Ünnepi szentmise után felszentelt Szent István Ház Rómába várja a zarándokokat
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A római magyar közösség tagjainak jelenlétében megtartott szentmisét Veres András MKPK elnök mutatta be Erdő Péter bíborosprímás, Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék államközi kapcsolatainak titkára koncelebrálásával. A házigazda szerepét betöltő Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora mellett jelen volt Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Tóth Tamás atya, az MKPK titkára. A felújítási munkálatokat jelentős anyagi hozzájárulással támogató magyar kormányt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, valamint Kovács Ádám Zoltán, római magyar nagykövet képviselte.
Veres András püspök homíliája: a római magyar zarándokok kapjanak itt lelki segítséget
Veres András homíliájában Szent István király alapvető szándékára utalt, aki a római és jeruzsálemi zarándokházak alapításával a magyar zarándokokat a Megváltás helyéhez és Péter apostol vértanúsága templomához kapcsolta. Ebben nem politikai szempontok vezették, hanem a kereszténnyé lett népéről gondoskodás szándéka, hogy a kis magyar szigetekben otthonra lelő magyar zarándokok lelki segítséget kapjanak és így hitükben megerősödve térjenek haza.
A szentmisét követően a koncelebráló papság jelenlétében Veres András püspök a Ház fogadó halljában megáldotta a zarándokházat, majd a kápolnában Bartók Béla műveiből tartott koncert után hangzottak el köszöntő beszédek, köztük elsőként Erdő Péter bíboros felszólalása, aki a Pápai Magyar Intézet és a Szent István Ház viszontagságos történetéről szólt.
A két római magyar intézménnyel a Szentszék tartott fenn jó kapcsolatot és tett így értékes szolgálatot - Erdő Péter bíboros beszéde
„A ház története a Szentszék és a Magyar Népköztársaság közötti részleges megállapodás 1964-es megkötését követő években kezdődött. A Via Giulián, a Falconieri-palota második emeletén található Pápai Magyar Intézet a megállapodást megelőző években szinte ostrom alatt volt kénytelen élni, emigráns papokat fogadva egy olyan épületben, amely a magyar kommunista állam tulajdonában volt. A magyar egyháznak nem volt arra lehetősége, hogy papokat vagy szeminaristákat küldjön Rómába, általában Nyugatra, hogy tanulmányokat folytathassanak és felkészüljenek a hivatásukra, holott élő kapcsolatban kellett volna lennie az egyetemes Egyházzal, amely éppen ebben az időszakban élte a zsinati megújulás időszakát. Az 1964-es megállapodás után megnyílt a lehetőség arra, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció magyarországi papokat küldhessen tanulmányi ösztöndíjjal az egyházi irányítás alatt álló intézetbe. A magyar emigráció viszont lehetőséget kapott arra, hogy saját intézményt alapítson Rómában, a Szent István Házat. Érthető, hogy a két intézmény között feszültség és kölcsönös bizalmatlanság uralkodott. Az, aki mindkét intézménnyel jó kapcsolatot tartott fenn, a Szentszék volt, amely – ebben az összefüggésben is – értékes szolgálatot tett a magyar egyháznak.
A bizalmatlanság légköre jellemezte a magyar püspöki kar és az ugyanabból az országból kivándorolt katolikusok csoportjai közötti kapcsolatokat is. Így a nyugaton élő magyar diaszpóra lelkipásztori ellátását is egy, közvetlenül a Szentszék által kinevezett püspök segítette. Lékai László bíboros első látogatásai az amerikai és nyugat-európai magyaroknál a megértés és a megbékélés hosszú útjának első lépései voltak. De mindenki álma a szabadság volt, az, hogy a magyar egyház és a diaszpóra közötti kapcsolat ismét testvéri legyen. A kelet-európai kommunista rendszer összeomlása után a különböző katolikus körök között is javulni kezdett a viszony. A teljes bizalom és a lelkipásztori munka szerves egyesülése fokozatosan alakult ki. Először is a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy döntött, hogy tagjai közé veszi Miklósházi Attila püspököt, akit a Szentszék néhány évvel korábban a nyugati világ magyar diaszpórájának lelkipásztori gondozására nevezett ki. Miklósházi püspök nyugállományba vonulása után a Vatikáni Államtitkárság arról tájékoztatta az MKPK-t, hogy nem nevez ki közvetlenül püspököt a magyar diaszpórának, ezt a Magyar Katolikus Egyházra bízza. Így nevezték ki a Münchenben élő Cserháti Ferenc főtisztelendő urat, aki esztergom-budapesti segédpüspök is lett, és ezt a megbízatását a mai napig folytatja.
Megmaradtak azonban a vallási alapítványok és rendek által működtetett intézmények, amelyek egyrészt meg akarták őrizni magyar identitásukat, de – legalábbis eleinte – függetlenségüket is. Idővel azonban úgy tűnt, hogy a feszültségek feloldódtak és a magyar vallási alapítványok, közösségek is kezdtek némi nehézséggel küzdeni intézményeik fenntartásában és irányításában. Így történt ez a Szent István Alapítvány esetében is, amely a római Szent István Ház tulajdonosa és kezelője volt. A ház szükséges felújítása és korszerűsítése érdekében együttműködés alakult ki a püspöki konferenciával, amely – a Magyar Állam segítségével – végül megvásárolta a házat. Az árából lehetett finanszírozni a helyreállítási munkálatok nagy részét. A világ minden tájáról érkező magyar zarándokokat szolgáló intézet működtetésével a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Szent István Alapítványt bízta meg, amelynek elnöke Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora. Így találkozott a két intézmény. A magyarok korábbi generációinak az álmai végre megvalósultak. Hálát adunk az isteni Gondviselésnek és Isten áldását kérjük erre a házra és a magyar katolikusok egész közösségére, akik Magyarországon és szerte a világon élnek”.
Gallagher érsek: a magyar zarándokok római jelenléte teszi teljessé az alapítás szándékát
Paul Richard Gallagher érsek beszédében a peregrinus-zarándok bibliai értelmét fejtette ki, hiszen minden keresztény csak „jövevény” ezen a földön, ahol „nincs maradandó lakóhelyünk”. A magyarok Szent István király kora óta zarándokolnak és élnek Rómában és mintegy ezzel teszik teljessé a zarándokház alapításának szándékát.
Erősítse a zarándokok hitét és szolgálja a turistákat is - Soltész Miklós államtitkár
Soltész Miklós államtitkár köszöntő beszédében a ház avatását a budapesti eucharisztikus kongresszus csodájának folytatásaként értelmezte. Ahogy annak idején Szent István király zarándokházat alapított, úgy most a magyar kormány támogatja a magyar katolikus egyház küldetését és minden törekvését, mely az embereket szolgálja. Reméli, hogy a Szent István Ház működése is egy sajátos misszió, mely nemcsak a zarándokokat erősíti meg hitükben, hanem javára válik az Várost látogató minden turistának is.
Németh Norbert atya, a PMI rektora, az Alapítvány elnöke: Egymásra építkezés és az egymással együtt építkezés
Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora, az Alapítvány elnöke végül házigazdaként az egymásra építkezés és az egymással együtt építkezés összekapcsolódó feladatáról szólt. Ez a zarándokházban a szentistváni örökség ápolását jelenti nemzedékről nemzedékre. Köszönetet mondott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyar Kormány együttműködéséért az egymásra építkezés értékőrző munkálatában.
Terdik Sebestyén, a Szent István Ház igazgatója jelezte, hogy a szépen felújított Ház hatvan szobájával százhúsz főt tud vendégül látni, hatalmas kerttel és megfelelő közösségi terekkel.
