Eucharisztikus csoda Magyarországon, a bátai Szent Vér kegyhely: Sümegi József írása
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A középkorban, az átlényegülés teológiai tanának kialakulása idején, Európa szerte számos csoda történt, amely igazolta Krisztus valóságos jelenlétét a szent színek alatt: a misebor vérré változott, a szentostya vérezni kezdett. Magyarországon is több helyen maradt fenn az emléke eucharisztikus csodának (Kassa, Győr, Szeged, Pécs, Vasvár), de közülük a leghíresebb és máig élő Báta, Magyarországon ma az egyetlen Szent Vér kegyhely. A középkorban történt eucharisztikus csoda és Szent Vér ereklyéje országos hírű kegyhellyé tette, amelyet királyaink is rendszeresen felkerestek, temploma pedig az ország nemzeti szentélye lett.
Bátán 1093-ban Szent László király alapított bencés apátságot, ahol a szerzetesek élték a maguk zárt, monasztikus életét egészen addig, amíg a 14. század közepén egy esemény, az apátság életét gyökeresen megváltoztatta. Az apátsági templomban eucharisztikus csoda történt az 1350-es években. A csoda leírása ugyan nem maradt fenn, de a későbbi forrásokból rekonstruálható. 1385-ben már kialakult kultuszra utaló nyomokat találunk. Azt is tudjuk, hogy a csoda az átváltoztatott szentostya vérzése volt, mert a középkori források többször nevezik „sanguinolens Hostia”-nak, az az vérző ostyának. Az ereklyét gótikus úrmutatóban tartották üvegtok alatt, amelyet vélummal fedtek, ezt ezüst koronákkal rögzítették a monstranciához. Tiszteletéhez hozzátartozott, hogy nagyobb ünnepeken felmutatták a népnek. A kegyhely két legjelentősebb búcsúnapja Úrnapja és Szent Mihály arkangyal ünnepe volt.
A bátai apátság történetében a csoda idejéből, 14. század közepéről szinte nem maradt fenn egyetlen forrás sem. A közel két évtizedes hallgatás oka az lehetett, hogy ezt az eseményt meg kellett élni a szerzeteseknek. A boldog szemlélés évei voltak ezek, mint az apostolok számára a Tábor hegyen töltött idő. Fel kellett dolgoznia a konventnek, hogy vége a nyugodt monasztikus életnek, hiszen a csodát mindenki látni akarja. Először a kegyúr, maga Lajos király, aki 1359-ben a Délvidéken viselt hadat, és Húsvét hetében a környéken tartózkodott. Minden bizonnyal maga is meggyőződött a Bátán történtekről, sőt, az apátságot védelmébe is vette. Ebből a korszakból ránk maradt egy nagyon értékes emlék, Pál bátai apát 1377-ből származó síremléke, azé az apáté, aki szemtanúja lehetett az eucharisztikus csodának.
Ezt követően a bátai monostor egyre ismertebbé vált. Hívek tömegei látogatták. Az 1380-as évektől már királyi zarándoklatok célpontja, Mária királynő és Zsigmond király többször is elzarándokolt Bátára. Zsigmond, amikor 1434-ben a császárkoronázásra Rómába érkezett, a pápától búcsúengedélyt kért az ország legjelentősebb kegyhelyeinek, köztük a bátai kegytemplomnak is. Ebben az időben történt egy olyan csoda, amely tovább növelte a kegyhely ismertségét. A török fogságba került magyar sereg és vezére a Szent Vérhez fohászkodott szabadulása érdekében. Garai János vasbilincsei még Mátyás korában is ott függtek a kegytemplom ajtófélfáin, hirdetve a fővezér csodálatos szabadulását.
A Hunyadi család különleges szeretettel ragaszkodott a kegyhelyhez. A fiatal Hunyadi János ugyanis a közelben győzte le a lázadó magyar bárók seregét. Ezzel nemcsak az ország belső békéjét sikerült megteremtenie, hanem saját politikai karrierje is ezzel indult, hiszen erdélyi vajdává nevezték ki. Hunyadi a Megváltó Szent Vér iránti háláját egész családja lelkébe beoltotta. A felesége által hímzett miseruha a kegytemplom ékessége volt, még külön nevet is kapott, Nagy Bársonynak nevezték. Hunyadi László halála előtt úgy végrendelkezett, hogy fekete miseruhát vigyenek Bátára, s ebben mondják el érte a gyászmisét. Mátyás király többször is hosszabb időt töltött Bátán, és gazdag ajándékokkal halmozta el. A mohácsi csata előtt itt választották meg a fővezéreket és itt hallgatott szentmisét, gyónt és áldozott a király, II. Lajos, mielőtt Mohácsra indult.
A kegyhelyet, amely a magyarság megtartó ereje volt a fokozódó török támadások idején is, az ellenség 1539-ben megsemmisítette. Tízezer embert hurcolt el innen, s a Szent Vér ereklye is megsemmisült. A kegyhely azonban az 1938-as eucharisztikus kongresszus évében újjáépült. Hirdeti Jézus szeretetét, felmutatja eucharisztikus jelenlétét, őrzi szentséges Vérének tiszteletét, és az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében szeretettel várja mindazokat, akik ma is segítséget kérnek Tőle.
