Tagle bíboros: Az amerikai Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus „áldott élmény” volt

Christopher Wells / Somogyi Viktória – Vatikán

A Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus az Egyesült Államokban „áldott élmény volt számomra” – mondta Luis Antonio Tagle bíboros a Vatikáni Rádiónak, visszatérőben az eseményről, amelyen Ferenc pápa személyes képviselőjeként, „pápai legátusként” vett részt. Tagle bíboros, az Evangelizációs dikasztérium első evangelizációs szekciójának pro-prefektusa hangsúlyozta: „Érezhető volt, hogy az emberek Isten hívására válaszoltak, aki elküldte Fiát, Jézust fizikai testben, és akinek jelenléte közöttünk marad a világban az Oltáriszentségben.” És hozzátette: „Ez elküldte a Szentlelket, hogy megérintse szívüket pásztoraik által, szerzetesrendjeiken és a világi mozgalmaikon át vagy csoportjaik hangján keresztül, hogy jöjjenek és válaszoljanak a hívásra, és fejezzék ki Jézusba vetett hitüket, aki jelen van közöttünk”.

A rácsodálkozás érzésének újrafelfedezése

Tagle bíboros megjegyezte, hogy szokás szerint a pápa személyes levelét küldöttére  bízta: „Nagyon világos volt, hogy a Szentatya először is arra akarta bátorítani az embereket, hogy fedezzék fel újra a rácsodálkozás érzését és az ajándékokra való rácsodálkozás érzését, a lelki ajándékokra, amelyeket az Eucharisztia hoz el nekünk, ami szintén a rácsodálkozás érzése.” Majd rámutatott: „a Szentatya azonnal hozzátette, hogy miután megkapták az ajándékot, át kell adniuk másoknak az ajándék szépségét – eucharisztikus áhítatunk misszionáriusi dimenzióját, hogy az Eucharisztia iránti tiszteletünk ne váljon zárt kapcsolattá Jézus és köztem, elfelejtve ezáltal a világot és másokat”. Ehelyett a bíboros kifejtette: „Ha megkaptad az ajándékot, akkor induljunk el a misszióba, és hirdessük az örömhírt, amit láttunk, amit megízleltünk, amit megkaptunk.”

Vatikáni Rádió: Bíboros úr, most tért vissza az Egyesült Államokból, ahol Ön volt a pápai legátus, Ferenc pápa képviselője a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszuson. Mesélne az eseménnyel kapcsolatos tapasztalatairól?

Luis Antonio Tagle bíboros: Nos, először is, ez egy áldásos élmény és áldás volt számomra. Köszönöm a Szentatyának, hogy elküldött képviselőjeként a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszusra. Egy olyan élményben volt részem, ami a szó eredeti értelmében vett egyház volt, emberek gyülekezete, de nem csak azért, mert bulizni akartak, vagy csak azért, mert közös az érdeklődésük, hanem egy olyan összejövetel volt, ami valójában egy elhívásra adott válasz. Érezhető volt, hogy az emberek Isten hívására válaszoltak, aki elküldte Fiát, Jézust fizikai testben, akinek jelenléte közöttünk marad az Eucharisztiában. És elküldte a Szentlelket, hogy megérintse szívüket pásztoraik, szerzetesrendjeik és világi mozgalmaik vagy csoportjaik hangján keresztül, hogy jöjjenek el és válaszoljanak a hívásra, és fejezzék ki hitüket Jézus köztünk való jelenlétéről. Szóval számomra csodálatos élmény látni az Egyházat, amint Jézus nevében összegyűl, imádkozik, többet akar megtudni Isten Igéjéről a beszédeken, a hitoktatási eseményeken és főleg az emberek tanúságtételein keresztül, akik megváltoztak az eucharisztikus életük és lelkületük által. Áldásnak tartom számomra.

Megosztaná velünk, mi volt az üzenet, amelyet a Szentatyától vitt az Egyesült Államok híveinek?

