Az olasz államfő gyújtja meg Szent Ferenc lámpását Assisiben a szent ünnepén
Gedő Ágnes / Tiziana Campisi – Vatikán
Október 4-én maga az államelnök gyújtja meg az olasz önkormányzatok fogadalmi lámpását, mely Szent Ferenc sírja előtt ég. Hagyomány, hogy évről évre más régió ajánlja föl a mécses olaját. Idén ez máshogy lesz, mert az Assisi konvent ferencesei és az Olasz Püspöki Konferencia a hála gesztusát szeretné mutatni mindazoknak, akik a pandémia idején helytálltak: civil és katonai intézmények, egészségügyi dolgozók, családok, önkéntesek és iskolai alkalmazottak, karitatív és egyházi szervezetek tagjai. Az ő tiszteletükre és az egész olasz nép nevében Sergio Mattarella fogja meggyújtani Szent Ferenc lámpását, majd beszédet mond az olasz nemzethez a Szent Konvent loggiájáról. A Szent Ferenc-bazilikában 10 órakor szentmisét mutat be Matteo Zuppi bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke. Ez után a polgári menet a főtérről a bazilikához megy, köztük néhány iskolás is lesz Assisiből, akik a jövőt jelképezik.
Ima Olaszországért és a békéért
Az Assisi Szent Ferenc napjához kapcsolódó ünnepségeket Zuppi bíboros mutatta be a sajtónak hétfőn. Október 4-e a Poverello liturgikus emléknapja, alkalom lesz arra, hogy közbenjárásáért fohászkodjanak Itália és a béke számára, de arra is, hogy megemlékezzenek a Covid sok áldozatáról. A pandémia és annak következményei, a háború nagy bizonytalanságot idézett elő és további szenvedést okozott, szegénységbe taszított sok embert. Mindez gondolkodásra késztet minket, mi a teendő? Ezért gyűlnek össze védőszentjük, Szent Ferenc házában az egyházi és civil méltóságok, a lakosság képviselői, hogy átérezzék a sok szenvedést, majd meggyújtsák a remény lángját – magyarázta az olasz püspökkari elnök. Ezzel egyidőben szimbolikus, hogy éppen Assisiben írta alá két éve Ferenc pápa Fratelli tutti – kezdetű, a társadalmi barátságról szóló enciklikáját. Ebben idézi Szent Ferenc szófordulatát, miszerint mindannyian egy csónakban evezünk, vagyis csak együtt, összefogva tudunk szembenézni a gondokkal és a nehéz helyzetekkel. „A Covid-járványt tovább tetézte a háború járványa, a gazdasági és ökológiai válság, valamint a számos probléma, amelyek előttünk tornyosulnak” – állapította meg Marco Moroni ferences, a Szent Konvent kusztosa. Hozzátette: „Ezért fontos Szent Ferenchez imádkozni és kérni az egységet, hogy a jót tudjuk építeni.”
Ezüstrózsa és Jacoba asszony
Assisiben számos kezdeményezés előzi meg az október 4-i ünnepet. Október elsején megnyitják a nagyközönség előtt a Torre del Popolo – Nép tornyát. A XIII. században épült nevezetességet festette meg Giotto 1305-ben a Felső Bazilika freskóciklusának első képén. A hatalmas toronyóra a mai napig működik és Assisi lakóinak mutatja a pontos időt. Október 3-án 9.30-kor a Porciunkula kolostori ebédlőjében mutatják be az ezüstrózsát, melyet minden évben egy olyan nőnek ítélnek oda, aki kitűnt a hit, a remény és a szeretet tanújaként. Ezzel Jacopa de’ Settesolira emlékeznek, Szent Ferenc barátjára, aki mellette volt halálos ágyán. Róla így írnak a ferencesek:
Settisoli Jacoba asszony előkelő római családból származott. Római útjaik alkalmából Szent Ferenc és társai gyakran megszálltak a Tiberisen túl található házukban. Itt ismerte meg a szent Jacoba asszonyt, mint hűséges hitvest, odaadó édesanyát, a szenvedésben erőslelkű özvegyet, aki két fiát erényekben és istenfélelemben nevelte. A Szent Ferenccel való ismeretség az életszentségre indította Jacobát. Celanoi Tamás írja róla: „Jacoba asszony nemcsak előkelő származásával, hanem jámborságával is kitűnt, ezért a szent különös szeretetét élvezte”. Szent Klárán kívül ő volt az egyedüli nő, aki közelebbről ismerhette a szentet.
