Via Crucis: Kik azok a gyermekek és fiatalok, akik az idei elmélkedés szerzői?
Gedő Ágnes / Alessandro Di Bussolo – Vatikán
Luigi D’Errico atya, a plébánosuk szerint Ferenc pápa azért kérte fel őket erre a feladatra, hogy ráirányítsa a figyelmet a járvány miatt szenvedő gyerekekre. Szent II. János Pál pápa szentelte föl 1980-ban az Ardeatina városrészben épült templomot (az elsőt a sorban), ami ma életerőtől, hittől, lelkesedéstől hangos. Don Luigi D’Errico 2007-ben érkezett a plébániára, és rögtön bevonta a katekézisbe a 15-16 éves fiatalokat is. Tavaly év végén Mattarella elnök az Olasz Köztársaság érdemrendjével tüntette ki a fogyatékkal élők bevonására, a szegénység visszaszorítására és a társadalmi kirekesztés ellen végzett kitartó tevékenységéért.
A Szent Péter-téren 15-en képviselik majd az 500 fős közösséget
Az ötszáz gyerek és ifjú a pandémia idején főleg a virtuális térben találkozhatott egymással, és zoomon készülnek az elsőáldozásra, illetve a bérmálkozásra. Abban a kiváltságban lehet részük, hogy Nagypénteken az ő elmélkedéseik és imáik hangzanak föl a Szent Péter-téren, melyeket a felkészülés idején írtak. 15 fiatal hitoktató fogja tolmácsolni a szövegeket, viszi a keresztet és a fáklyát, a Via Crucis 14 állomásán kísérve a pápát.
Don Luigi a római vikariátus fogyatékkal élők lelkipásztori szolgálatának felelőse is. A Vatikáni Rádiónak elmondta, hogy még a vatikáni megkeresés előtt jutott eszébe, hogy bevonja a rajzolásba és elmélkedésbe a gyerekeket a Via Dolorosa szertartásáról.
Főként azért, hogy megszólítsák azokat is, akik otthon rekedtek, hiszen várható volt, hogy tovább tart a lezárás és nem lehet majd mozogni. Tavaly a virágvasárnapról rajzoltak, idén pedig a katekétákkal eldöntötték, hogy a keresztút egyik állomásáról rajzoljanak vagy beszéljenek a gyerekekkel. Erre jött a szentszéki államtitkárság felkérése, hogy segítsék a pápát a nagypénteki, vatikáni Via Crucis elmélkedéseiben. Ekkor átadták a fiatalokkal készült munka egy részét.
Imák és fohászok az Úrhoz
Úgy állították össze az anyagot, hogy összegyűjtötték a gyerekek egyénileg készített rajzait, gondolatait, majd a hitoktatókkal igyekeztek értelmezni a gyerekek lelki állapotát Jézus szenvedésének misztériuma előtt. Többen kész imádságot írtak, melyben az Úrhoz fohászkodnak, hasonlóképpen ahhoz, amit az elmúlt években tettek a plébániai keresztúti ájtatosságok alkalmával. Csak a végén árulták el a fiataloknak, hogy munkáikat erre a szép és fontos kezdeményezésre használják föl.
Don Luigi elmondta, hogy a stációk közül legtöbben azokat választották, ahol Jézus különböző személyekkel találkozik, illetve a rajzokon leggyakrabban a keresztre feszítés jelenik meg. Ez a legnagyobb hatású pillanat, amit nyilván más művészeti ábrázolásokról már ismernek, illetve filmekből is, amiket jellemzően Húsvét előtt szoktak a televízióban vetíteni. A keresztre feszítés tragikus pillanat, amikor Jézus elhagyatottságára, szenvedésére gondolunk, amit nem érdemelt meg – tette hozzá a plébános.
A pandémia elmagányosította a gyerekeket
Az Ugandai Vértanúk plébánia közössége rendszeresen segíti a rászorulókat, a szegényeket, a pandémia előtt gyakran utaztak Ugandába, hogy támogassák az afrikai testvéreket. Kiemelt figyelmet fordítanak a fogyatékkal élőkre, akik tevékeny tagjai a plébániai közösségnek. A gyerekek írásaiból kiderül, hogy a vírushelyzet mennyire megüli az ő lelküket is. Látják a családjukban megbetegedő szeretteiket, a szülők nehézségeit, akik fáradtak, idegesek, elcsüggedtek a munka hiányában, a több fronton való megfelelés kényszerében. Ők pedig nem találkozhatnak idős nagyszüleikkel, nem játszhatnak szabadon társaikkal, sokszor iskolába sem mehetnek. Imáikban gyakran kérik Istentől, hogy vessen véget a pandémiának. Az elmúlt években a békéért fohászkodtak, most pedig azt kérik, hogy legyen vége ennek a háborúnak, ami látszólag a vírustól függ.
Rita viszi a keresztet
A nagypénteki keresztútra 15 fiatal katekétát választottak ki a nagyobbak közül, akik összesen közel hetvenen vannak. Bizonyosan ott lesz Rita Minischetti, 39 éves, Down-szindrómás lány, aki a plébánián lakik, és vele a 17 éves Roberto, aki hitoktató. Rita fogja hordozni a keresztet, mint „Cirenei Simon, aki segített vinni ezt a nehéz keresztet Jézusnak”. Roberto a bazilika előtti emelvényen lesz. Nagyon örül, hogy a pápa az ő plébániáját választotta ki a keresztúti elmélkedésekre. „Ezzel elismeri Don Luigi és az egész közösség munkáját, amit a legutolsókért végzünk. Én itt mindig úgy éreztem, hogy befogadtak, mint ahogy mindenki, aki az ajtónkon kopogtat”.
Figyelem a pandémiában szenvedő gyermekek iránt
Arra a kérdésre, hogy vajon a pápa miért nem egy bíborost vagy teológust bízott meg az elmélkedések elkészítésével, Don Luigi elmondta: „Ferenc pápának megvan ez a képessége, hogy kötődik az emberi élethelyzetekhez, ahhoz, amit az emberek élnek. Olyan, mint egy atya, egy pásztor, egy apuka vagy anyuka törődése, aki nézi, hogy a családban körülötte élők hogyan élnek. Azt gondolom, hogy a pápa fel akarta kicsit hívni a figyelmet a fiatalabbakra, akikre az elején azt mondták, hogy nem fertőződnek meg, tehát nem halnak bele a betegségbe, vagyis velük nem kell annyit foglalkozni. Idővel viszont kiderült, hogy egyrészt ez igaz, viszont a magánynak is megvannak a következményei. Annak, hogy nem lehetnek másokkal, ahogy egy fiatal saját korosztálya társaságában tölti az időt és növekszik. Emberi kapcsolatainkban növekszünk, másokkal együtt. Ez egyedül sokkal nehezebb. Azt hiszem, hogy Ferenc pápa ezt érzékelte világszinten: minden társadalom, minden fiatal, minden gyerek ettől szenved ma nagyon. Az ő figyelme azt jelzi, hogy közel akar lenni hozzájuk”- mondta még el a Vatikáni Rádiónak Luigi D’Errico atya.