A Szentatya írt nekem egy levelet – ez a szokás, hogy a Szentatya levelet ír annak, akit legátusként küld bármely rendezvényre, és ebben az esetben a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszusra. A levélen túl volt lehetőségem beszélni a pápával az indulásom előtt. A levélből nagyon világosan kiderült, hogy először is a Szentatya arra akarta bátorítani az embereket, hogy fedezzék fel újra a rácsodálkozás érzését, az ajándékokra való rácsodálkozás érzését, azokra a lelki ajándékokra, amelyeket az Eucharisztia hoz el nekünk, ami szintén a rácsodálkozás érzése. Ezért hangsúlyoztam homíliámban, hogy megújult módon tekintsünk az ajándékok elfogadására, a rácsodálkozás érzésével, amiért megkaptam ezt a hatalmas ajándékot, amely nem más, mint Jézus jelenléte, aki teljesítette a szeretet küldetését azáltal, hogy eljött közénk, mint egy közülünk, kivéve a bűnt. Tehát a küldetése abban valósul meg, hogy Ő az ajándék fizikai testében. És most testét adja nekünk táplálékul az örök élet zálogaként. A Szentatya azt akarja, hogy az emberek, nem csak azok, akik részt vettek, hanem mindenki, különösen az Egyesült Államok, nyerjék vissza a rácsodálkozás és a hála érzését a kapott ajándékért. A Szentatya azonban azonnal hozzátette, hogy miután megkapták az ajándékot, át kell adniuk másoknak ennek az ajándéknak a szépségét – eucharisztikus áhítatunk missziós dimenzióját, hogy eucharisztikus áhítatunk ne váljon zárt kapcsolattá Jézus és köztem, elfelejtve a világot és másokat. Nem. Ha megkaptad az ajándékot, akkor el kell indulnunk misszióba, hogy hirdessük az örömhírt, amit láttunk, amit megízleltünk, amit megkaptunk. Tehát én csak ezt a két fontos aspektust hangsúlyoztam a pápa üzenetéből, amit úgy gondoltam, hogy szerette volna, ha közvetítek mindenkihez a Kongresszuson.

Valójában a misszióba indulás és a kapott ajándék másokkal való megosztásának gondolata a folyamatban lévő Nemzeti Eucharisztikus Megújulás része. Ebbe helyezkedett bele szélesebb értelemben az Eucharisztikus Kongresszus is, és ez a Megújulás még mindig tart. Az elmúlt napokban és az elmúlt években szerzett tapasztalatai alapján milyen gyümölcsöket remél az Egyesült Államokban az Egyházban a Kongresszus és az Eucharisztikus Megújulás következményeként?

Természetesen Isten ajándékára, a Szentlélekre támaszkodunk, amely megindítja az emberek szívét, és Jézus Eucharisztiában való jelenlétének erejére támaszkodunk, hogy megteremjenek ezek a gyümölcsök. De remélem és elmondhatom, hogy miután meghallgattam a résztvevőket – még a repülőtéren is találkoztam néhányukkal, akik szintén Indianapolisból repültek –, már látom a kongresszus idején elvetett magvak gyümölcse növekedésének kezdetét. Először is láttam az Úrral való megajándékozottság örömét. És remélem, hogy ezt az örömöt az emberek továbbadják majd. Mert szerintem a Szentatya hangsúlyozta, hogy az Evangelii gaudium, az Evangélium öröme, keresztény életünk, az Eucharisztia ünneplése nem csupán ránk rótt kötelezettségek, hanem ajándékok számunkra, amelyeket hálával és örömmel kell fogadnunk. És sok örömet láttam, és remélem, ez lesz az egyik gyümölcs, amelyet az emberek megtapasztalnak, hogy Jézus követése örömteli dolog. Igen, ennek lesznek kihívásai. Viselni fogjuk a keresztet, de örömmel viseljük. Nem magányos és sajnálkozó szívvel, hanem örömmel.

