A krisztusi család – Sajgó Balázs atya elmélkedése Szent Család vasárnapjára
Isten ezután megszólítja Józsefet is, aki – emberileg teljesen érthető vívódásai után – elfogadja Isten meghívását Mária titkával együtt, így Mária titka az ő titka is. Ezt követően befogadja ő is a Gyermeket, neveli Őt hűségesen és jó példával, majd elengedi Őt.
Mindketten őrzik a Titkot, amelyet csak ők értenek igazán. Vagy még sokszor ők sem? Meglehet. Ám elfogadják Isten meghívását, befogadják a Gyermeket, majd – amikor a Gyermek felnőtté válik és elkezdi saját útját – elengedik Őt.
Amíg a Gyermek velük van, növekedik kedvességben és bölcsességben Isten és az emberek előtt (vö. Lk 2,52).
A Gyermek is – szülői mintára – hasonlóan teszi meg a döntő lépéseket: Ő is elfogadja Atyjának meghívását, befogadja a rá áradó Szentlelket, majd – amikor eljön az Ő órája – elengedi saját akaratát.
Ez a hármas lépés a vázlata egyéni és családi (kis-, és nagyközösségi) életünknek: elfogadás-befogadás-elengedés. Ez a hármas valóság kiegészíti és átjárja egymást.
Aki elfogadja Isten meghívását, befogadja Őt életébe, annak meg kell tanulnia az elengedést is. Ez az elengedés azt a szabadságot jelenti, amely tudja, hogy akkor szeretek jól, ha nem láncolok magamhoz senkit és semmit, mert minden, amim van és mindenki, aki van – ajándék. Nem birtokolhatok semmit és senkit, hanem gyakorolnom kell az elfogadás-befogadás-elengedés lépéseit életemben.
Akik ezt a hármas modellt követik, találkoznak egymással. Isten egymáshoz vezeti őket. Ha gyakorlom és nem születik ebből család és/vagy közösség, akkor valamelyik lépésnél biztosan elakadtam.
Mária, József és Jézus elénk élte ezt a modellt. Megmutatták, hogyan lehet élni az Istentől kapott Titokkal, saját titkunkkal és egymás titkával. Nem volt könnyű nekik sem, sok nehézségen mentek át, de az elfogadás-befogadás-elengedés egymást kiegészítő és átjáró valóságában éltek.
Ha ezt elkezdem mindennap élni, sokszor ráérezhetek Isten jelenlétére bennem – és a másikban is: családban, kis közösségben, egy-házban egyaránt.
