Rabszolgákból szolgák: Sajgó Balázs atya elmélkedése Húsvét 6. vasárnapjára
Egyik este, amikor az édesanya a vacsorát főzte, tizennégy éves fia jelent meg a konyhaajtóban, kezében egy cédulával, és azt hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át anyjának. A cédulán a következő felsorolás volt olvasható:
"A virágágyás kigyomlálásáért: 5 euró. A szobám rendberakásáért: 5 euró. A tejvásárlásért: 3 euró. A húgomra való felvigyázásért: 10 euró. Az iskolában kapott három jelesért: 5 euró. A szemét kihordásáért: 3 euró. Összesen: 30 euró.”
Az édesanya kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék tört fel benne. Megfordította a cédulát és a következőket írta rá:
"Mert kilenc hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 euró. Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 euró. A sok-sok ringatásért, vigasztalásért, és könnycseppjeid felszárításáért: 0 euró. Mindenért, amit nap, mint nap tanítottam neked: 0 euró. Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 euró. Az ételért, amit mindennap neked adok: 0 euró.”
Az édesanya kedves mosollyal nyújtotta át a cetlit fiának. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Összegyűrte a papírost és azt írta a saját számlájára: "fizetve". Aztán édesanyja nyakába ugrott és szorosan ölelte át édesanyját.
Megható történet: a szerető édesanya és édesapa ingyen szeret.
Húsvét hatodik vasárnapjának evangéliuma ennek az emberi szeretetnek az alapjára fókuszálja figyelmemet. Az ingyenes, feltétel nélküli szeretet alapja Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete. Oly sokszor hallhattam már, hogy talán már nem is tudatos számomra. Ha tényleg tudatossá válna ez az isteni szeretet, ha tényleg érezném az Ő baráti közelségét és tényleg elhinném ezt az üzenetet, amelyet Jézus hozzám is intéz, megváltozott életet élnék.
Egyébként csak beszélek róla, de szívem távol áll tőle.
Isten ingyenes, megható szeretete abban áll, hogy saját, isteni életét ajándékozza. Minél több időt töltök Vele, annál nagyobb részt látok Belőle, annál jobban képes vagyok elfogadni saját magamat és másokat is.
Jónéhány évvel ezelőtt kapcsolatba kerültem egy olyan emberrel, aki barátsággal közeledett felém, de aztán fokozatosan ébredtem rá arra, hogy ezt nem ingyen teszi, hanem cserébe „elvárásokat” fogalmaz meg irányomba. Ha akkor belemegyek ebbe az „alkuba”, egész biztos, hogy szolgája lettem volna és nem barátja, ugyanis aki egy társadalmilag magasabb szerepet tölt be, hajlamos úgy felemelni másokat, hogy mindezért cserébe elvárásokat támaszt. Barátság címszó alatt szolgákat gyűjt. Rabszolgákat.
Jézus barátokat akar és nem rabszolgákat! Ő úgy akar felemelni, hogy teljesen lehajol az én szintemre és hozzám igazodva akar Istenhez közelebb vinni. A helyes istenismeret feltétele a Jézussal való őszinte barátság. Istenhez, a Mennyei Atyához Jézus barátsága által közelebb kerülhetek, ugyanis Ő az Atya igazi arcát mutatja meg.
„Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9), mondja Fülöp apostolnak, és nekem is, aki keresem, vagy már aki megtaláltam az Istent és tovább ismerkedem Vele.
Jézus barátsága által felülemelkedhetek magamon, és minden helyzetet másképp látok majd. Ez az a barátság, amely által megszabadulhatok minden megkötöttségemből, rabszolgaságomból és igazi emberré válhatok.
Krisztus barátsága nem megfojt, hanem feltámaszt!
Az új szeretetparancs tehát akkor kezd életbe lépni, ha elindul a viszontszeretet. Amikor az Istentől érkező isteni szeretetre szeretettel válaszolok. Elindul a barátság Isten és közöttem, ahogy a Mester megmutatta. Hiszen ezért (is) jött! Ez a fajta szeretet örömöt szül és növeli azt bennem és mindenkiben, aki viszontszereti Őt.
Minél nagyobb lesz az öröm bennem, annál több titok tárul fel számomra Istenről és saját magamról. Ez az igazi önismeret. A többi emberi, tudományos felfedezés mindezt elősegítheti és pótolhatja. Szükségesek az emberi tudományok, de az Isten és önmagam iránti szeretet alapmagatartását csak Tőle kaphatom meg. Ehhez azonban oda kell tennem a részemet – teljesen!
Átengedem magam Istennek? Megengedem, hogy szeressen, hogy aztán viszontszerethessem?