Folytatódik Rómában a Szent Ágnes-napi bárányok megáldásának ősi hagyománya

Gedő Ágnes / Benedetta Capelli – Vatikán

Tiszta, szűzies, szemérmes – a görög gyökerű hagnósz szóból származó Ágnest korábbi magyarázatok a latin agnus – bárány szóból eredeztetik, amiben a szent sorsa is előrevetítődik. A vértanú szentet, miután megtagadta a római prefektussal való házasságot, halálra ítélték, s végül torkon döfték éppúgy, ahogy a bárányokat volt szokás leölni. Az ikonográfiában Ágnest gyakran bárányokkal ábrázolják, a tisztaság és az áldozat jelképeként, a kezében tartott pálmaág pedig vértanúságára utal. Liturgikus ünnepét január 21-én tartja a világegyház, ugyanis ezen a napon ölték meg a római szentet valószínűleg a IV. század elején. Ezen a napon áldják meg hagyományosan a bárányokat, amelyek gyapjából készülnek a palliumok. Korábban a pápák végezték az áldást, idén a Falakon kívüli Szent Ágnes bazilikában Franco Bergamin atya, a lateráni kanonokok főapátja áldotta meg a két kisbárányt.

A palliumok jelentése

Ezeknek a bárányoknak a gyapja szolgál majd a palliumok elkészítéséhez. Az 5 centiméter széles fehér gyapjúszalag egy főpapi jelvény, amelyre hat fekete keresztet hímeznek selyemből és a miseruhára veszik föl. Három díszes tűvel rögzítik elöl-hátul. A pallium jelképezi azt a szoros köteléket, amely a pápa és a metropolita érsekek között fennáll. A liturgikus ruhadarabot minden év június 29-én, Róma város védőszentjeinek ünnepén megáldja a pápa, majd az apostoli nunciusok adják át az új érsekeknek.

Ősi hagyomány

Franco Bergamin atya, a lateráni kanonokok főapátja elmondta, hogy kutatásai alapján már a negyedik századtól említik a bárányt Ágnessel kapcsolatban, éppen a vértanú sírjánál, liturgikus ünnepén, mintegy azt üzenve, hogy itt van a szent. A VI. századtól találjuk nyomát annak, hogy megáldják a bárányokat Ágnes sírjánál. A hagyomány pedig töretlenül folyatódik napjainkig. Az állatokat a Szent Ágnes bazilika kanonokjainak kellett biztosítania, és a Lateráni Szent János káptalantól kapták azért cserébe, hogy az ünnepekkor ott szolgáltak. Szokás volt, hogy a pápák megáldják a bárányokat, mielőtt azokat átadták a Szent Cecília nővéreknek.

A bárányok története

A bárányokat a római Tre Fontane trappista kolostor szerzetesei adományozzák jelenleg, akik húsz évvel ezelőttig maguk tartották az állatokat. Most a városiasodás következtében teljesen átalakult a kép – magyarázza Emanuele Jablczynski perjel. Már nem ők nevelik föl a bárányokat, hanem a pásztoroktól veszik közvetlenül és átadják a Názáreti Szent Család apácáinak. Ők gondozzák a bárányokat, mossák, ápolják, hogy felkészítsék a Falakon kívüli Szent Ágnes-bazilika ünnepségére. Ez a tradíció 1884 óta él, az alapító Boldog Frances Siedliskának köszönhetően. A nővérek még egy kis mellényt is adnak rájuk. Az egyik bárányon piros, a szent vértanúságának jeleként, a másikon fehér a mellény, Ágnes szüzességére emlékeztetve. Ugyanezek a színek köszönnek vissza a fejükre helyezett virágkoszorún is, a fülükön pedig masnik vannak. Miután így felöltöztették őket, a bárányokat egy-egy kosárba helyezik és elviszik a Szent Ágnes-templomba.

Ágnes, a fiatalok szentje

A lateráni kanonokok főapátja itt bemutatja a szentmisét és megáldják a két bárányt. Az állatokat a Szent Ágnes és tejtestvére, Szent Emerencia-ereklyék fölött lévő oltárra helyezik. Emerencia két nappal Ágnes után halt meg. Katekumen volt és a keresztség felvételére készült. Imádkozott Ágnes sírjánál, kihurcolták a templomból és megkövezték. Ágnes a fiatalok szentje, a fiatal lányok tanúságtevője – húzta alá Bergamin apát. Ma is beszélnek róla hite, Krisztus követése miatt. Krisztus az egyedüli jegyesem – mondta a szent, és nem félt a haláltól sem, hogy egészen őt kövesse. Én itt, a Szent Ágnes-templomban voltam plébános, és láttam, hogy sok fiatal a világ különböző tájairól minden eljött a sírjához.

Az apácák, akik a palliumokat készítik

A báránykák útja aztán a Szent Ágnes-bazilikából a Szent Cecília bencés kolostorába vezet a Trastevere-negyedbe, ahol az „Isti sunt agni novelli” – énekkel fogadják őket, szeretettel gondozzák, cumisüvegből etetik őket. Maria Giovanna Valenziano apátnő elmondta, hogy a nővérek kialakítottak az állatoknak egy kis házikót, ahol szalmán fekszenek, elektromos radiátorral fűtenek nekik, mindig van vizük és egy kis karám, ahol mászkálhatnak. Tavasszal nyírják meg őket, de a palliumok elkészítésével nem várnak addig, hiszen hónapokba telik, mire a végére érnek a munkának. Sok lépésből áll a folyamat: a nyers gyapjúból fonal lesz, amit mosni, bolyhozni kell, ettől lesz puha, majd a fésülés után következik az igazi szövés – amit a mai napig kézzel végeznek az apácák. Egy speciálisan a pallium méretére beállított szövőszéken dolgoznak. A kolostorban van néhány faszövőszék, ami textiliparáról híres Pratóban készült a múlt században, sőt az egyik a XVII. századból való. Miután elkészült az anyag, fekete selyemből elkészítik rá a kereszteket, végül pedig június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén átadják a pápai liturgikus hivatalnak. Ő volt ugyanis az a szent, aki megelőzte Jézust és őt Isten Bárányának nevezte. A két kisbárány gyapja a pápa palliumához kell, de a többi palliumhoz más gyapjúra is szükségük van a nővéreknek, akik nagy gonddal, odaadással és szeretettel végzik ezt a munkát az egyház és a pápa iránt.