Lengyelország: házassági ígéretek megújítása Szent Család ünnepén
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A család-pasztoráció az egyház üdvözítő tevékenységének egyik elsődleges feladata
A lengyel püspöki konferencia idén Płockban tartotta meg 380. közgyűlését szeptember 25-én és 26-án. A főpásztorok azzal a javaslattal fordultak hívekhez, hogy a Szent Család ünnepe legyen a házasság szentségének és a családoknak imanapja, melynek keretében a plébánia templomokban szervezett ima-találkozókon a szentségi házasságban élő felek megújíthatják házassági ígéreteiket. A javaslat kapcsán Wiesław Śmigiel püspök most egy különleges pásztorlevelet írt, melyben kifejti, hogy „a családok lelkipásztori gondozása az egyház üdvözítő tevékenységének egyik elsődleges feladata, mely állandó erőfeszítést igényel nemcsak a házasság szentségére való előkészítés során, hanem a házasságkötést követően a családok kísérésében is, amikor segítik a párokat szeretetük és hitük elmélyítésében és hogy megfelelő helyet találjanak a plébániai közösség életében és szolgálatában”.
Előkészítő homíliák és ünnepi szertartások
A lengyel püspöki konferencia Család Tanácsának nevében Śmigiel püspök-elnök arra is emlékeztet, hogy a hívek a szeretet tapasztalatában különleges segítséget kaptak, amely maga a házasság szentsége. Arra kérték a papokat, hogy szervezzenek ünnepi szertartásokat a házassági ígértek megújítása számára és a homíliákban fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a szentségi házasság értékeire. A pásztorlevél kifejezetten utal Szent II. János Pál pápa „Familiaris Consortio” kezdetű, 1981 decemberében megjelent apostoli buzdítására, melynek 69. pontja éppen „a házasság megkötése utáni pasztoráció” témáját érinti:
Szent II. János Pál pápa „Familiaris Consortio” kezdetű apostoli buzdítása
„A törvényesen létrejött család lelkipásztori gondozása a helyi egyházi közösség minden egyes tagjának feladata. Segítséget kell nyújtaniuk a házastársaknak új hivatásuk és küldetésük megértéséhez és megéléséhez. S hogy a család egyre inkább szeretetközösséggé válhasson, minden tagjának segítséget kell kapnia azokkal az új nehézségekkel szemben, amelyek – részt vállalván a családi életben – egymás kölcsönös szolgálatában jelentkeznek.
Mindez elsősorban az új családokat érinti: tagjai eddig ismeretlen értékek és feladatok közé kerültek, s leginkább házasságuk első éveiben nehézségekkel küszködnek, pl. a közös élethez való alkalmazkodással vagy a gyermekek születésével jelentkező problémákkal. Az új házasok fogadják szívesen és használják fel tanulékonyan más házaspárok – kik már hosszú ideje tapasztalatból ismerik a család és a házasélet problémáit – okos, emberséges és támogató segítségét. Így az egyházközségben – a keresztény családokból álló nagy családban – az összes családok kölcsönösen támogatják és segítik egymást, amikor mindegyik család ott áll a másik mellett a maga emberi tapasztalatával, nemkülönben hitével és kegyelmi ajándékaival is. Ez a családok közötti, apostoli lelkülettől áthatott segítségnyújtás egyike lesz a könnyen megvalósítható, nagyon hatásos és mindenki számára elérhető módoknak, melyekkel széles körben tovább lehet hagyományozni azokat a nagyszerű keresztény értékeket, amelyek minden lelkipásztori munka alapját és célját jelentik. Ilyen módon az új családok nem csupán kapnak a korábban létrejött családoktól, hanem segítségüket elfogadva – mintegy viszonzásképpen – forrásai lesznek azok lelki gyarapodásának is” – olvassuk Szent II. János Pál pápa „Familiaris Consortio” kezdetű apostoli buzdításában.
