Fehérorosz katolikus és ortodox püspökök elítélik a kuropatyi keresztek ledózerolását

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Az 1930-as és 40-es sztálinista népirtás emlékére állítottak fehérorosz hívő emberek kereszteket azon a helyen, ahol a szovjet titkosrendőrség a térség legnagyobb kivégzőtáborát működtette. Lukasenko belarusz elnök kormánya hivatalosan „csak” 30 ezerre becsüli az áldozatok számát, a valós történetírás azonban mintegy negyedmillió ember lemészárlásával számol. A tömegsírokat 1988-ban tárták fel és igazolták a népirtást. Ekkor kezdődött el az a spontán megmozdulás, hogy az érintett ortodox és a katolikus túlélő családok kereszteket emeltek a helyszínen az ott meggyilkolt hozzátartozóik emlékére. Az évek során valóságos kereszterdő emelkedett, hasonlóan a vilniusi keresztek dombjához, melyet Szent II. János Pál pápa nyomdokain legutóbb éppen Ferenc pápa is meglátogatott.

Az érintettek alulról induló népi kezdeményezése

A minszki kormányzat a tömegsírok föltárása után sem épített ki emlékhelyet az áldozatok tiszteletére és éppen ezért indult meg alulról a keresztek emelésének magánkezdeményezése. Lukasenko elnök márciusban szót emelt a keresztek állítása ellen és megbélyegezte az abban résztvevő civil szervezeteket, egyúttal kilátásba helyezte, hogy helyreállítja a rendet, vagyis azt teszi, amit a római impériumban úgy hívtak, hogy „damnatio memoriae”, az emlékezet elátkozása, sőt itt most annak felszámolása. Lukasenko elnök ezt az ígéretét beváltotta és április első napjaiban a buldózerek letarolták a mintegy hetven keresztet.

Polgári és egyházi tiltakozás

Ez a barbár cselekedet az egész országot felháborította és kiváltotta a fehérorosz ortodox és katolikus püspökök tiltakozását. A katolikus főpásztorok csatlakoztak az ortodox püspökök tiltakozásához, amit az ország sok felelős nevezetes személyisége a maga nevében szintén kifejezésre juttatott.                    A kuropatyi emlékhelyet jóllehet sohasem ismerték el hivatalosan, mégis 1988 novembere óta évenkénti népes zarándoklat színhelye lett, hogy a túlélők és a rokonok leróják kegyeletüket az áldozatok emléke előtt. A közelmúltban az egyik ilyen zarándok-megemlékezés során 15 személyt „tüntetőként” letartóztattak.

Közömbösség a tömegmészárlás és a nagyböjti időszak iránt  

Az ortodox püspökök tiltakozó levele megvádolja a minszki hatóságokat, hogy „közömbösek maradtak a tömegmészárlások tragédiáival szemben és az emlékhelyet megsemmisítették, anélkül, hogy tanácskoztak volna az egyházi vezetőkkel”. A katolikus főpásztorok külön sérelmezik, hogy a „keresztek megsemmisítésének erőszakos cselekedete éppen Nagyböjtben történt, amikor a  keresztény világ Krisztus keresztje fölemelésének az ünnepére, a nagypénteki Exaltatio Crucis-ra készül”.

A kereszt vallási jelkép és egyúttal emberi értékek kifejezője is   

Az ország hívő lakosságának a többségét képviselő fehérorosz ortodox püspökök tiltakozó levele kiemeli: „A keresztek nemcsak vallási szimbólumok, hanem a társadalom által elfogadott emberi értékek kifejező jelképei is. Noha nem politikai jelvények, de a meggyilkolt emberek lelki emlékezetét jelentik, akiket az ateista, keresztellenes kommunista rendszerben öltek meg”. A kuropatyi kerületi erdészet cinikus bejelentése szerint a „keresztek lerombolása után helyreállítják a térség rendjét és azt kerítéssel fogják megvédeni”.