A Kucsera-film magyar sikere a Római Nemzetközi Katolikus Filmfesztiválon: Ezüst-Hal díj
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az eseményre a római gálaestre utazott Blanckenstein György szentendrei plébános és Balogh Ernő rendező. Az ünnepélyes eredményhirdetésen saját kategóriájában a magyar filmet ítélték a legjobb alkotásnak és a film rendezője, Balogh Ernő Zoltán vehette át az Ezüst Hal díjat, mely az ókeresztény kor közismert katakomba-jelére és hitvallására – Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó – utal, aminek összeolvasott kezdőbetűi görögül az Ichtüsz, Hal szót adják ki, a vízben fogant, megkeresztelt ember jelzésére.
A magyar film címe „Tekintetek”, amit az angol versenyformában a „Faces”, vagyis Arcok fordítással adtak vissza. Tekintettel a „Tekintetek” korára, a valóságos történet éppen az 1919-ben, a Tanácsköztársaság terrorja során mártírhalált szenvedett szentendrei káplán tanúságtételére utal, akit emiatt „vérben fogant”-nak is lehet már nevezni és így közvetlen társa magának a Megváltónak.
A vértanúság nem véletlen halál, hanem beteljesedés
A film a száz éve vértanúhalált szenvedett káplánnak állít emléket, aki nem adja ki a Budapestről Szentendére érkező Lenin-fiúknak annak a két embernek a nevét, akik a vörös-veszedelemre félreverték a plébániatemplom harangját, melyhez a templomkulcsot előzőleg elkérték a plébánián. Noha a káplán maga „ártatlan”, mégsem adja ki a harangozók, köztük egy nyolcgyermekes családapa nevét, de a plébánosára sem hárítja a felelősséget. Vállalja a sorsát.
A rendező Balogh Ernő Zoltán és a „festők városának” immár 26 éve plébánosa, Blanckenstein György atya a díjkiosztás másnapján, péntek délelőtt a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt beszámolnak örömükről, a film alapötletéről, tervezett ősbemutatójáról (december elsején vasárnap este hét órakor a szentendrei Péter-Pál plébániatemplomban) és „folytatásáról”.
Eredetileg a Kucsera centenáriumi év kapcsán egy dokumentumfilmre gondoltak, melyből a rendező ötlete alapján végül rövid „játékfilm” lett. Kucsera Ferenc atya életéből „csak” az utolsó napját mutatják be, amikor az ártatlan vádlott-hitvalló és a vallató szembesül egymással. Szembesül a tekintetük, a szilárd papé és a sodródó vallatóé. A vértanúság nem véletlen halál, nem is csak bosszú, hanem beteljesedés. Egy egész élet beteljesedése, még akkor is, ha Ferenc atya újmisésként érkezett Szentendére és már 27 éves korában beteljesedett az élete.
Gratulálunk az egész Városnak, a plébániának, Balogh Ernő Zoltán rendezőnek és munkatársainak, köztük jelesen is a Halper családnak.
Száz év távlatából ma már világosan lehet látni, hogy Szentendre népe 1919-ben is csak békében akart élni, azzal az örökséggel, melyet a címerében hordott Bárány adott neki. Kezdettől fogva. Ezer éve.
