Béchara Raï libanoni bíboros, maronita pátriárka újságíróknak nyilatkozik

EGYHÁZ

Libanon kiált hozzátok, mentsétek meg! - Raï bíboros a bejrúti robbantás évfordulóján

Béchara Boutros Raï libanoni bíboros, maronita pátriárka augusztus 4-én, egy évvel a bejrúti kikötőben történt rettenetes robbanás első évfordulóján szentmisét mutatott be az áldozatok emlékére. Homíliájában igazságot és igazságosságot kért a bűncselekmény körülményeinek felderítésére, a felelősök méltó büntetésére, az ártatlanok felmentésére. Szentbeszédében a maronita pátriárka meghatott szavakkal köszönte meg Ferenc pápa rendíthetetlen szolidaritását a libanoni nép iránt.

Vertse Márta – Vatikán

Csak Isten szava vigasztalhatja meg maradéktalanul a sebzett szíveket

Béchara Raï bíboros, maronita pátriárka homíliáját Máté evangéliumából vett idézettel kezdte: „Megölik, de harmadnapra föltámad” (Mt 17,23). Utalt azokra, akik azt kívánták, hogy a bejrúti kikötőben történt robbanás évfordulója legyen a harag, a tüntetések és az elítélések napja. A sebzett szívek számára azonban a leghatékonyabb, legvigasztalóbb Isten szava. A libanoni maronita pátriárka szenbeszédében gyakran tett utalást azokra a pusztító robbanásért felelős személyekre, aki az immunitás, a mentelmi jog mögé menekülve idáig még elkerülték tettükért a büntetést. Azonban Isten hangja megszólítja a robbanásért felelős személyek lelkiismeretét, távol vagy közel, mindaddig, amíg elrejtőznek vagy elbarikádozzák magukat a mentesség mögé. Isten hangja fájdalmat okoz nekik, mint ahogy egész életén át nyugtalanította Káint, ébren és álmában: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről” (Ter 4,10) – idézett a Teremtés könyvéből Béchara Pierre Raï libanoni bíboros.

Szégyenletes elmenekülni a felelősség elől

A következő szavakkal rótta le tiszteletét a szörnyű robbanás áldozatai előtt: „Felbecsülhetetlen az értéke a kétszázhét áldozat és a hatezer ötszáz sebesült vérének, a főváros felének megsemmisítése, valamint százak szenvedése, akik elveszítették otthonukat és verejtékkel megszerzett javaikat. Szégyenteljes dolog elmenekülni az igazságszolgáltatás elől és hamis mentelmi jogok mögé rejtőzni, amelyeknek nincs se értékük, se súlyuk ehhez az emberiség ellen elkövetett bűncselekményhez viszonyítva, amely az emberi történelem harmadik legnagyobb nem nukleáris robbanása volt”.

Jézus a szenvedőkkel volt a robbanáskor, ma a Feltámadásra hív

A szívük legmélyén sebzett családokat pedig így vigasztalta a maronita pátriárka: „Legyetek meggyőződve arról, hogy Isten szeret benneteket. Veletek együtt szenved és enyhíti bánatotokat. Tavaly augusztus 4-én Jézus veletek volt a kereszten és ma a Feltámadásra hív bennünket, mindazzal, amit ez jelent a hit, a benső béke és az új élet szempontjából azok számára, akik eltávoztak. Ezeket a szenvedéseket és ezt a feltámadást Krisztus több ízben is hirdette tanítványai számára (vö. Mt 17,23; Mk 9,31; Lk 9,44).

A vértanúk emlékezete legyőzhetetlen erőt ad a hazának

A hétköznapi megpróbáltatásokban az emberek megvigasztalódnak, de a természeti csapások, katasztrófák idején egyedül Isten jelenti a vigaszt és a reményt – hangsúlyozta Raï bíboros. Ő az erő és a gyöngédség forrása. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ima erejéből „szeretteink és Libanon új életre kelnek. És amikor a vértanúk életben maradnak a nép emlékezetében, a hazát örökre az élet legyőzhetetlen erejére bízzák”.

