Beiktatták a Szentsír Lovagrend új nagymesterét, Fernando Filoni bíborost
Gedő Ágnes – Vatikán
December 8-án nevezte ki a pápa a Népek Evangelizálása Kongregáció új prefektusát Luis Antonio Tagle bíboros személyében, míg az addigi prefektust, Fernando Filoni bíborost a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend nagymesterének tette meg. Ezzel Filoni bíboros átvette a stafétát a nyolcvanesztendős Edwin O’Brien bíboros nagymestertől, akinek kezéből most megkapta a lovagi nyakéket, majd elmondta első hivatalos beszédét.
Merítsünk Isten kegyelmének forrásából
A bíboros Jézusnak a szamáriai asszonnyal való találkozásáról beszélt a szikari kútnál. „Ebben az epizódban benne rejlik szolgálatom lényege, melyet a Szentatya nekem szánt, vagyis hogy úgy legyek veletek, mint ennek a földrészekre szétszórt nagy plébániának a plébánosa”. Az evangéliumban szereplő kút olyan, mint a sír, amelyben benne rejlik az élet, az örök élet forrásából fakadó víz. A Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend új fejezete nyílik most meg azzal a reménnyel, hogy együtt zarándokolunk, kérjük Krisztustól az ő vize, az ő eledele ajándékát, hogy a rendi dámák és lovagok útja hű maradjon a hivatáshoz és a szolgálathoz, amelyben elköteleződtünk – mondta beiktatási beszédében Filoni bíboros.
A lovagrend tagjai az üres sírtól induljanak el újra
A rendi küldetéshez hozzátartozik a nemes ideál, ami azonban nem címekből vagy tevékenységekből ered. A vállalt elköteleződés valójában az üres sírtól jön, vagyis Krisztus feltámadásától, amiből minden mély megismerés származik, legyen az az Úr rejtett és nyilvános élete, vagy szavai. Az üres sír az élő Mesterről beszél nekünk, akit Tamás apostol felismer és Uramnak, Istenemnek hív, és akit az egyháznak mindig hirdetnie kell minden embernek. Egy hölgy és egy lovag mindig innen indul el újra: innen ered elköteleződése az életre, a lelkiségre, a szociális életre, és a szentföld megsegítésére. Induljunk tehát el újra Krisztus üres sírjától, melyet sokan láttak, de csak Péter, János, Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab és mások láttak és hittek neki. Őket tekinthetjük a Szentsír első dámáinak és lovagjainak. Mi vagyunk ezeknek a tanúknak az örökösei, és éppen ebben áll rendi hovatartozásunk lényege – mondta még Fernando Filoni bíboros, a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend új nagymestere beiktatási ünnepségén.
A rend története (Forrás: a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend honlapja)
Az ősi eredetű, a pápák által újjászervezett és rendkívüli kiváltságokkal gazdagított Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend történeti, jogi és lelki kapcsolatok folytán az Apostoli Szentszék oltalma alatt áll. A rend XII. Piusz pápa 1949. szeptember 14-i, valamint szent XXIII. János pápa 1962. december 8-i apostoli levelei alapján egyházi jogi személy, és Szent II. János Pál pápa 1996. február 1-jén kelt leirata alapján Vatikán-állami jogi személy.
A rend céljai között fő helyen álla a Szentföld megsegítése
1. Erősíteni tagjaiban a keresztény életvitel gyakorlatát a pápához való teljes hűségben és az egyház tanításai szerint, szem előtt tartva, mint alapot, a felebaráti szeretet elveit, melyeknek a rend fontos eszköze a Szentföldre irányuló segélyek érdekében.
2. Támogatni és segíteni a Katolikus Egyház kulturális, jótékonysági és szociális tevékenységét és intézményeit a Szentföldön, különösen a Jeruzsálemi Latin Pátriárkátushoz tartozó és annak területén találhatóakat, amelyekkel a Rend hagyományos kapcsolatokat tart fönn.
3. Buzgólkodni a hit fenntartásán és terjesztésén a Szentföldön, bevonva a világszerte élő, a rend jelképe által a felebaráti szeretet gyakorlásában egyesített katolikusokat, valamint minden keresztény testvért.
4. Védelmezni a katolikus Egyház jogait a Szentföldön.
Természetéből, valamint szorosan vallási és karitatív céljaiból kifolyólag a rend távol áll minden politikai jellegű mozgalomtól vagy intézménytől. A rend tagjai nem vehetnek részt olyan szervezetek és társaságok tevékenységében, melyeknek jellege, céljai és programjai ellentétben állnak a Katolikus Egyház tanaival és tanításával, illetve nem tartozhatnak a Szentszék által el nem ismert vagy nem szuverén államok adományozta állítólagos lovagi jellegű rendekhez és szervezetekhez. A rend székhelye a Vatikán-államban van, lelkiségének székhelye XII. Piusz pápa 1948. augusztus 15-én kiadott motu propriója értelmében a Sant’Onofrio al Gianicolo templom melletti kolostor. A rend története és jelen élete alapvetően kapcsolódik Jeruzsálemhez és a szent helyekhez.
