Afrikai egyházak: közösségben vagyunk a pápával, de nem áldhatjuk meg az azonos nemű párokat

Salvatore Cernuzio / Vertse Márta - Vatikán

Ambongo bíboros levelében leszögezi, hogy folytatódik a Fiducia supplicans nyilatkozatról való elmélkedés az afrikai helyi egyházakban, amelyek megerősítik, hogy továbbra is „rendíthetetlenül ragaszkodnak” a pápához és hangsúlyozza, hogy az áldásokat illetően minden püspök szabadon dönthet egyházmegyéjében.

A Fiducia supplicans (Könyörgő bizalom) által az azonos nemű pároknak javasolt áldást nem lehet Afrikában végrehajtani anélkül, hogy a résztvevők „botránynak tennék ki magukat”, de minden püspök szabadon dönthet arról, hogy saját egyházmegyéjében hogyan jár el, miközben folytatódik a dokumentumról való elmélkedés. Fridolin Ambongo Besungu bíboros, Kinshasa érseke, az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziumának (SECAM) elnöke nyílt levélben szól a Hittani Dikasztérium tavaly december 18-án megjelent nyilatkozatában javasolt „liturgián kívüli” áldások kapcsán, amely megnyitja a lehetőséget a katolikus erkölcs szerint „szabálytalan” helyzetű párok megáldására, beleértve az azonos neműek által alkotott párokat is, de a házasság minden rituális formája és utánzása nélkül.

A nemzeti püspökségek álláspontjainak „szintézise”

A kinshasai érsek által január 11-én közzétett levél össze kívánja foglalni az afrikai kontinens különböző nemzeti és területközi püspöki konferenciáinak a nyilatkozattal kapcsolatos álláspontjait. A nyilatkozat ugyanis „sokkhatást idézett elő, zavart és nyugtalanságot keltett sok világi hívő, felszentelt és lelkipásztor lelkében, és erős reakciókat váltott ki”.

„Rendíthetetlen ragaszkodás a pápához”

Ambongo bíboros leszögezi, hogy üzenete megkapta „Őszentsége Ferenc pápa és Őeminenciája Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa jóváhagyását”. Az üzenetből azonnal világosan kitűnik, hogy az egész afrikai kontinens püspöki konferenciái erőteljesen leszögezik a Ferenc pápával való szeretetközösségüket: „Az afrikai egyház, Isten családja püspöki konferenciái különböző üzeneteiket azzal kezdik, hogy megerősítik rendíthetetlen ragaszkodásukat Péter utódjához, a vele való szeretetközösségüket és az evangéliumhoz való hűségüket” - írja levelében Ambongo bíboros.

Aggodalom az esetleges zűrzavar és botrányok miatt

Ugyanezek a lelkipásztorok azonban „úgy vélik, hogy a Fiducia supplicans nyilatkozatban javasolt liturgián kívüli áldások nem valósíthatók meg Afrikában anélkül, hogy ne tennék ki magukat botránynak”. A püspöki konferenciák általában nem akarnak áldást adni azonos nemű párokra, de minden püspök szabadon dönt az egyházmegyéjében. „Ez a döntés az egyházi közösségen belüli lehetséges zűrzavar és botrányok miatti aggodalomból fakad” - olvasható a levél egyik szakaszában.

Nem változik a házasságról és a szexualitásról szóló egyházi tanítás

A papsághoz, a vallási közösségekhez és minden hívőhöz fordulva Ambongo bíboros a püspökök nevében emlékeztet rá, amint azt egyébként a Fiducia supplicans egyértelműen hangsúlyozza, hogy „a keresztény házasságra és a szexualitásra vonatkozó egyházi tanítás változatlan”. Ezért az afrikai főpásztorok nem tartják „helyénvalónak” Afrikában az azonos nemű együttélések vagy az azonos nemű párok megáldását, mert ez az afrikai kontextusban zavart okozna és szöges ellentétben állna az afrikai közösségek kulturális etikájával.

„Túl kifinomult” nyelvezet

A Fiducia supplicans nyelve túlságosan finom ahhoz, hogy az egyszerű emberek megértsék. Ráadásul továbbra is nagyon nehéz elfogadni, hogy a stabil házasságban élő azonos nemű személyek nem tartanak igényt státuszuk legitimitására – írja még levelében Ambongo bíboros.

Befogadás és támogatás

Ugyanakkor leszögezi, hogy „az afrikai helyi egyház, mint Isten családja, megerősíti elkötelezettségét a lelkipásztori gondoskodás folytatása iránt minden tagja számára.

A papokat arra ösztönzik, hogy „lelkipásztori gondoskodással fogadják be és támogassák, különösen a szabálytalan helyzetben lévő párokat”. Az afrikai püspöki konferenciák pedig hangsúlyozzák, hogy „a homoszexuális hajlamokkal rendelkező embereket tisztelettel és méltósággal kell kezelni”; ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy „a homoszexuális párkapcsolatok ellentétesek Isten akaratával, és ezért nem kaphatják meg az egyház áldását”.

Ezzel kapcsolatban Ambongo bíboros levelében idézi a Katolikus Egyház Katekizmusát, amely ezeket az aktusokat „eredendően rendellenesnek” és „a természetjoggal ellentétesnek” határozza meg, és a püspökök túlnyomó többsége a kérdéshez való hozzáállását Isten Szavára alapozza, amely elítéli a homoszexualitást. A bibliai okok mellett az afrikai kulturális környezet, amely mélyen gyökerezik a házasságra és a családra vonatkozó természetjogi értékekben, tovább nehezíti az azonos neműek életközösségének elfogadását, mivel azokat „a kulturális normákkal ellentétesnek és eredendően rossznak tekintik”. 

Az elmélkedés folytatódik

Ambongo bíboros levelében bejelenti, hogy a témával kapcsolatban folytatódik a mérlegelés: „Egyes országok szeretnének több időt fordítani ennek a nyilatkozatnak az elmélyítésére, amely valójában lehetőséget ad ezekre az áldásokra, anélkül, hogy elrendelné őket - hangsúlyozza az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziumának elnöke.

Egyben biztosít arról, hogy lelkipásztorokként továbbra is elmélyítik a dokumentum témájának értékét, túl a szabálytalan helyzetben lévő házaspárok áldásán, nevezetesen a spontán áldások gazdagságán a „népi lelkipásztorkodásban”.

A pápa áldása

Végezetül a bíboros arra szólítja fel a keresztényeket, hogy „ne hagyják magukat megrendíteni”.

„Őszentsége, Ferenc pápa határozottan ellenzi a kulturális gyarmatosítás minden formáját Afrikában, teljes szívéből áldja és arra bátorítja az afrikai népet, hogy mint mindig, most is maradjon hű a keresztény értékek védelméhez”.