A pápa afrikai útja elé: körkép a Kongói Demokratikus Köztársaság egyházáról
Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán
A Kongói Demokratikus Köztársaság egyháza az egyik legrégebbi egyház a szubszaharai régióban, 1491-re nyúlik vissza. Ebben az évben Kongo Nzinga-a-Nkuwu királyt (I. João király) és családját portugál misszionáriusok térítettek meg és kereszteltek meg. 1506-ban fia, Nzinga Mbemba (I. Alfonso király) követte a trónon, aki arra törekedett, hogy Kongót katolikus országgá tegye. 1596-ban létrehozták a Sāo Salvador egyházmegyét (ma Mbanza Kongo). A kereszténység azonban csak három évszázaddal később honosodott meg a kongói társadalomban.
A kongói egyház a belga uralom idején
A római katolicizmus szilárdan meghonosodott az ország belga gyarmati uralma alatt, melynek úttörője II. Lipót belga király (1877-1960) volt. Ebben az időszakban érkeztek meg az első Scheut misszionáriusok (más néven „Fehér Atyák”) és apácák, akiket megelőztek a spiritánus atyák (Szentlélek Kongregáció, C.S.Sp.). A belga uralkodók engedélyezték és aktívan támogatták katolikus iskolák és kórházak létrehozását. 1954-ben megnyitották az első Kongói Egyetemet, a „Lovanium” Jezsuita Egyetemet Léopoldville-ben (ma Kinshasa). 1956-ban szentelték az első kongói püspököt, Pierre Kimbondo-t, majd 1959-ben kinevezték Leopoldville első bennszülött érsekét, Joseph Malula-t, aki az ország első bíborosa lett. XI. Pius pápa 1930-ban apostoli legációt hozott létre Belga Kongóban, amelyet 1963-ban, Kongó függetlensége után nunciatúra rangra emeltek.
Az egyház Mobutu rezsimje alatt
Az állam és az egyház közötti jó kapcsolatok Mobutu Sese Seko diktátor hosszú hivatali ideje alatt kezdtek megromlani, aki többek között a katolikus iskolák és egyetemek államosítását is kikényszerítette. Ezek az intézkedések feszültségekhez vezettek a kongói püspökökkel, Mobutu tekintélyelvű és korrupt rezsimjének hangos kritikusaival. Az egyházzal szembeni feszültség és megfélemlítés még azután is folytatódott, hogy Mobutu kénytelen volt visszalépni az iskolák államosításától, valamint azután is, hogy Szent II. János Pál pápa két apostoli látogatást tett az afrikai nemzethez az 1980-as évek elején. A lengyel pápa 1980-ban, az evangelizáció centenáriuma alkalmából látogatott az akkori Zairébe, 1985-ben pedig Anuarite Nengapeta nővér, az „afrikai kontinens Szent Ágnesének” boldoggá avatása alkalmából.
A kongói püspökök továbbra is bírálták a kongói népet sújtó folyamatos korrupciót, erőszakot és visszaéléseket Mobutu halála után és Laurent-Désiré Kabila elnök utódlása idején az 1990-es években, még az életük kockáztatása árán is. Ez történt Christophe Munzihirwa bukavui érsekkel, akit 1996. október 29-én meggyilkoltak a Kabilával szövetséges ruandai milíciák, mert elítélte a Nagy-tavak régiójában történt igazságtalanságokat és háborús projekteket.
Egy életerős egyház
Az országban fennálló politikai instabilitás ellenére a kongói katolikus egyház továbbra is az egyik legéleterősebb egyház Afrikában. Erről tanúskodik a katolikusok egyre növekvő száma, akik a 90%-os keresztény lakosság mintegy 33%-át teszik ki. Magas a miselátogatás aránya még a fiatalok körében is, virágzanak a hivatások, a világi katolikus aktívak és széleskörben jelen vannak a társadalomban és a médiában. A Kongói Demokratikus Köztársaságban összesen 4.602 egyházmegyés pap szolgál közel 1500 plébániában és 48 egyházmegyében, valamint számos fidei donum kongói pap dolgozik Afrikában, Európában és Amerikában. 11.000 kongói szerzetes és szerzetesnő segíti őket, akik a lelkigondozás különböző területein tevékenykednek, és akiknek rendi elöljáróik két testületben tömörülnek: az ASUMA-ban (Szerzetesrendi Főelöljárók Szövetsége) és az USUMA-ban (Szerzetesrendi Főelöljárók Uniója).