Másodszor, az is a gyümölcse, hogy bátorítsa az embereket, hogy jöjjenek össze, gyűljenek egybe a szentmisére. Mert úgy hallottam, hogy a Covid-járvány óta csökkent a szentmisék látogatottsága, a fizikai részvétel a szentmiséken. Remélem, ez a nagy összejövetel arra ösztönzi az embereket, hogy térjenek vissza plébániájukra a templomba, és tapasztalják meg az Eucharisztia teljességét, hogy Jézus az Ő Testeként gyűjt egybe minket. Meghallgatjuk Jézus szavát az Ige liturgiájában, összegyűjtjük a föld ajándékait, az emberi munka gyümölcseit, amelyek Krisztus testévé válnak. És miután megkaptuk az ajándékot, misszióba indulunk, de mielőtt elindulnánk, össze kell gyűlnünk. Remélem, hogy ez a Kongresszus arra ösztönözte a nézőket, az eseményt követőket, hogy menjenek ki és térjenek vissza a templomba, legyenek együtt a közösséggel, tapasztalják meg azt, hogy Krisztus Teste vagyunk, és együtt induljanak misszióba.

Bíboros úr az Evangelizációs dikasztérium első evangelizációval és az új helyi egyházakkal foglalkozó részlegének a pro-prefektusa. Hogyan járulhat hozzá a megújult eucharisztikus áhítat, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem talán az egész Egyházban is az első evangelizációhoz?

Tudja, az Eucharisztia és az evangelizáció között van az, amit bensőséges kapcsolatnak nevezünk. Először is, amikor az Úr feltámadása és mennybemenetele utáni korai egyház tapasztalataira tekintünk, azt látjuk, hogy az ókeresztény közösségek összegyűltek, hogy meghallgassák az apostolok tanításait, hogy közösen törjék meg a kenyeret és osszák meg javaikat, ingatlanjaikat egymással, kiváltképpen a szegényekkel. Az Apostolok Cselekedetei szerint pedig az, hogy összegyűltek Isten Igéje nevében, a kenyértörésben, a szeretetben, ami nagyon eucharisztikus, sok ember figyelmét felkeltette, és sokan megtértek a katolikus hitre. Tehát az eucharisztikus gyülekezet önmagában annak a jó hírnek a hirdetése, amely arról szól, hogy mit tehet Jézus egy közösséggel, milyen új életet hoz el Jézus az Eucharisztiában összegyűlt közösségnek. Reméljük, és tanúsíthatom, hogy a világ számos részén, ahol a keresztények elenyésző kisebbséget alkotnak, a keresztények lelkesek. Mérföldeket, akár napokat is gyalogolnak, hogy csatlakozzanak a közösséghez az Eucharisztia ünneplésére. És ennek az összegyűlésnek köszönhetően megújulnak, és tanúságot tesznek a nem keresztényeknek a jó hírről. Néha megesik, hogy az eucharisztikus gyülekezet teszi kíváncsivá a nem keresztényeket, amit én szent kíváncsiságnak nevezek. Felteszik a kérdést miért? Hol gyűltök össze minden vasárnap, és miért énekeltek közösen énekeket? Miért osztjátok meg még az ételeiteket is egymással? Kitárják a kapukat számunkra, hogy hirdessük, amit láttunk, hallottunk és azt, hogy megérintettük Jézust az Eucharisztiában.

Tagle bíboros, van még valami, amit szeretne megosztani az interjú végén?

Remélem, hogy akik az Egyesült Államok különböző részeiből elmentek a Kongresszusra – mert zarándoklatok indultak Indianapolisba –, most Indianapolisból azt várják, vajon lesz-e onnan kiinduló mozgalom az ország különböző részeire? Ez az, amikor nyitottnak kell lennünk a Szentlélekre, amely vezet bennünket, hogy elvigyük Jézust oda, ahová csak akarja – zárta interjúját Luis Antonio Tagle bíboros.