Elhunyt az utolsó olasz zsinati atya: Bettazzi püspök a párbeszéd embere volt
Vertse Márta - Vatikán
A piemonti város nyugalmazott püspökétől vett végső búcsú alkalmából Parolin bíboros aláírásával Ferenc pápa táviratot küldött, amelyben a néhai prelátust „az olasz közélet és politikai élet számos képviselője számára vonatkozási pontként” nevezte meg. „Szenvedélyesen szerette az evangéliumot és kitűnt a szegényekhez való közelségével, az igazságosság és a béke prófétai jelévé vált az egyház történelmének sajátságos időszakaiban” – ezekkel a szavakkal emlékezett meg Ferenc pápa Luigi Bettazzi főpásztorról, Ivrea nyugalmazott püspökéről, az utolsó olasz zsinati atyáról, aki július 16-án hunyt el. A táviratot, amelyet Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár írt alá, Edoardo Aldo Cerrato püspöknek, az egyházmegye jelenlegi főpásztorának címezték a július 18-án lezajlott temetési gyászszertartás alkalmából.
Hivatkozási pont volt az olasz közélet és politikai élet számára
A párbeszéd embere volt és hivatkozási pontot jelentett az olasz közélet és politikai élet számos képviselője számára – tette hozzá Ferenc pápa táviratában, hálát adva az Úrnak a Zsinat e rettenthetetlen tanújáért. A táviratban a Szentatya közelségét fejezte ki az elhunyt püspök hozzátartozóihoz és mindazokhoz, akik gyászolják e főpásztor halálát, akit olyan nagyon szerettek és nagyra becsültek mindazok, akikkel találkozott hosszú és gyümölcsöző szolgálata során. A pápa végül azért fohászkodott a Feltámadt Úrhoz, hogy adja meg a hűséges szolgáinak megígért örök jutalmat, majd apostoli áldását adta a temetési szertartáson jelenlévőkre.
Luigi Bettazzi püspök novemberben töltötte volna be 100. életévét. 1923. november 26-án született Trevisóban, huszonhárom éves korában szentelték pappá. 1963-ban Giacomo Lercaro bolognai bíboros szentelte püspökké. A bolognai egyházmegyében a bíboros segédpüspöke volt, mellette vett részt a II. Vatikáni Zsinaton, amelynek Lercaro bíboros az egyik főszereplője volt.
Emlékeztetünk rá, hogy Lercaro bolognai bíboros az 1956-os forradalom kitörésekor ún. „repülőosztagot” szervezett, amelynek tagjai a baloldali vezetésű város közterületein, kulturális intézményeiben szolidaritási megmozdulásokat tartottak, gyűjtést rendeztek a magyarok megsegítésére. A forradalom leverése után Bolognában Lercaro bíboros gyászmisét mutatott be a város széles fekete szalagokkal gyászba öltöztetett San Petronio-bazilikájában és gyászharangokat húzatott meg egyházmegyéjében. Befogadott 25 magyar fiatal menekültet és éveken át fedezte oktatási költségeiket.
Katakombapaktum
1965. november 16-án, néhány nappal a zsinat befejezése előtt, Bettazzi püspök, mintegy negyven, főként latin-amerikai zsinati atyával együtt a római Domitilla katakombákban mutatott be szentmisét, kérve a Jézus Lelkéhez való hűséget. A szertartás végén a jelenlévő főpásztorok aláírták a híres, 13 pontból álló Katakombapaktumot, amelyben arra buzdították a püspöktestvéreiket, hogy éljenek szegénységben, az egyház legyen „szolga és szegény”, ahogy ezt Szent XXIII. János pápa javasolta.
A Pax Christi elnöke – a béke ügyének prófétája volt
Luigi Bettazzi 1966 és 99 között töltötte be az ivreai egyházmegye püspöki tisztségét, 1968-ban az Igazságosság és Béke ügyét támogató katolikus mozgalom, a Pax Christi olaszországi elnökévé, majd 1978-ban nemzetközi elnökévé nevezték ki. A főpásztor a béke ügyének prófétájává és szószólójává vált szüntelen felhívásaival, így 1985-ben megkapta az UNESCO nemzetközi békeoktatási díját. Csatlakozott a pacifista mozgalmakhoz és 1992-ben, a bosznia-hercegovinai polgárháború kezdetén részt vett a Szarajevói Békemeneten.
A diplomácia eszközeit hangsúlyozta Ukrajna békéjének megvalósítására
Ukrajna békéjéért is hallatta hangját: idén májusban Ivreában botját szorongatva, testben törékenyen, de lélekben erősen részt vett az „Emberiesség stafétája” elnevezésű rendezvényen. Ismét az erőszakmentességet hirdette, amelyet a béke felé vezető út egyikeként jelölt meg a meggyötört Ukrajna számára. Sürgette az erőszakmentes gondolkodásmód kialakítását és hangsúlyozta a diplomácia eszközeinek alkalmazását.
Párbeszéd mindenkivel
Hosszú élete során Bettazzi püspök számos díjat nyert és fontos kiadványokat írt alá mind vallási, mind társadalmi téren. A párbeszéd elkötelezett híve volt: hívőkkel, nem hívőkkel, más vallási közösségekkel egyaránt. Azt hirdette, hogy ezáltal lehet tanúságot tenni a II. Vatikáni Zsinat értékeiről. A Vatican Newsnak a zsinat 60. évfordulója alkalmából adott interjújában arra mutatott rá, hogy az egyházi esemény nem „forradalom” volt, mert „a forradalom azt jelentené, hogy mindent megváltoztatunk”, hanem „erős fejlődés”.
