Öntsünk lelket Európába! - Interjú Német László püspökkel, a CCEE új alelnökével
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Kedves Püspök atya, hogy érintett téged ez a bizalom, az első alelnökké választás?
A koronavírus beállta óta először vagyok ismét személyesen jelen a Vatikáni Rádióban…
… pedig korábban rendszeresen a vendégünk voltál…
Nagyon örültem mindig itt lenni, amikor még Rómában voltam, mindig benéztem hozzátok, de most már Rómában sem voltam több, mint két éve. Nehéz ma az utazás, minden papírra vigyázni kell és az egészség a legfontosabb. Itt Rómában szeptember 24-étől kezdve találkoztunk mi püspökök tegnapig, 27-ig, akkor fejeztük be a találkozónkat egy ünnepélyes szentmisével a Lateráni Szent János bazilikában. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában nagyon meglepett, hogy egyáltalán jelöltként feltűnt a nevem. Egy püspökkolléga, egy nappal a választások előtt kérdezte tőlem: Mi volna, ha feltennénk a neved? Próbáljátok meg! – válaszoltam, mert ugyan elfogadom, de nem vagyok én annyira ismert, továbbá van még itt annyi más bíboros, érsek és püspök. Egy egyszerű falusi püspököt, hogy így mondanám, a világ végéről, a perifériáról, pont engem fognak nyomni… De hála Istennek, az elnöki választásban már jelen volt a nevem, és az első alelnök választásánál a püspöki konferenciák annyi elnöke támogatott, hogy meggyőző többséggel választottak meg. Gondoltam, ha már így megválasztottak és bíznak bennem, akkor ezt el kell fogadnom. El is fogadtam, a Szentatya a találkozónk után jóváhagyta a választást, Ouellet bíboros felhívta és mondta, mi az új vezetőség, tehát a vilniusi érsek, én mint első alelnök és Hollerich luxemburgi bíboros, második alelnök.
Egészen új ez a megbízatás, mit sejtesz, milyen feladat vár rád?
Biztos, hogy a legnagyobb munkánk, mint elnökségnek, az a következő 2023-ban tartandó püspöki szinódus előkészülete. Tudjuk, hogy Ferenc pápa egy teljesen új modellt akar kidolgozni, hogyan működik az egyház, hogy egy szinódusi egyház legyen. Ez legegyszerűbben úgy fejezhető ki magyarul, egymás kezét fogva, egymás mellett haladó egyház, melynek tagjai Jézus felé mennek, de közösen. Mindenkit, aki csak akarja, keresztényeket, nem keresztényeket arra hívni, hogy közösen tudjuk ezt a világot jobb hellyé tenni és megvalósítani azt, amit a pápa mondott: fratelli tutti, tehát hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Az első két évben 2023-ig biztosan erről lesz szó. Először egyházmegyei területi szinten folyik a munka, ami egyszerű dolog lesz a számunkra, mert mi éppen most májusban fejeztük be az egyházmegyei zsinatunkat, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy a Szentatya ezt fogja majd elénk terjeszteni. Úgyhogy ezt át tudom lépni, de mint a Szent Cirill és Metód püspöki konferencia elnöke mindenképpen a mi konferenciánknak az összefoglalóját nekem kell majd otthon a titkárral együtt összeállítani és elküldeni Rómába 2022 szeptemberéig. 2022 októberében pedig a szinódusi titkárság kiadja az első Instrumentum Laboris-t, az első munkadokumentumot, amit megkapunk a világ minden táján, és 2023 áprilisáig kell egy kontinentális találkozót előkészíteni. A „kontinentális” azt jelenti, hogy Európa külön találkozik, és Ázsia, Dél-Amerika és Észak-Amerika. Ennek eredményeit küldjük vissza a Vatikánba és ebből készül el a második munkadokumentum, amely a 2023 októberben tartandó szinóduson kiindulópontként fog szerepelni.
Sankt Gallen a központja az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának, sokszor kell majd odautaznod?