A rend tevékenysége
A rend fő tevékenysége - a Statútumnak megfelelően - a Szentföld megsegítése, s ennek keretében elsősorban a Jeruzsálemi Latin Pátriárkátus támogatása, ami főként a Pátriárkátus iskolákra szánt kiadásainak, valamint a folyó és szociális tevékenységek fedezésére szolgáló kiadásainak finanszírozását jelenti.
A felnövekvő keresztény generáció színvonalas képzésének biztosításához a Nagymesteri Hivatal úgy járul hozzá, hogy - a klérus kiadásai mellett - minden évben fedezi a Pátriárkátus iskoláinak fenntartásában keletkező hiányt, amely a keresztény tanulók által fizetendő és a családok által átvállalható összegek különbségéből származik. Ezen túlmenően a Nagymesteri Hivatal minden évben új építési projekteket, illetve templom- és konvent-felújítást, iskolákat és szociális, valamint vallási életet szolgáló közösségi központokat finanszíroz.
Ősi eredet az első századból
A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend eredete a legendák homályába vész. A manierizmus korának néhány történésze szerint a rendet egy-két évvel az Úr Jézus halálát és feltámadását követően alapították. Egyes vélemények szerint az alapító maga az ifjabb Szent Jakab apostol volt, mások a rend kezdeteit Nagy Konstantin császár idejére teszik és alapítását Szent Ilonához kapcsolják. Ezeket a feltételezéseket írásos emlékek vagy más tárgyi dokumentumok nem támasztják alá. A történetírók általában Bouillon Gottfried alsó-lotharingiai herceget, anyai ágon Nagy Károly császár rokonát tartják a Rend megalapítójának.
A rend Magyarországon
A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi jelenléte, egészen a legújabb korig, mindvégig összefonódott a Jeruzsálemi Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok Rendjének magyarföldi történetével. A rend magyarországi jelenlétének első fennmaradt írásos bizonyítéka 1135-ből való. II. András 1207-ben megerősítette korábbi szlavóniai birtokadományát a Rend számára, amelyet újabb adományok követtek 1212-ben és 1223-ban.
A középkorban főként a szlavóniai területen, valamint a Felvidéken és a Szepességben voltak jelentősebb rendházaik (Hunfalva, Komlós, Thenő, Landek, Glogonca, Bienkó, Sámson, Végles). A szlavóniai kolostorok Perugia, a szepességiek és felvidékiek pedig a lengyelországi Miechow fennhatósága alá tartoztak. A magyar Szent Sír lovagok a hagyományos lovagi fogadalmon kívül arra is kötelezték magukat, hogy soha sem kötnek békét pogányokkal. A későbbiekben külön feladatként vállalták a török fogságban sínylődő keresztények kiváltását, hasonlóan a keresztes hadjáratok mercedárius rendjéhez.
Mikor 1847. július 23-án IX. Piusz pápa visszaállította a Jeruzsálemi Latin Pátiárkátust, s újjászervezte a rendet, csakhamar megalakult annak osztrák-magyar tartománya is. Az 1930-as években, József Ferenc főherceg helytartósága idején, a rend már önálló tartományként működött Magyarországon. A szovjet megszállás alatt működése szünetelt, az utolsó invesztitúra 1935. május 25-én volt Budapesten, ahol tizennégy új lovagot avattak.
Giuseppe Caprio bíboros-nagymester 1991. szeptember 14-én alapította újjá a magyar Főbiztosságot. Azóta tizenkét invesztitúrán vett fel tagjai közé papokat, lovagokat és dámákat a rend, melyet 1998. június 1-jén Carlo Furno bíboros-nagymester helytartósági rangra emelt, s amelynek jelenleg több mint hetven tagja van.
1998. június 24-én a rend együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Máltai Lovagok Szövetségével, november 30-án pedig a Magyar Köztársaság Kormányával. Ennek következtében a rend magyarországi helytartósága tagja lett a Magyarországon akkreditált Diplomáciai Testületnek.
A Magyar Helytartóság amellett, hogy részt vesz a nemzetközileg koordinált szentföldi projektekben, speciális feladatot is vállal: a papságra készülőket támogatja abban, hogy lehetőleg még tanulmányaik idején eljussanak a Szentföldre.
