Két magyar pap hálaadó szentmiséje a Szent Péter bazilikában hivatásukért

Somogyi Viktória - Vatikán

Pákozdi István atya pappászentelésének 41. évfordulóját ünnepli, Szeghy Csaba atya pedig öt éves papi hivatásáért adott hálát. Pákozdi atya 1979-1982 között Rómában, a Lateráni Egyetemen tanult és doktorált. Életének legszebb éveinek tekinti ezt az időszakot.

Szeghy Csaba Tamás atya 1984-ben kezdte meg tanulmányait Esztergomban a Hittudományi Főiskolán, ahol prefektusa Pákozdi atya volt. Két év után megszakította tanulmányait és elindult a boldogságkeresés útján, de sosem tudta elfelejteni életében az isteni meghívást a papi szolgálatra. 48 évesen egy medjugorjei zarándoklatról visszatérve érezte azt a sugallatot, hogy írjon püspökének és volt prefektusának, hogy szeretne visszatérni a Hittudományi Főiskolára. Sikerrel járt és miután befejezte tanulmányait, 50 évesen pappá szentelték. A Jóisten, akit meghívott, annak a görbe utakból is tud egyenes utat csinálni – vallotta meg a beszélgetésben. 5 év papi szolgálat után most hálát adott, hogy az Isten megőrizte ezt a hivatást a lelkében. Hat falunak a plébánosa.

Pákozdi atya felidézte az interjúban emlékeit Szeghy Csaba Tamás atya főiskolai éveiről és papszenteléséről.

Akit az Isten egyszer meghívott, nem engedi el – így buzdítja Szeghy atya azokat, akik hozzá hasonló helyzetben érzik magukat. Egész életében érezte ezt, mielőtt visszatért volna eredeti hivatásához. A papi szolgálat mindig ott élt a lelkében. Mindig az egyház közelségében élt. A boldogság mindenki szívében ott van, csak fel kell fedezni. Ez a legcsodálatosabb érzés, amikor ezt felismerve döntést hozunk, hogy ezután csak az Istent szolgáljuk.

Pákozdi atya az interjú végén azt üzente minden fiatalnak, hogy kövesse lelke hívását és akkor lesz teljesen boldog.