Erdő Péter bíboros Rómában: A hit és a hűség világító mécsese volt római Szent Franciska
Vatican News
Erdő Péter bíboros tavaly júliusban ünnepélyes szentmise keretében vette birtokba a Santa Francesca Romana – bazilikát, melyet Ferenc pápa jelölt ki címtemplomául. A hagyomány szerint a mindenkori címtemplom tulajdonos vezeti a liturgikus ünnepnapi szertartásokat.
Az 1440-ben elhunyt római asszony Szent Franciska már korában kiemelkedett jótékony lelkülete miatt, mivel családi kötelességei mellett gondoskodott a szegényekről, ápolta a betegeket. A rászorulók megsegítése, a leprások gyógyítása miatt gyakran járta egyedül a római utcákat, de soha semmi baja nem történt. 33 éves korától látta őrangyalát, aki vezette és védelmezte minden bajtól. Ezért az autósok és úton lévők védőszentjeként is tiszteli őt az egyház. Szent Franciska azért is igen kedves az örök város lakói számára, mert Szent Péter és Pál apostolok mellett ő is Róma társvédőszentje. A Forum Romanum szívében lévő Santa Francesca Romana bazilikában ünnepélyes szentmisét mutatott be Erdő Péter bíboros. A szertartáson koncelebrált dom Diego Gualtiero Rosa OSB Oliv, Monte Oliveto Maggiore főapátja, Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora; Depaula Flavio prímási titkár, Dom Benedetto Toglia, a bazilika rektora, valamint az olivetánus bencés közösség tagjai.
Erdő Péter bíboros a sóról és a világosságról elmélkedett szentbeszédében. A só a bölcsesség jelképe, Jézus a tanítás bölcsességét adta tanítványainak. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy sóként legyenek jelen ebben a világban, segítsenek, hogy Jézus bölcsessége mindenkihez eljuthasson, ízt és értelmet adjon életüknek. A bíboros arra is emlékeztetett, hogy a sónak van egy másik igen fontos szerepe is, hogy megóv a romlástól. Ezért konzerválják az ételeket sóval. Ti vagytok a föld sója – idézte a bíboros a Szentírás szavait, majd így magyarázta: előfordul, hogy azt tapasztaljuk, hogy egy munkahelyen azt látjuk, hogy nem a fele, hanem talán az egytized része, ha igazán ért munkájához és komolyan dolgozik. Az ő fáradságukon, gyakran az ő tönkremenésükön épül, annak alapján működik az egész tevékenység. A többiek, akarva akaratlanul, felelőtlenségből vagy képtelenségből sokszor csak teherként vagy szemlélőként kísérik azt, ami történik. A bíboros arra buzdította a jelenlévőket, hogy olyan életet éljenek, hogy rajtunk ismerjék meg az Istent a világban. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem szabad kritikátlanul a világhoz hasonulni. Ez azt jelentené, hogy a só ízét veszti. Krisztushoz hasonlóvá kell válnunk, hogy mi adhassuk meg azt, ami hiányzik a világból – hívta fel a hívők figyelmét Erdő Péter.
Római Szent Franciska alakjával kapcsolatban elmondta, hogy az isteni gondviselés néhány nagyszerű asszonyt azért választott ki, hogy ők legyenek a hit és a hűség világító mécsesei egy háborúba, egyházszakadásba és szegénységbe süllyedő világban. Szent Katalin példáját említette, aki sugározta maga körül Krisztusnak ezt a sajátos fényét, ezt követően lelki utódjaként Római Szent Franciska jelent meg az Egyház életében. A bíboros azt is kiemelte, hogy Franciska 33 éves korától haláláig szinte állandóan maga mellett láthatta őrangyalát. Sok támadás érte a sátán részéről, őrangyala azonban mindig megvédte őt. A szent asszonynak példamutató házasélete volt. Isten iránti különleges szeretete házasságát is beragyogta. Amikor férje kedvét kereste, Istennek akart tetszeni, amikor Isten kedvében járt, férjének is tetszett – méltatta római szent életpéldáját a bíboros. Ők azok, akik a gonoszság, az önzés, a háborúk, a reménytelenség, az emberiség sorsa iránt érzett aggodalom és félelem sötétségében világítani tudnak. A feltámadt Krisztus örömét és fényességét képviselik a világban és ezzel nekünk is erőt adnak a jóban való kitartásra, a reménykedésre és az emberek iránti cselekvő szeretetre. Szentbeszéde végén arra bátorított, hogy a keresztények legyenek mindig a föld sója, akik Krisztus szeretetét sugározzák az embereknek.
