Ferenc pápa teológiája és lelkisége 2. rész

P. Szabó Ferenc - Vatikán

Ha Romano Guardini (1885-1968) életművét röviden  jellemezni akarjuk, egyetlen szóval kifejezhetjük a lényeget: Weltanschauung=világnézet. Legfőbb törekvése az volt, hogy a katolikus világot, főleg a fiatalokat, új, dinamikus világszemléletre nevelje. Víziójának középpontjában az Úr áll, Jézus Krisztus személye.[1] Mert a kereszténység lényege - hangsúlyozza ő maga - Krisztus személyétől elválaszthatatlan. „Ennek a lényegnek nincs elvont meghatározása. Nincs doktrína, nincs morális értékrendszer, nincs vallásos állásfoglalás, se életprogram, amely elválasztható lenne Krisztus személyétől, és amelyről mégis ezt mondhatnánk: íme, ez a kereszténység. A kereszténység Ő maga: az, ami Általa eljut az emberhez, és a kapcsolat, amely Általa Isten és az ember közt létezhet." 

Itt rögtön felismerjük Bergoglio/Ferenc pápa világnézetének és teológiájának gyújtópontját. Romano Guardini hihetetlen tájékozottsága a filozófiában, modern eszmeáramlatokban, irodalomban új távlatokat nyit a Latin-Amerikából érkezett fiatal jezsuitának, aki ott a hagyományos skolasztikus képzésben részesült. Az olasz származású német gondolkodó a világnézetet mint egzisztenciális állásfoglalást és életalakító tényezőt történelmi szituációkban világítja meg. Szétágazó esszéinek a szintéziséből valóságos szellemtörténeti panoráma állítható össze. Szókratésznél kezdődik ez a sor, majd Ágostonon, Bonaventúrán, Dantén keresztül eljutunk a modernkor kezdetéhez: Pascalhoz, akit Nietzsche ,,a legnagyobb kereszténynek" nevezett. R. Guardini szerint a középkor egységes világképe, amelynek tökéletes példáját még megtalálhatjuk Danténál, Pascallal kezd felbomlani: a modern humanizmus születésénél vagyunk. Pascal már a keresztény kultúra válságának tanúja. A világegyetem végtelenre tágul, az ember elveszettnek érzi magát, és az Isten is valamiképp elveszíti uralmát: „wird depotenziert". A világ értéke már nem onnan van, hogy Isten teremtménye, tükröződése. Az ember tudatára ébred „tragikus végességének", és a pesszimizmus kísérti. Pascalt azonban hite még megőrzi a kétségbeeséstől. A modern ateizmus viszont a pogány amor fati-hoz, a végzethithez menekül, vagyis a mítoszba; a pogányságot eleveníti fel, vagy pedig az üres ég alatt kétségbeesetten vállalja az abszurditást.

Guardini Dosztojevszkij, Hölderlin[2] és Nietzsche művének tanulmányozásán keresztül mutatja meg azt, amit később P. de Lubac a „ateista humanizmus drámájának" nevezett.[3] Nietzschével beteljesedik az istentagadó humanizmus. Az ember létét veszélyezteti az Isten, ezért meg kell halnia, hogy az ember élhessen. Ez a tragikus félreértés ma is tart; az ateista egzisztencializmus alapdogmája lett. Guardini ezt a félreértést akarta eloszlatni írásaival.

