teológiájáról írt , Roberto Repole által szerkesztett füzetsorozatban:Peter Hünermann, Uomini secondo Cristo oggi. L’antropologia di papa Francesco, Libreria Editrice Vaticana, 2018.
[7] G. Amengual, Antropología filosofica. Bibl. di Autores Cristianos, Madrid, 2007.
[8] Utalás Máté meghívására: Mt 9, 9-13 és Caravaggio híres festményére, amelyet Bergoglio nagyon kedvelt. Vö. Jó napot! 14-15.
[9]Vö. cikkemet R. Guardiniről : http://www.tavlatok.hu/38elottiek/tavlatok15.htm#15kultura