Remélem, hogy nem! Lehet, hogy csúnya, amit mondok, de megmondom őszintén, hogy a vírusnak vannak jó oldalai is, vagyis ennek a Covid-pandémiának, mert nem kell mindenhol jelen lenni úgy, mint előtte. Sokkal jobban tudjuk kezelni már a digitális világ által adott lehetőségeket. Az, hogy nekem nem kell minden konferenciára fizikailag elmenni, mely egy napig tart, mert az azt jelenti, hogy egy nap út oda, egy nap ott lenni, és egy nap vissza, ez lehetetlen. Nemcsak úgymond gazdaságilag, mert kell költeni az útra és a hotelre, hanem azt jelenti, hogy a szobámban, ahol jól érzem magam, tudok beszélni emberekkel, látjuk egymást. Természetesen más az, amikor az emberek összejönnek és leülünk egy jó vacsorára, utána pedig elbeszélgetünk egy pohárka mellett, ez mindig jó. De ami a munkát illeti, azt el lehet végezni távolból is. Mi már megbeszéltük az új elnökségben, hogy az egyébkénti sok találkozó miatt inkább azt szeretnénk, hogy elektronikus úton, Webinar vagy online módon, a digitális világ adta lehetőségeket kihasználva, ne utazzunk, hanem beszélgessünk.
Püspök atya, Téged a Jóisten megáldott többnyelvűséggel és gazdag tapasztalattal szerte a világon. Mit tudsz ebből bevinni ebbe az új megbízatásba, ami európai szinten a legmagasabb püspöki szolgálat?
Köszönöm szépen ezeket az elismerő szavakat, ugyanis úgy hozta az élet, hogy missziós szerzetesként jártam a világot és hálát adok a rendemnek, ahol az a szabály, hogy ahová megérkeztél, annak az országnak tanuld meg a nyelvét. Ez jó volt nekem és a Jóisten adott hozzá könnyebbséget a nyelvtanulásban. Az, ami a legnagyobb kihívás számomra, megpróbálni újból lelket önteni Európába, vagyis felkarolni ezt az öreg Európát. Mindig azt mondjuk, ami engem egy kicsit zavar, hogy öreg Európa, meg fáradt Európa, meg lankadt Európa, de tőlünk is függ. Hogy érezzük és hogyan látjuk önmagunkat, milyen forrásokat használunk, hogy milyen nyelvezet használunk, kit tudunk megszólítani. Ezek mind olyan kihívások, melyeket Ferenc pápa úgy mond, hogy együtt menni, ránézni, megcsodálni, különbséget tenni és csak utána hozni a végén egy döntést, mely mélyen a konkrét életben gyökerezik. Nem az asztal mellett csináljuk az egészet, ott össze kell szedni, de előtte a kétharmada teljesen más. Tehát előkészület, figyelem, ráhallgatás, amit egy kicsit gyakorolni kellene Európában.
A másik dolog, ami nekem nagyon fontos és a szívemen fekszik, ez pedig a Kelet-Nyugat kapcsolata, mert Kelet-Európa, Közép-Európa és Nyugat-Európa között sokszor úgy mondanám, hogy nem őszintén folytatnak párbeszédet, ami nem hazugságot jelent, hanem azt, hogy egyszerűen nincs benne az egész igazság. Nem tudjuk megérteni egymást és harminc év után most, hogy megint együtt vagyunk, sok az előítélet. Én optimistább voltam 1990-ben, hogy nagyobb lesz a megértés erre az időpontra, hogy jobban tudjuk mi van, mi a hátránya annak, hogy mi úgy voltunk, hogy Nyugat Európában élő katolikus testvérek, püspökök, papok és hívek, miért viselkednek úgy, ahogy viselkednek. Tehát itt egy nagyon mély, őszinte beszélgetésről van szó, pontosabban párbeszédről, mely egy folyamat és rengeteg erőt kér, de érdemes.
Püspök atya, magyar ember vagy, nagybecskereki püspök, a Szent Cirill és Metód püspöki konferencia elnöke. Ebben a minőségedben, mit gondolsz, mit tudsz adni az európai püspökök konferenciájának?
Szerintem rámutatni arra, hogy Európa milyen gazdag. Nem úgy van, hogy mindig a legnagyobb nemzetek a „leggazdagabbak”, mert a legtöbb kiadást ők fizetik, ezért automatikusan nagyobb jogokat élveznek vagy mindig ők mondják meg a tuttit. Tehát minden országnak van egy hangja, mert minden ország egy saját lelkiéletet folytat, hiszen van a saját helyi egyházunk, mely éppen olyan, mint a többi. Nem merem azt mondani, hogy Nagybecskerek olyan, mint Köln, mert Kölnnek kétezerszer több pénze van, meg egyéb más dolga. Ebben nem tudunk vetekedni, de a mi híveink éppolyan katolikus keresztények, mint ők. Mi is ugyanazokat a szentségeket gyakoroljuk, éppúgy imádkozunk a Jóistenhez és megpróbáljuk a saját társadalmunkat áthatni.
