Vörös és fehér vértanúk – a hit tanúi a kommunista diktatúra elnyomása alatt

Vertse Márta - Vatikán

Fabio Fabene címzetes érsek, a Szentté avatási Dikasztérium titkára örömmel adta át a vatikáni Dikasztérium és különösen prefektusa, Marcello Semeraro bíboros üdvözletét, aki ezen a délelőttön éppen Ferenc pápával találkozott.  A totalitárius rezsimek ideológiáinak vége és azt követő bukása, amely a múlt században Európát jellemezte, felszínre hozta az egyház tanúságtételét, amely hűen az evangéliumhoz megőrizte a hitet, megvédte a szabadságot és az emberről való igazságot.

Bátor döntés volt Wojtyła bíboros megválasztása Péter új utódának

Meglepő volt az 1978-as konklávé előrelátó és bátor döntése, amely Karol Wojtyła bíborost éppen a még kommunista uralom alatt álló kelet-európai egyházak közül választotta meg – szögezte le az érsek.  Számos ismert, vagy a legtöbbek számára ismeretlen személyiség volt azokban az években, akik szilárd tanúságtételükkel megvilágították a kommunista totalitarizmus sötét időszakát. Így életben tartották a reményt egy másfajta jövőre, amely tiszteletben tartja az ember értékét és jogait, valamint szabadságát.

Tiszteletreméltó Mindszenty bíboros példa az egész katolikus család számára

Közülük kiemelkedik Isten Tiszteletreméltó Szolgája, Mindszenty József bíboros (1892-1975) alakja, akinek ezt a tanulmányi és elmélkedési napot szenteltük – mondta beszédében Fabene érsek, idézve Szent VI. Pál szavait, amelyeket 1974-ben írt a Bíboroshoz és amelyek összefoglalják a történetére vonatkozó általános megbecsülés érzését: „Mély tisztelettel hajolunk meg előtted és szívünk mélyéből mondunk neked köszönetet az erény számos példájáért, amelyeket te adtál az évek hosszú során az egész katolikus családnak”. Még ma is meghatóak ugyancsak Szent VI. Pál pápa szavai, amelyekkel arra kérte Mindszenty bíborost, hogy mondjon le érseksége kormányzásáról: „A keresztre feszített Krisztus előtt írunk Önnek és lelkünk előtt van az Ön szent nemes és fájdalmas alakja”; a pápa nem mulasztotta el tehát, hogy  kifejezetten elismerje a Bíboros tanúságtételének mélységét, amelyet a „hűségről, az erősségről és a szenvedésről” tett „Magyarország helyi egyházának és az egész katolikus egyháznak” – mutatott rá Fabio Fabene érsek.

Wyszyński és Beran bíborosok „fehér vértanúsága”

A Szentté avatási Dikasztérium titkára ezután felidézte a kelet-európai országok egyéb kiemelkedő alakjait. Kitágítva tekintetünket emlékeznünk kell a ma már boldog Stefan Wyszyński (1901-1981) lengyel bíborosra, Isten Szolgája, Josef Beran (1988-1969) cseh bíborosra, aki 1969-ben Rómában hunyt el. Az ő történetüket, sok más történettel együtt egy igazi „fehér vértanúság” köti össze, amely szenvedéssel, korlátozásokkal, megaláztatásokkal teli életet jelent, bár nem jár vérontással, mint a „vörös vértanúság” esetében. Fabene érsek ebben az összefüggésben emlékeztetett rá, hogy Szent II. János Pál pápa 2000. május 7-én, a Nagy Jubileum évében egy ökumenikus szertartással kívánt tisztelegni a különböző keresztény felekezetekhez tartozó, ún. „új vértanúk” előtt, akik életüket adták Krisztus szeretetéért a XX. század abszolutista rezsimjei alatt, sokan közülük a kommunista rezsim alatt.

A fehér és vörös vértanúságokból merítsünk erőt Isten országa építéséhez

A Szentté avatási Dikasztérium titkára emlékeztetett Ferenc pápa szavaira, aki gyakran leszögezte, hogy „a ma egyháza gazdag vértanúkban. Ma több a vértanú, mint az egyház kezdeteinél, mindenütt vannak vértanúk” (2019. szeptember 25, általános kihallgatás). A „fehér” vagy „vörös vértanúság” tanúságtétele mindenkor építi az egyházat. Ez egy olyan kincs, amelyet mindig őriznünk kell, nemcsak mint történelmet, hanem mint élő letéteményt, amelyből erőt meríthetünk ma Isten Országa építéséhez.

A „vörös és fehér vértanúkról” a Római Magyar Akadémián megrendezett eseményről szólva Fabio Fabene érsek, a Szentté avatási Dikasztérium titkára végül megállapította: minden bizonnyal azért rendkívül értékes, hogy ne feledkezzünk meg olyan sok fivérünk és nővérünk tanúságtételéről, akik áldozatvállalásukkal hozzájárultak a szabadság és az igazság javának csíráztatásához, mindig megvédve Istennek az emberi családra és az emberi méltóságra vonatkozó tervét.