Magyar katolikus diaszpóra konferencia Budapesten a D50 konferenciaközpontban

EGYHÁZ

Magyar katolikus diaszpóra konferencia Budapesten – Együtt, egymást ismerve könnyebb!

A nagyvilág húsz országából mintegy hatvanan, a magyar katolikus nemzeti kisebbségi közösségek papjai és animátorai gyűltek össze múlt hétvégén Budapesten, hogy megismerjék egymást, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és hogy tanuljanak egymástól. A baráti és testvéri légkörű találkozón Mohos Gábor és Fábry Kornél püspök atyák képviselték a magyar püspöki konferenciát, mely hathatósan segíti a magyar katolikus diaszpóra közösségeket.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A magyar diaszpóra pasztorációja a Kárpát-medencén kívül élő magyar katolikus közösségek lelki gondozását jelenti, elsősorban Európa, Észak- és Dél-Amerika országaiban, valamint Ausztráliában, ott, ahol nagyobb létszámban élnek magyarok. Bár az említett közösségek egyházjogilag a területileg illetékes egyházmegyék főpásztorainak hatáskörébe tartoznak, de az anyaország püspökei – a nemzetközi tapasztalatok jegyében – erkölcsi, lelkipásztori és anyagi felelősséget is hordoznak, hogy segítsék a határon túli katolikus közösségeket.

Hálás emlékezés Cserháti Ferenc püspökre, a külföldi magyarok egykori főpásztorára

A mostani „magyar katolikus diaszpóra” találkozó immár a negyedik, miután a közelmúltban elhunyt Cserháti Ferenc püspök, a külföldi magyarok főpásztora először 2018-ban Esztergomba hívta össze a szórvány-katolikusok animátorait. Róla egyébként a részvevők nagy hálával és tisztelettel emlékeztek, mert szerte a világon nagyon sokat tett a magyar közösségek gondozásában és erősítésében.

Hűséggel őrzik nemzeti és felekezeti identitásukat

A szeptember 22-23-án, pénteken és szombaton tartott találkozónak helyt adó D50 Katolikus Rendezvényközpont bennem erős emlékeket idézett fel, hisz ez a hely volt a Regnum Marianum közösség anyaháza, amely a 19-20. század fordulóján született Prohászka Ottokár, Kanter Károly lelki kezdeményezésére, majd 1901-ben Majláth Gusztáv gyulafehérvári püspök vette meg a Regnum számára Budapest VII. kerületében a Damjanich utca 50. szám alatti házat. Ez a Regnum Marianum, vagyis „Szent István király máriás lelki öröksége” tovább él – méghozzá sajátos kötődéssel – a szórvány magyarok körében, akik hűséggel őrzik nemzeti és felekezeti identitásukat, túl azon, hogy becsületes és építő polgárai a befogadó országoknak. Igaz, már vagy húsz esztendeje annak, hogy egyik kanadai lelkipásztori körutamon egy magyar család házában az ablakukhoz hívtak és büszkén mutatták az ott viruló muskátlit: otthonról hozott magyar földben, magyar virág virul! „Néha öntözésre is elég, amit rásírunk, a hazára gondolva” – hallottam tőlük.

Magától értetődő a diaszpórában az egymásra utaltság, a papok és a hívek között

A mostani konferencia legfőbb tapasztalata az egymással megosztott élmények sora: szerte a világon, Isten kegyelméből, a nagy történelmi kirajzások tagjainak megfogyatkozása és a súlyos paphiány ellenére élnek és virulnak a közösségek. Mindig jönnek újak, és többnyire fiatalok, akik tanulnak vagy dolgoznak. Közös felismeréssé lett, hogy nagyon oda kell figyelni az újonnan érkezőkre, hogy tudjanak róluk és hogy tudassák velük a helyi magyar katolikus közösségek létét, elérhetőségüket és programjaikat. Örömmel láttam, hogy magától értetődő a diaszpórában az egymásra utaltság, a papok és a hívek között. „Ha mi nem csináljuk, elhalunk” – mondják és csinálják, egyre több helyen, ott is, ahol nincsenek papok.

A Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat Irodájának a kapcsolata a helyi közösségekkel

Épp ezen a ponton vált egészen konkréttá a világon szerte élő magyar helyi katolikus közösségek és a MKPK alá tartozó Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat Irodájának a kapcsolata, mely Gyöngy Ádám irodavezető és a helyi animátorok segítségével szervezi időszakról időszakra, vagy alkalomról alkalomra külhoni vagy hazai magyar papok, lelkipásztorok küldését.

A külhoni magyar szórványközösségek tagjai többnyire betagozódnak a lakóhely szerinti helyi plébániák életébe, ám időről időre, heti, havi vagy kéthavonkénti rendszerességgel találkoznak egymással. A találkozók szíve a magyar nyelvű szentmise, magyar énekekkel, amire az animátorok alkalmi miselapokat készítenek elő. A közös éneklés még inkább egybefogja a szentmise híveit, akik az oltárra helyezett magyar zászló előtt éneklik el a mise után a magyar Himnuszt és a Boldogasszony anyánk ősi énekét. A szentmisét követő ebéd – miközben ízesen megidézi a hazai konyhát – valójában az otthonlét érzését teremti meg és alkalmat ad arra is, hogy a 30-40-50 fős közösségek tagjai személyesen szóljanak magukról. Házasságkötések révén gyakran jönnek a hitvesek, többnyire magyar asszonyok férjei, akik tagjai a közösségnek és ők is otthon vannak benne. A bolognai közösségben szerzett tapasztalatom, hogy egy lelkes magyar asszony halála után, özveggyé lett olasz férje tovább is jár közénk, mert „anch’io ci sono a casa”, mert én is otthon vagyok itt.

A „Nemzetek miséjén” együtt külföldi magyarok és honi külföldiek

A budapesti konferenciát szombaton este a Szent István bazilikában tartott „Nemzetek miséje” zárta le – éppen a Migránsok Világnapján –, melyen együtt voltak a magyarországi, főként budapesti különféle külföldi közösségek tagjai, olaszok, spanyolok, németek, vietnamiak, kínaiak, afrikaiak. Meg is töltöttük a bazilikát, annak légterét a nemzetek dalaival és mert soknyelvű volt szentmise az olvasmányok, a könyörgések és az énekek révén, ezért pünkösdi hangulat kerekedett. Mint egykor a Coenaculumból kilépő apostolok körül.