Három magyar germanikus kispap diakónusszentelése a római Szent Ignác templomban

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

Két német, három magyar és egy horvát diák szentelése 

A svájci származású Kurt Koch bíborost, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnökét kérték fel az idén a Germanicum et Hungaricum pap- és diakónusszentelési szentmiséjének a bemutatására, amelyet német nyelven tartottak, ám az olvasmányok és az énekek a kollégium diákjainak a nyelvén, így most magyarul, horvátul és németül hangzottak el. Fabian Bruns a limburgi, Johannes Bruno Frost pedig a kölni egyházmegye diakónusaként nyerte el a papszentelés kegyelmét. Velük együtt lépett a papi rend diakónus fokozatába négy növendék: Fülöp Tamás a győri, Solymos András a veszprémi, Tóth László Gábor a Debrecen-nyíregyházi egyházmegyéből, valamint a horvát Ivo Markić a dubrovniki egyházmegyéből.

Gernot Wisser osztrák jezsuita atya a római Német-Magyar kollégium új rektora 

A Német-Magyar kollégium új rektora, az osztrák Gernot Wisser jezsuita atya kérte a diákok szentelését Koch bíborostól. Személyében most olyan vezetője van a kollégiumnak, aki korábban pár hónapot magyarul is tanult, méghozzá Magyarországon, így a szomszédság mellett nyelvileg is közelebb van a római Német-Magyar kollégium legnagyobb létszámú nemzeti közösségéhez. Az egyes szentelendők közvetlen családtagjain és barátain kívül az egyházmegyék küldöttei is részt vettek a szentelésen, így a Debrecen-nyíregyházi egyházmegyéből maga Palánki Ferenc megyéspüspök, a veszprémi érsekségből Takács István atya, általános helynök, a kollégium egykori diákja jött el, Kiss László hévízi esperes-plébánossal együtt.                    

A mai válság ellenére lehet igent mondani Isten hívására  

A szentelést megelőző, német nyelvű homíliájában Kurt Koch bíboros a világ és benne az egyház mai kihívásairól és válságairól beszélt, mint az állandósult politikai konfliktusok, a világjárvány, a környezetszennyezés mind égetőbb problémája. Az egyház mai valóságában a szentelésre jelöltek is tudatában vannak a gondoknak és nehézségeknek, ám mégis „Igent” mernek mondani azokra a kérdésekre, melyek a diakónusi és papi szolgálat feltételei, mint a püspök iránt engedelmesség, a jézusi szegénység és a cölibátus vállalása, elköteleződés a papi zsolozsma hűséges imádsága, az örömhír hirdetése és a szentségek szolgálata mellett, valamint a rászorulók megsegítése terén. 

Jézus ígérete az alapja a diakónusi és papi szolgálatnak: Én pedig veletek vagyok minden nap!

Vállalásuk mégsem vakmerőség, hanem bizalom – hangsúlyozta Koch bíboros, utalva a jézusi missziós parancs felolvasott evangéliumára. Az Úr Krisztus ugyanis a misszióba küldés – Menjetek! – felszólítása után hozzáteszi: „Én pedig veletek vagyok minden nap a világ végéig”. Ez a jézusi ígéret az alapja a vállalásnak és a szolgálatnak, amit olyan nagy bizalommal végeznek, hogy egyenesen a Megváltó nevében szólnak: „Én téged megkeresztellek…, Én feloldozlak téged…, Vegyétek és egyétek...” Koch bíboros idézte Szent Ágoston gondolatát, aki Keresztelő János szolgálatáról mondta, hogy ő lett a hangja az Örök Igének, ő a Vox Verbi, a Stimmen des Wortes. A diakónus és a pap is ezt az igehirdetői szolgálatot folytatja, jeles módon a szentségek celebrálásával.

Szent Ignác tapasztalata: „Rómában kegyes leszek hozzátok”

A szentelést megelőzően a földre boruló szentelendők fölött elimádkoztuk a Mindenszentek litániáját, benne a sajátos kéréssel, hogy „Szent Ignác atyánk” is könyörögjön a kollégium diákjaiért. E kérés Szent Ignác életének egyik jelentős eseményéhez kapcsolódik, melyet a Szent Ignác templom főoltárképe is ábrázol, aki 1537-ben Velencéből Rómába indult a társaival, hogy a római pápa szolgálatára álljanak. A Róma északi határában álló La Storta helység kicsi kápolnájában megjelent neki a keresztjét hordozó Krisztus, aki a zarándok Ignácot és társait mennyei Atyja oltalmába ajánlotta, aki e szavakkal erősítette meg Ignácot: „Ego vobis Romae propitius ero”, „Rómában kegyes leszek hozzátok”. Három évvel később megszületett a Jézus nevét viselő rend, majd a római kollégium mintájára először a Collegium Germanicum, majd külön a Collegium Hungaricum, amiket később 1580-ban összevontak. A magyar Szent Korona országaiból és az egykori Német-Római Birodalomból érkező diákok a római Német-Magyar kollégiumban ezért tekintik „saját atyjuknak” Szent Ignácot. 

Urunk áldd meg Tamás, András és László diakónus szolgáidat és add, hogy hűségesen és örömmel szolgáljanak Neked és a te népednek!