Az önmagát „átfordító” Szent Jeromos bibliafordítása – P. Vértesaljai László jegyzete
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Egészen vadregényes Leonardo da Vinci Szent Jeromos képének a története, ahogy Pietro D’Archiardi muzeológus, a Pinacoteca Vaticana első igazgatója egykor elmondta. A minden kétséget kizáróan Leonardo da Vincinek tulajdonított és befejezetlen fatáblakép (103cm x 75 cm) Angelica Kauffmann birtokában volt, majd elveszett. A képet két darabban találták meg: egyik részét egy római ószeres lócafedélként használta, míg a másik részére egy cipész tette a lábát, minthogy az kedves sámlijának fedőlapja volt. Joseph Fesch bíboros szerezte meg a két darabot, majd miután restauráltatta, megmutatta IX. Piusz pápának, aki 1845-ben 2500 frankért megvette tőle a Vatikáni Képtár számára, ahol most is látható. A firenzei Uffiziben őrzött, hasonlóan befejezetlen Háromirályok imádásá-val együtt a két kép elkészítése Leonardo mester (1452-1519) firenzei alkotó szakaszának a végére esik. Mindkettő Leonardo jól ismert sfumato (árnyalt) technikájával készült.
Megszelídült remeteként fordította Isten szavát
A képen Szent Jeromos pusztában lakó remeteként jelenik meg. Aszott testét rongyos lepel fedi, ahogy egy fantáziadús leonardói szikla előtt ül. Lendületre hajló jobb kezében követ szorongat, mellyel a mellét veri a bűnbánók gesztusával, önmagára visszahajló baljával pedig jelzi: Én, igen én, bűnös vagyok! Inas nyakkal csontos arcát fölemeli a még meg nem festett feszületre, melynek Krisztusa az ő beszélgető Társa. Őt nézi, Őt szemléli naphosszat és Őt látja, aki számára – ahogy írta róla korábban – a „Szentírás foglalata”. Jeromos (347-420) éretten, korai öregkorában érkezett Rómából Betlehembe, hogy Damazusz pápa megbízásából a Bibliát héberből latinra fordítsa. Rendkívül intelligens, teológiailag fölötte pallérozott, csak nagyon heves természetű. Mielőtt Isten Szavához nyúlna, önmagát kellett megszelídítenie azért, hogy latinul és méltó módon Szóvá tehesse azt, aki magáról elmondta: Tanuljatok tőle, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Ez a jeromosi pusztai remeteség a bibliafordítás előiskolája. A remete előtt heverő hajlékony testű oroszlán már nem annyira a puszta szimbóluma, hanem a domesztikált, az aszkézis megedzette és megszelídítette Jeromos. Vaksi szemei, mint egy öreg Simoené már látnak, öreg fülei, mint egykor a Keresztelőé, készek arra, hogy meghallják, ha fölharsan a Vox clamantis, a Kiáltó Hangja.
Amikor bibliafordítása elkészült a latin egyház számára, az elterjedt, Vulgata nevet kapta, s szolgált hűséggel 1600 éven át. Nem elég felütni a Bibliát, előtte és az olvasás alatt is magunkat kell nyitogatni…