Köszönet Ferenc pápa rendíthetetlen szolidaritásáért

Homíliájában Raï pátriárka idézte Ferenc pápa szavait, amelyekkel a szerda délelőtti általános kihallgatáson fordult a libanoni néphez: „Ma is a nemzetközi közösséghez fordulok, és arra kérem őket, hogy segítsenek Libanonnak a „feltámadás” útján, konkrét gesztusokkal, nemcsak szavakkal, hanem konkrét gesztusokkal. Remélem, hogy a konferencia, amelyet Franciaország és az ENSZ támogat, eredményes lesz ebből a szempontból. Kedves libanoni nép, nagy a vágyam, hogy ellátogassak hozzád, és soha nem fáradok bele imádkozni érted, hogy Libanon ismét a testvériség üzenete, a béke üzenete legyen az egész Közel-Kelet számára”. A bíboros a hívek nevében is megköszönte Ferenc pápa megható üzenetét és megingathatatlan szolidaritását, folyamatos támogatását és buzgó imáit.

Köszönet a segítségnyújtóknak

A libanoni maronita pátriárka ezután felsorolta, hogy miért gyűlt össze Isten népe ezen a szentmisén: „Azért gyűltünk össze, hogy a megváltás oltárán ünnepeljük a vértanúk és az áldozatok emlékét. Azért gyűltünk össze, hogy vigaszt nyújtsunk az édesanyáknak és édesapáknak, a fiú és lány gyermekeknek, rokonoknak, barátoknak. Meghajolunk a polgári védelem és a nemzetbiztonsági fegyveres erők, a Vörös Kereszt vértanúi előtt”. Kifejezte köszönetét a polgári társadalom különböző nem kormányzati szervezeteinek, a népi mozgalmaknak, pártoknak, az egyházmegyéknek, az iszlám és keresztény intézményeknek, minden testvéri országnak, akik a libanoniak segítségére siettek”.

Igazságot és igazságosságot kérünk, nincs helye a kettős mércének

A föld mindaddig rengeni fog ezen a helyen, amíg nem tudjuk meg az igazat, hogy mi is történt a bejrúti kikötőben. Az állam nem az áldozatok, a sebesültek és a károsultak családjainak tartozik az igazsággal, hanem minden libanoninak, a libanoniak nemzedékeinek, a történelemnek, a jövőnek és a lelkiismeretnek. Az igazságosság nem a szenvedő családok kérése, hanem az egész népé. Az igazságszolgáltatás komolyan és határozottan cselekedjen, hallgassanak ki mindenkit, idézzenek be minden bűnöst a bíróságra, büntessék meg őket és engedjék el az ártatlanokat. Szégyenletes, hogy a magasrangú tisztségviselők elmenekültek a nyomozás elől az immunitás, vagy a nevetséges és hamis petíciók leple alatt. Az igazságszolgáltatás nem működhet kettős mércével. Minden mentesség elveszíti érvényét az áldozatok vérével szemben. Nincs immunitás az igazságosság előtt. Aki fél az igazságszolgáltatástól, önmagát ítéli el. Nincs igazságosság igazság nélkül.

Mentsétek meg Libanont! – a pátriárka felhívása

A bíboros az újjáépítésre, a nemzet civilizációjának, kulturális örökségének megmentésére, a keresztények és muzulmánok egységére, az egyetlen Libanonhoz való hűségre buzdított, erőteljes felhívással fordulva a világ országaihoz: „Libanon kiált hozzátok: mentsétek meg!”. Utalással párizsi konferenciára, amely az ENSZ főtitkár részvételével zajlott a libanoni nép megsegítése érdekében, a bíboros azt is megállapította, hogy a Cédrus országa a „nemzetek játékának áldozata” már évtizedek óta. A libanoni maronita pátriárka hangoztatta: „Hazánk az a hely, ahol szeretteink nyugszanak és várják a harmadik napot”, majd homíliáját a Jelenések könyvéből vett idézettel zárta. Isten átöleli a libanoni áldozatokat, szíve gyöngédségéhez, dicsőségének világosságához kapcsolja őket és ahogy megígérte János evangelistának látomásában: „Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert a korábbi dolgok elmúltak” (Jel 21,4).