Guardini - Ferenc pápát is befolyásoló - perszonalizmusa - sokat köszön Brentanónak és Max Schelernek. Nem szűnik meg hangoztatni: Isten nem hogy veszélyezteti az ember szabadságát, de éppen személyes kibontakozásának forrása és méltóságának garanciája. A veszélyben lévő modern embernek, most „a modern idők végén”, csak a krisztusi üzenetben lehet reménysége. Krisztusban az élő Isten siet az ember segítségére: örök életre hívja az Egyházban felhangzó Ige által. Jézussal a cselekvés válaszútján találkozunk. Az emberi erőfeszítésnek és az egész történelemnek ő ad értelmet. Helyesen cselekedni végső elemzésben azt jelenti, hogy Jézus miatt cselekszünk, és Feléje megyünk. Még akkor is, ha tettünk közvetlen indítéka egy részleges érték, és a cél egy konkrét ember, Krisztus van a cselekvés melyén, ő az emberi közösség alapja és összetartója, az emberi tevékenység megmentője. A világot a keresztények menthetik meg, ha igazán hiteles keresztények, ha Krisztus él bennük.

R. Guardini azok közé tartozik, akik a biblikus teológia eredményeit megismertették a hívőkkel. Az utolsó fél évszázad alatt ez a népszerűsítés olyan jelentős eredményeket ért el, hogy egyes írásai, bizonyos tételei ma már – a II. Vatikáni zsinat után - szinte közhelynek tűnnek. De ne feledjük, hogy éppen Guardininek igen nagy szerepe volt abban, hogy a csak szakemberek körében ismert/vitatott korszerű biblikus teológiai eszmélődéseivel, valamint a liturgia megújításának előkészítésével (ebben mestere volt J. Ratzingernek is) egy új keresztény lelkiség sugalmazója lett széles értelmiségi körökben is. De Romano Guardini nem csupán nagyhatású keresztény filozófus/teológus volt, hanem az imádságos, apostoli szellemű pap is[4], akinek legfőbb gondja volt, hogy Krisztushoz vezesse az embereket, ráébressze őket az Úr által hirdetett és mindenkinek felkínált isteni élet gazdagságára. A személy, a „belső örökkévalóság", a szabadság és a kegyelem titka Ágoston óta alig talált ily szenvedélyes búvárra.  R. Guardini eredetisége abban van, hogy a keresztény valóságot átfogó világnézetbe illesztette be: a modern világkép távlataiba állította Krisztus üzenetét, elsősorban Krisztus üdvözítő művét, a megtestesülést és a húsvéti titkot. Isten az élő Krisztusban nyilatkoztatta ki és közölte magát. A keresztény világnézet mindig a megtestesülés központi tényét tekinti sarokpontjának. A kinyilatkoztatás új fényt vet az idő titkára: a történelem a hívő szemében Szent Történet. Kezdete és vége az Isten titkában vész el.

Romano Guardini életművének tanulmányozása, - életszerű teológiája és filozófiája, valamint a világirodalom klasszikus műveinek megismerése - új távlakatokat nyitott a fiatal argentin jezsuitának, a leendő Ferenc pápának. Később még az ignáci Lelkigyakorlatok, valamint jezsuita szentek és a misztikusokat tanulmányozó rendtársak hatottak lelkisége érlelődésére: Boldog Faber Péter, Louis Lallement, Jean-Joseph Surin, - főleg  Michel de Certeau SJ tolmácsolásában.[5]

[1] Híres műve: Der Herr. 1937, magyarul először:  Az Úr. Ford. Csanád Béla. Bp., 1986

[2] A két író Bergoglio/Ferenc pápa kedveltjei közé tartozott: Jó napot!, 40.

[3] Le Drame de l’humanisme athée, 1944. - Vö. Szabó Ferenc SJ, „Krisztus fénye”. Bevezetés Henri de Lubac SJ életművébe. JTMR, Bp. 2014, IV. fejezet. – Ferenc pápa H. de Lubacot is mesterei között emlegette.

[4]Reinhard Marx, a München-Freisingi Főegyházmegye érseke 2017. október 24-én  megerősítette: idén december 16-án megnyitják Romano Guardini pap, teológus és vallásfilozófus boldoggá avatási ügyét:https://www.magyarkurir.hu/hirek/decemberben-megnyitjak-romano-guardini-teologus-boldoggaavatasi-ugyet

[5]Jó napot! 21-22.