Guzdek püspök a Varsói Felkelés évfordulóján: Lehetséges a szeretet és a béke világa!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„A varsói felkelők vérétől áztatott helyen hangzik el ez a felhívás” - szólt Guzdek tábori püspök a homíliájában. „Ne engedd, hogy a gonosz legyőzzön, hanem te győzd le a rosszat a jóval! A mai találkozó, az elmélkedés és a közös ima pillanata lehetővé teszi, hogy elhiggyük, vannak jó emberek, és hogy a szeretet, a kölcsönös tisztelet, a jó és a béke világa még mindig lehetséges, napjainkban is. Ez mindannyiunktól függ!”. A varsói felkelés 77. évfordulója alkalmából a város Krasiński terén tartott ünnepségről a lengyel katolikus püspöki konferencia honlapja számol be.
A Varsói felkelés története
A varsói felkelés a náci Németország által megszállt lengyel fővárosban 1944. augusztus elsején kitört általános felkelés volt, melyet az Armia Krajowa, a Honi Hadsereg irányított a német megszálló csapatok ellen. A felkelés kirobbantását arra az időpontra időzítették, amikor a szovjet csapatok megközelítették Varsót. A Honi Hadsereg célja az volt, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost és megerősítsék a lengyel függetlenséget a háború végéig működő Lengyel Földalatti Állam kormányának hatalomra juttatásával, nehogy a náci fogságból a szovjetek fogságába essenek, hiszen a két ateista hatalom még a háború kezdete előtt megegyezett Lengyelország felosztásában, vagyis megsemmisítésében. A fegyveres felkelés azonban kudarcot vallott, bukásában számos tényező játszott szerepet. A szovjet csapatok elérték ugyan a Visztulát, a fővárostól 30 kilométerre azonban hadtesteik megálltak, és tétlenül szemlélték a városban folyó harcokat. A várakozásnak kettős oka volt: egyrészről a soron következő támadó hadművelet előkészítése érdekében teljesen feltöltötték készleteiket, másrészt - és ezt volt a döntő ok - a szovjet vezetés úgy ítélte meg, hogy a felkelés sikertelensége esetén a háború után csekélyebb erőfeszítések árán sikerülhet hatalmi pozícióba juttatni Lengyelországban a szovjetbarát politikai erőket. A Vörös Hadsereg parancsnoksága azt sem engedélyezte, hogy a segélycsomagokat szállító szövetséges repülőgépek a visszaútra üzemanyagot vételezzenek a szovjetek által megszállt repülőtereken, vagyis a Vörös Hadsereg saját önző szempontjából feláldozta a lengyel szabadságharcot a közös ellenséggel szemben.
Jézus ellenségszeretetre szólít fel
Guzdek püspök a megemlékezés szentmiséjének homíliájában így fogalmazott: „Egy olyan közösséghez, ahol az erőszak és a bosszú törvénye uralkodott, Jézus egykor ezt a felszólítást intézte: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket! Mert ha csak azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, ugyan miféle jutalmatok lesz? Nemde így tesznek a vámosok is?” Guzdek püspök szerint Jézus szavai bizonyára csodálkozást, félreértést és néha megvetést is keltettek. Sokak számára mindez az emberi gyengeség kifejezője volt”.
„A varsói felkelés tiszteletére rendezett és az emlékmű előtt tartott ünnepségeken évről-évre egyre kevesebb résztvevő van a felkelők közül, mert annak a forró nyárnak egyre több hőse eltávozott az örök haza mennyei seregébe” - jegyezte meg a püspök. „Ám emlékük megmarad és köszönet jár érte a szívünkben, miközben imádkozunk is értük. De ez még nem minden! Rendkívül fontos az az üzenet, amely folyamatosan árad a varsói felkelés résztvevőinek szívéből. Tanúságtételeik, tanácsaik és utasításaik rendkívül értékesek számunkra. Isten áldjon meg bennünket, és erősítse reményünket a jó végső győzelmében a gonosz felett!” - fejezte be beszédét Józef Guzdek püspök a Varsói Felkelés 77. évfordulóján tartott szentmise homíliájában.
