Az érzékeken innen és túl: Sajgó Balázs atya elmélkedése Húsvét 3. vasárnapjára

Akkor kezdem jól érteni az Írásokat, amikor lángol a szívem és ráérzek az összefüggésekre. Amikor nemcsak értelmemmel, hanem szívemmel is értem Őt, Akiről az Írások beszélnek és érzem jelenlétét. Mindezt az a Szentlélek garantálja, Aki lángra lobbantja szívem, amikor az Írást olvasom.

Amikor a Feltámadt Jézus Krisztus megjelenik az emmauszi tanítványoknak, lángol a szívük (vö. Lk 24, 13-35). Megértik az Írásokat, mert Akiről szólnak, ott van velük és feltárja számukra az összefüggéseket. Addig is ismerték a részleteket, sokat tudtak az Írásokból, de azok Szerzőjét nem ismerték, hiszen addig nem találkoztak Vele. Az Írások ismerete és a Krisztussal való igazi találkozás szorosan összefügg, egymást kiegészítő valóságok.

Mindezek után térnek vissza az emmauszi tanítványok oda, ahonnan elindultak, hogy a többieknek is elmondják, ami velük történt.

Ahol fájdalom érte őket, oda mennek vissza. Ahol sebeket kaptak, oda mennek vissza.

Ez számomra is üzenet: visszamenni oda, ahol sebeket kaptam. A Feltámadt Krisztus pedig odajön és ott gyógyítja be, ahogy a tanítványokkal is tette. El lehet menekülni sok ideig, de a sebeket és fájdalmakat nem lehet otthagyni, ahol kaptam. Ha azt akarom, hogy meggyógyuljanak, vissza kell mennem oda, ahol kaptam. Ha ez fizikailag már nem lehetséges, akkor felidézem magamban a helyet és eseményt, és ha szükséges, beszélek is róla. Ha van bátorságom ezt megtenni, akkor a Feltámadt Krisztus átjön az én bezárt ajtómon is és békességével gyógyít engem. Rám leheli az Ő Szentlelkét, ekkor kimondom fájdalmaimat, feltárom sebeimet és bűneimet, és elindul a gyógyulás folyamata a Szentlélek segítségével!

Ebből a folyamatból nem hiányozhat testi érzékelésünk sem.

A feltámadás megtapasztalása nem kerüli meg testi/fizikai valóságunkat. Akkor tudok egyre mélyebb lelki életet élni, ha onnan indulok ki, ahol vagyok. Maga a Feltámadt Krisztus mutat erre rá Húsvét harmadik vasárnapjának evangéliumában (vö. Lk 24, 35-48).

Megjelenik testi szemük előtt, tehát a tanítványok látják Őt fizikai szemükkel. Azt vélik, hogy szellem, ezért beszél hozzájuk, hogy hallják Őt fülükkel. Még ez sem elég, ezért kéri, hogy tapintsák meg Őt, érzékeljék tapintásukkal is. Ezek után az ízlelés útján is mutatja nekik, hogy ténylegesen Ő van jelen közöttük azáltal, hogy ételt kér tőlük - itt pedig, ha nem is kifejezetten, de a szaglás is jelen van.

A Feltámadt Krisztus valóságos testtel jelenik meg, ezzel is rámutat arra, hogy testemnek is ugyanolyan fontos szerepe van, mint lelkemnek. Igazából lelki életet élni a testi valóságom komolyan vétele nélkül aligha élhetek. Minden mély lelkiség a testrészek tudatosításával jut el a lélekhez, hogy aztán az Istenhez emelkedhessen, és ezt testben is lehet érezni.

Az érzékek komolyan vétele nélkül nem juthatok el lelkemhez sem, az érzékelés tudatosítása nélkül nem juthatok el a fizikai érzékelésen túli világra!

Ha ezt figyelembe veszem, gyorsabban gyógyulnak múltam sebei, bocsánatot nyernek bűneim és lángol a szív, hiszen a Szentlélek erejét érzi és tapasztalja. Ezt ígéri meg a Feltámadt Krisztus is az evangéliumi rész utolsó mondatában: „Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.” (Lk 24,48)

Ez a megbocsátás, a megtisztulás eredménye.

Aki őszintén akar imádkozni és vágyik személyes kapcsolatba kerülni a Feltámadt Krisztus Istenével, testében is jelen kell lennie, hogy igazi találkozásban legyen része a Jelenvalóval!