Marokkó: újra indul az élet a tazarti Mária-látogatása kolostorban
Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán
A végleges magára hagyatottság veszélye fenyegette az épületet, de egy alapítványi támogatás és a montpellier-i francia ferences közösség megérkezése újra életet lehelt belé. A tazarti kolostor, amely Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatásáról kapta a nevét, Marrákestől 60 km-re fekszik Marokkóban. Több mint 80 évig biztosította a diszkrét keresztény jelenlétet a területen és szolgálta a vallásközi párbeszédet.
A berberek „fénytől ragyogó kezű embernek” nevezték Poissonier atyát
A kolostort Charles-André Poissonier (1897-1938) francia ferences atya alapította, aki Boldog Charles de Foucauld (1858-1916) nagy követője volt. Foucauld atya az észak-afrikai muzulmán tuaregek evangelizálója és vértanúja, akit XVI. Benedek pápa avatott boldoggá 2005-ben. A ferences és a remete spiritualitás, illetve a francia felfedező mentalitás összevegyüléséből született meg Poissonier atya egyedülálló hit és párbeszéd tapasztalata. Ennek köszönhetően nyerte el a helyi berber közösségben a „fénytől ragyogó kezű ember” hírnevet, amelyet a betegeknek és a szegényeknek nyújtott nagylelkű segítsége miatt kapott. Tífuszban halt meg 1938-ban pusztán 40 éves korában. Poissonier atya örökségül hagyta a kolostort a ferenceseknek, akikhez négy évtizeddel később csatlakozott egy melkita klarissza közösség.
A kolostor az ima és a vallási párbeszéd helye lesz
2013-ban a klarisszák arra kényszerültek, hogy elhagyják Tazart hivatások hiányában. A Coeur Maghrebin Alapítványnak köszönhetően, amely nem-kormányzati szervezet a magrebi lakosság emberi előmozdításában vállal szerepet, a kolostort restaurálták és egy új ferencesrendi női szerzetesközösség rendelkezésére bocsátották. A szerzetesnővérek december 8-án költöztek be az épületbe. A felszentelés szertartását Cristobal Lopez Romero bíboros, Rabat érseke vezette. Az alapító atya szellemiségéhez hűen a kolostor az ima és a vallásközi párbeszéd helye lesz. A szemlélődő jelenlét mellett a befogadás és lelkigyakorlatok helyszíne is, amely a 12 szobás vendégháznak köszönhető.
A marokkói kis nyáj
Marokkóban a katolikus egyháznak 23 ezer tagja van, amely a 36 milliós, szinte teljesen muzulmán lakosság 0,07%-át alkotja. Nagyrészt külföldiekből, elsősorban európai hívekből áll, akikhez a Szaharától délre eső országokból tanulmányi célból Marokkóba érkező afrikai fiatalok csatlakoznak. A hívek két főegyházmegyébe sorolhatók: a rabati és a tangeri érsekségbe. 35 plébánián 46 pap és különböző szerzetes végez szolgálatot. A helyi egyház tevékenységének legfontosabb területei: az oktatás, a szociális ellátás, a vallásközi párbeszéd, illetve a muzulmánok és a keresztények közötti kölcsönös megértés előmozdítása.
Marokkó (hivatalos nevén Marokkói Királyság) arab állam Északnyugat-Afrikában. Az Atlanti-óceán partján fekszik, és a Gibraltári-szorostól kezdődően a Földközi-tengerrel is határos. Szárazföldi szomszédja északon Spanyolország, keleten Algéria, délen Nyugat-Szahara, amely marokkói megszállás alatt áll.