Találkozása Ferenc pápával
2018-ban kerekesszékben, tűző napsütésben a dél-olasz Molfetta városban részt vett Ferenc pápa szentmiséjén és csillogó szemmel számolt be a jelenlévő újságíróknak, hogy kezet foghatott az argentin pápával. Mint a zsinat üléseinek résztvevője kifejtette, hogy Ferenc pápa Tanítóhivatala folytatja a zsinat vonalát. Bettazzi püspök mindenekelőtt a szinodalitást a II. Vatikáni Zsinat atyái által szorgalmazott „kollegialitás kiszélesítése” folytatásaként értékelte, amely nem a hierarchia leértékelését, hanem Isten népének és minden megkeresztelt személy felelősségének felértékelését jelenti az egyház életében.
Matteo Zuppi bíboros üzenete
Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, Matteo Zuppi bíboros, aki ezekben a napokban az Egyesült Államokban tartózkodott ukrajnai békemissziót hajtva végre Ferenc pápa megbízásából, július 18-án szintén elküldte üzenetét Ivreába, sajnálatának adva hangot, hogy békeküldetése miatt nem lehetett jelen Bettazzi püspök temetési szertartásán. Kifejezte azt a bizonyosságát, hogy a szeretett püspök, aki a békét és az igazságosságot szomjazta és az erőszakmentesség meggyőzött híve volt, azt tanácsolta volna számára, hogy tegyen meg minden „lehetetlent” a béke érdekében. Soha nem hagyott fel azzal, hogy az evangéliumot mindenhová szabadon elvigye – írta Zuppi bíboros Bettazzi püspökről, hozzátéve, hogy a főpásztor nem számított azok nagyszámú csoportjába, akik továbbra is a szigor fegyvereit szeretik használni, mert nélkülözhetetlennek tartják azokat az igazság megvédéséhez, elmúlt időszakokat idézve fel, anélkül, hogy tanultak volna a történelemből.
Soha nem fáradt bele a Zsinat népszerűsítésébe
Zuppi bíboros üzenetében így méltatta Bettazzi püspök főpásztori szolgálatát: „Szabad volt, mert szerette Istent és az Egyházat, kereste a párbeszédet és közvetítette a keresztény lét örömét és hirdette, hogy a meghívás mindenkinek szól”. Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke a következő jelzőkkel emlékezett meg a főpásztorról, aki novemberben töltötte volna be századik életévét: „Szeretetre méltó, fáradhatatlan, kedves, de egyáltalán nem mesterkélt, kényelmetlen, ironikus, kulturált volt, anélkül, hogy valaha is öntelt lett volna”. A II. Vatikáni Zsinaton részt vevő utolsó olasz atya azt tartotta, hogy a mai emberek, mindenekelőtt a szegények és minden szenvedő aggodalmai és örömei, reményei, szomorúsága és fájdalmai ugyanazok, mint Krisztus tanítványaié. Kiemelve Bettazzi püspök személyiségének néhány vonását, aki 1985-ben megkapta az UNESCO békeoktatási díját, Zuppi bíboros végül köszönetet mondott „Luigi atyának”, hogy soha nem hagyta abba az álmodozást, és hogy „nem fáradt bele abba, hogy mi is átéljük a zsinat tavaszát”.
Arrigo Miglio bíboros homíliája
Több száz hívő vett részt az ivreai székesegyházban Bettazzi püspök temetési szertartásán, amelyen Arrigo Miglio bíboros elnökölt. A piemonti városban július 18-át gyásznapnak nyilvánították. Miglio bíboros, Cagliari nyugalmazott püspöke az ivreai egyházmegye szülötte, akit Bettazzi püspök szentelt pappá és aki 1999-2012-ig Ivrea püspöki tisztségét töltötte be. Homíliájában ismertette a főpásztor életútját, a legjelentősebb barátságait, az Olasz Katolikus Egyetemi Szövetségben (FUCI) betöltött tisztségeit, a különböző szentekkel, köztük Charles de Foucauld-val való találkozásait, amikor Tagaste címzetes püspökévé és Bologna segédpüspökévé nevezték ki, Algériába akart menni, továbbá részvételét a II. Vatikáni Zsinaton, és elkötelezettségét az igazságosság és a béke mellett.
„A megbízatás, amelyet mindannyian kapunk tőle, hogy folytassuk utunkat, hosszú és mindig új” – mondta Miglio bíboros. Idézte Bettazzi főpásztor püspöki jelmondatát: „Isten szeretetében, Krisztus türelmében”, hozzátéve, hogy ma már jobban értjük ennek jelentését, figyelembe véve Ivrea nyugalmazott püspökének egész életét. „Ma este azt mondja nekünk, hogy szeretni annyi, mint szolgálni, de szeretni azt is jelenti, hogy merünk és kockázatot vállalunk. Ő ezt tette értünk” – mutatott rá Miglio bíboros. Homíliáját a következő buzdítással zárta: „Gondolkodjunk el azon, hogy az Úr mennyi mindent tett e szolgája által és emlékezzünk Jézus tanítványaihoz intézett szavaira abban a pillanatban, amikor elbúcsúzott tőlük, ezeket a szavakat Luigi atya ma mindannyiunkra rábízza: „Láttátok azokat a tetteket, amelyeket én vittem végbe; hitetekkel ti nagyobbakat tehettek”. („aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbe vinni, amiket én magam teszek, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál” Jn 14,12)
A gyászszertartás végén Luigi Bettazzi püspök holttestét a székesegyházban, a püspökök Kápolnájában temették el, ahol az ivreai egyház főpásztorai nyugszanak.
