A mongóliai egyház története és jelenlegi helyzete: kicsi, de életerős
Gedő Ágnes – Vatikán
Szír hagyományú nesztoriánus közösségnek köszönhetően jutott el a kereszténység a X. században a Távol-Keletre. IV. Ince pápa 1245-ben Giovanni di Pian del Carpine ferences testvért küldte el követségbe a kán udvarába, tőle tudjuk, hogy Karakorumban, a Mongol Birodalom kozmopolita és sokvallású fővárosában nesztoriánus keresztények is éltek. Az első nyugati keresztény misszionárius, aki beléphetett az országba, egy francia domonkos szerzetes volt (Barthélémy de Crèmone), aki 1253-ban érkezett Karakorumba a francia király diplomáciai megbízásából.
Az egyházi struktúra felállítása
Most egy nagy ugrással a XX. században találjuk magunkat, amikor 1922-ben IX. Piusz pápa felállította a külső mongóliai sui iuris missziót (ez megfelel a mai Mongólia területének). A szovjetbarát Mongol Népköztársaság idején minden keresztény jelenlét megszűnt az országban, egészen 1992-ig, amikor a felszabadult Mongol Köztársaság fölvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel. Ekkor nyitották meg Ulánbátorban a missziót, amelyet a Scheut-i misszionáriusokra, Mária Szeplőtelen Szívének Kongregációjára bíztak. Kezdettől fogva a fülöp-szigeteki misszionárius, Wenceslao Padilla vezette a missziót (aki 2018-ban hunyt el). Szent II. János Pál pápa 2002-ben apostoli vikáriussá, majd ulánbátori apostoli prefektussá nevezte ki.
Fiatal, szegény, de életerős egyház
Amikor negyven évvel ezelőtt az első három scheut-i misszionárius az országba érkezett, egyetlen katolikus sem volt Mongóliában, elölről kellett kezdeniük az egyházi struktúra megteremtését, számos nyelvi és kulturális nehézség között. Apostolkodásuknak, és az időközben Mongóliába érkezett más szerzetesi kongregációknak köszönhetően, valamint a koreai egyház anyagi támogatásával lassú, de folyamatos emelkedésnek indult a katolikusok száma a buddhista hagyományú országban. Egyre több fiatal érdeklődik a papság és a megszentelt élet után.
A mongóliai egyház mai történetének szakaszai
Amint azt Giorgio Marengo bíboros, ulánbátori apostoli prefektus elmondta, a mongóliai egyház története az elmúlt harminc évben három szakaszra osztható. Az első 1992-2002 közöttre tehető, amelyet kicsi, de jelentős haladás jellemzett, főként az emberi értékek előmozdítása terén. A második évtizedben születtek és gyökeresedtek meg az első helyi keresztény közösségek. Végül a harmadik szakaszt az első mongol pap (Joseph Enkhee-Baatar) felszentelése szimbolizálja 2016-ban.
Statisztikai adatok a katolikus egyház felépítéséről
A legfrissebb adatok szerint ma 1500 katolikus hívő él Mongóliában (1995-ben mindössze 14 megkeresztelt volt), nyolc plébániához és egy kápolnához tartozóan. Ezzel szemben több, mint hatvanezerre tehető a különféle keresztények száma a három és fél milliós lakosság körében. A katolikus hívek lelkipásztori ellátásáról egy püspök, 25 pap (köztük 2 mongol), 6 szeminarista, több, mint 30 szerzetesnő, 5 szerzetes testvér és 35 hitoktató gondoskodik. A lelkipásztori munkatársak mintegy harminc különböző nemzetiséget képviselnek.
Apostolkodás Mongóliában
A missziós munka továbbra is elsősorban szociális, nevelési és egészségügyi területen folyik. 2020-ban egy szakközépiskolát, két általános iskolát és két óvodát működtetett az egyház. Egy orvosi rendelőt tartanak fönn a legszegényebbek ellátására, ezen kívül egy központot fogyatékkal élőknek, két intézményt pedig magukra hagyott időseknek és szegényeknek. Ezen túlmenően minden plébánián karitatív szolgálatot végeznek, kiegészítve a mongóliai Karitász tevékenységét, amely szegénykonyhát és nyilvános zuhanyzókat biztosít a rászorulóknak, iskola utáni felügyeletet a gyermekek részére, a nőknek pedig különböző képzéseket nyújt.
Jó kapcsolatok a hatóságokkal és más vallásokkal
A katolikus egyház ez irányú működését elismeri a helyi vezetés is, megerősítve az Ulánbátor és a Szentszék közötti jó kapcsolatokat. Erről tanúskodik a 2020-ban aláírt kulturális megállapodás a két állam között, amelynek köszönhetően a mongol kutatók tanulmányozhatják a Vatikáni Levéltár anyagát. A helyi egyház jó kapcsolatokat ápol más vallásokkal, különösen a buddhista vezetőkkel, a tolerancia és nyitottság szellemében. Ennek gyümölcse a mongóliai buddhista delegáció látogatása a Vatikánban, amelyre tavaly került sor.
Lelkipásztori kihívások
Marengo bíboros szerint ma a legfontosabb kihívás lelkipásztori téren a mongol katolikusok hitének elmélyítése, a mindennapi életben való gyakorlásának elősegítése. A második feladat az ázsiai országban jelen lévő misszionáriusok, kongregációk, valamint a más keresztény felekezetek közötti együttműködés javítása. Végül pedig kihívás az evangélium bátor hirdetése a mongol társadalomban, amely máig magán viseli a kommunista rezsim ateista évtizedeinek hatását: a lakosság 39%-a nem vallásosként határozza meg magát.