Amikor Szent Ferenc betegsége súlyossá vált, Jacoba megérezte, hogy Szent Ferenc hívni fogja őt Assisibe, ezért útnak indult, és éppen akkor ért a városba, amikor a követ elindult Szent Ferenc üzenetével Róma felé. Megérkezése hírére a szeráfi atya örömmel felkiáltott: „Dicsőség Istennek, aki Jacoba asszonyt, testvérünket ide küldte. Nyissátok ki az ajtót és vezessétek be”. Jacoba mindazt elhozta, amit a szent kérni akart tőle: posztót, gyertyát a temetésre és kedvenc süteményét is, amit római tartózkodása alatt szokott készíteni. Jacoba Szent Ferenc haláláig a városban maradt, és amiben tudott, segítségére volt. A temetés után visszament Rómába, de újra és újra ellátogatott Assisibe, hogy a szent sírjánál imádkozzon. 1239-ben halt meg, és Szent Ferenc sírja közelében temették el. A hagyomány úgy tudja, Szent Ferenc öltöztette be Jacobát a III. rend ruhájába.
Szent Ferenc tranzitusa Assisiben
Szent Ferenc tranzitusának ünnepélyes emlékezetét október 3-án 17.30-kor tartják az Angyalos Bazilikában, ahol Massimo Travascio ferences kusztos fogadja a hatóságok képviselőit. „Elzarándokolni a porciunkulai Szűz Mária-templomba, ahova Ferenc kérte, hogy elvigyék, hogy hálát adhasson Istennek az élet és a kegyelem lelkéért, amelyet ott kapott, azt jelenti, hogy magunkévá tesszük utolsó szavait: „Én megtettem a dolgom, a többit tanítsa meg nektek Krisztus”. „Szent Ferenc emléke segítsen mindenkit abban, hogy befogadja az élet valódi értelmének örömét, az evangélium szívét: határtalanul átadni magunkat Isten és a testvérek szeretetéért, megélve a különbözőségben való egységet, a békét építeni, mely a kiengesztelődött szívből születik, közös otthonunk ápolásában” – fejtette ki a Porciunkula ferences kusztosa.
Megemlékezések világszerte Szent Ferenc boldog haláláról
Az assisi Angyalos Boldogasszony-bazilikában található Tranzitus-kápolna helyén állt egykor a ház, ahol meghalt Szent Ferenc, vagyis innen költözött át a földi életből a mennyei hazába 1226. október 3-án. Ezt az eseményt nevezi a ferences emlékezet a rendalapító tranzitusának. A ferences, a kapucinus és a minorita templomok Szent Ferenc-oltárainál, valamint a ferences regulát követő női szerzetesi közösségekben október 3-án és 4-én világszerte megemlékeznek Szent Ferenc boldog haláláról, tranzitusáról. A szertartás központi eleme a 141. zsoltár, amit rendtársai a haldokló szent ágyánál énekeltek. Annál a sornál, amelynél a „Poverello” kilehelte lelkét, a közösség tagjai letérdelnek, a templom elsötétül, majd a zsoltárt folytatják, a végén pedig kitárt karral imádságot mondanak. Az imádság során többek között elhangzik: „Boldog Ferencet énekszóval áldjuk, példája éltet, hogy a harcot álljuk, s jól megtanuljunk élni, halni tőle, míg eljön a nap.” A szertartást a – minden ferences templomban fellelhető – Szent Ferenc-ereklye előtti tiszteletadás és a közösség vezetőjének ünnepélyes áldása zárja.
