Riport Kuzmányi Istvánnal: A kongresszus eucharisztikus térré alakította Budapestet

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

Sokadik alkalommal találkoztál a Szentatyával…

Ez volt a harmadik találkozó, amikor szólhattam is hozzá és ő is válaszolt. Hortobágyi Cirill pannonhalmi bencés főapáttal közösen kiadtunk egy könyvet, illetve a Magyar Kurír gondozásában egy másikat. Az első könyv tartalmazza a Szentatya valamennyi beszédét, amit Budapesten és a felvidéki útján mondott el. A másikat a Magyar Kurír adta ki, ez egy fotóskönyv, mely 197 képpel emlékezik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Amikor felmerült a gondolat, hogy valamiképp átadnánk a Szentatyának, akkor a Vatikánból jelezték, hogy miért nem jövünk ki szerdán egy általános kihallgatásra, mikor átadhatnánk neki a könyvet. Nagy örömmel fogadtuk az ötletet és aztán Habsburg Lotharingiai Eduard szentszéki nagyövet és Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora segítségével szerdán  (december 15-én) itt voltunk és átadtuk Ferenc pápának a könyvet.

Mutasd be nekünk légy szíves a képeskönyvet!        

Két kiváló fotósunk van, Merényi Zita és Lambert Attila és az ő munkájukból, több tízezer fotóból válogattuk ki a kongresszus egész hetének minden eseményéből ezt a 197 képet.  Amikor a könyv kijött a nyomdából, akkor elvittem és megmutattam Erdő Péter bíboros úrnak, aki annyira megörült neki, hogy majdnem negyven percen át lapozgatta és minden képről eszébe jutott valami. Most is, amikor a Szentatyának átnyújtottam, jelezve, hogy a könyv a fotók mindenki által érthető nyelvén íródott, akkor ő is mosolygott, lapozgatta a könyvet és azt mondta, hogy „milyen szépek a képek”. 

Hogyan szerkesztettétek?     

A fotók követik a kongresszus hét napját és minden fontosabb napi eseményt bemutatnak. Figyeltünk arra, hogy a képek ne csak az előadókat mutassák, hanem a közönséget is, és így már sokan jelezték, hogy „megtaláltuk magunkat benne”. Viszonylag kevés a szöveg.

Merem remélni, büszkén is, hogy valamiképp benne van a könyvben a magyar egyház, amikor így megmutatta önmagát, hiszen amikor az apostoli út során Ferenc pápa mellett lehettem, akkor is kifejezte ezt az örömét, hogy „mennyire jó volt velünk Budapesten”, „sőt még korábban Csíksomlyón is együtt ünnepelni”. Bízom benne, hogy akár ő, vagy bárki más ezt a könyvet kézbe veszi, akár jelen volt, akár nem, azt a benyomást kapja, ami tükrözi a mi katolicizmusunkat és magyarságunkat, amire mindannyian büszkék vagyunk.

Kedvenc képed…

Az én legkedvesebb képem egy csütörtöki napon készült a Szent István bazilikában. Az volt az egyetlen olyan esemény, melyen nem voltak beszédek, nem voltak előadások, mert ez volt a „Közösségek ünnepe”, melyen imádságok és dicsőítések voltak a bazilikában. Az esemény középpontja pedig maga az Úr Jézus volt. Ekkor készült egy felvétel a főoltár felől, rajta látszik az Eucharisztia és mögötte a teljesen telt Szent István bazilika. Tükrözi mindazt, ami átitatta az egész kongresszust és átalakította Budapestet egy ilyen eucharisztikus térré és ennek a Szíve  maga Jézus volt.

Ennek a jegyében most milyen Karácsony várható? 

Az eucharisztikus kongresszus egésze jegyében mondhatjuk, hogy a mi Istenünk egy ajándékozó Isten, aki nemcsak a kereszten, hanem már az Oltáriszentségben is nekünk adja önmagát: olyan jó volt megtapasztalni a kongresszus hetében, kezdve akár a legkisebb eseménytől, egészen a pápai miséig, hogy együtt, közösségben tudtunk imádkozni, mi magyarok, mexikóiak s az egész világegyház, amikor megtapasztaltuk azt, hogy ha körben állva Jézus felé lépünk egyet, akkor egymáshoz is közelebb kerülünk. Az ajándékozásban mi is megtapasztaljuk, hogy közelebb tudunk lépni egymáshoz, ami rem