A kongói egyház fontos jellemzője a világi hívek aktív szerepvállalása, számos világi társulattal és mozgalommal, amelyek a Világiak Katolikus Apostolkodásának Tanácsában (CALCC) tömörülnek. Sok hitoktató, valamint világi hívő tesz tanúbizonyságot hitéről a politikai, gazdasági és kulturális életben. A világi hívők a Kongói Demokratikus Köztársaságban ezért jelentősen hozzájárulnak a helyi egyház életerejéhez, amely szintén aktívan részt vállal a kommunikáció területén, több mint 30 rádióállomással, több egyházmegyei televíziós csatornával, újságokkal és kiadványokkal. Ezen túlmenően a kongói egyház vezető társadalmi szereplő, és valójában az állam első partnere az oktatás és az egészségügy területén. A létrehozott kórházak, szociális központok és a sok kongói vezetőt képző neves iskolák hálózatán keresztül kompenzálja a közszolgáltatások hiányát.
Másrészt a kongói egyház több kihívással is szembesül. A babonás hiedelmek és gyakorlatok, a boszorkányság és a mágia még a katolikus közösségekben is elterjedt. Továbbá független szekták is terjednek az országban. Egy másik fontos kihívás az, hogy megvédjék a fiatalokat attól, hogy bekapcsolódjanak bűnbandák erőszakos cselekményeibe és a milíciák körébe a konfliktusos területeken, nevezetesen az ország keleti részén.
A folyamatban lévő politikai és konfliktusok kezelése
Az elmúlt harminc évben is a Kongói Püspöki Konferencia (CENCO) szorosan figyelemmel kísérte a helyi társadalmi és politikai helyzetet. Számos üzenetet és közleményt adott ki a kritikus pillanatokban, elítélve a széles körben elterjedt korrupciót, a rossz kormányzást és a hatóságok visszaéléseit. A püspöki konferencia konkrét kezdeményezéseket is indított, hogy a kongói állampolgárokat a béke és a demokrácia értékeire oktassa, és hogy a világi híveket a nemzeti politikai életben való aktív részvételre ösztönözze. A katolikus egyház saját megfigyelőivel részt vett az eddigi országos választások megszervezésében, és határozottan kitart amellett, hogy biztosítani kell a Nemzeti Választási Bizottság (CENI) tényleges függetlenségét az egyes választási fordulókat követő viták elkerülése érdekében.
Hírnevének és hitelességének köszönhetően a püspöki konferenciát többször is felkérték, hogy közvetítsen a Mobutu-rezsim végét jelentő konfliktusokban. Az elmúlt években a kongói püspökök ismételten felhívást intéztek a keleti tartományok békéjéért, elítélve a külföldi erők jelenlétét, amelyek továbbra is erőszakkal destabilizálják a régiót, és illegálisan kiaknázzák rendkívüli ásványkincseit, beleértve a koltánt, amely az elektronikai eszközök kulcsfontosságú összetevője.
Ferenc pápa közelsége a kongói néphez
Ferenc pápa 2022 júliusára tervezett kongói apostoli látogatásának programjai között szerepelt kezdetben a háború sújtotta Észak-Kivu keleti tartomány felkeresése is. A pápa többször is kifejezte közelségét a kongói néphez, amelyet folyamatos erőszak és konfliktus sújt. A Szent Péter-bazilikában 2017. november 23-án a pápa vezetésével tartott imavirrasztáson a kongói és dél-szudáni békéért ismételten arra szólított fel, hogy párbeszéd és tárgyalások révén tegyenek megfelelő erőfeszítéseket a békéért a két országban. 2018. február 4-én, miután Justin Welby anglikán prímással, canterburyi érsekkel közösen tervezett dél-szudáni ökumenikus útját először elhalasztották, világszerte meghívta a keresztényeket, hogy február 23-án csatlakozzanak az imanaphoz a két nemzet békéjéért.
A 2022. július 2-án közzétett videóüzenetben, afrikai apostoli útjának második elhalasztása után, Ferenc pápa megerősítette a Kongói Demokratikus Köztársaság és Dél-Szudán népei iránti szeretetét: „Az imádságban magamban hordom azt a fájdalmat, amelyet olyan sokáig átéltetek”. Arra buzdította a kongóiakat és a dél-szudániakat, ne hagyják, hogy „megfosszák őket a reménytől”.
