Kemény beszéd” – Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 21. vasárnapra

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Jézus tanítása élő tanítás, a Szentlélektől átjárt és átitatott tanítás, ezért csak a Szentlélek által és a Szentlélekben érthető meg világosan. Ezért mondja ki Jézus az évközi huszonegyedik vasárnap evangéliumában, hogy „senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki”(Jn 6,65). Ha Jézus tanítását valóban érteni akarom, akkor az evangéliumban leírt sorokat közel kell engednem, hogy az Atya és Fiú által küldött Szentlélek életét kezdjem élni.

A jézusi tanítás távolról botrány, közelről azonban élet. S mivel Jézus Isten életét éli, nem tud változtatni a tanításon senki kedvéért. Nem tud, mert nem is akar. Nem akar, mert nem is kell. S nem kell, mert nem is lehet. Nem is szabad! Az örökérvényű isteni tanítás nem változtatható meg. A kornak megfelelő nyelvezet igen, de a lényeg – az isteni szeretet vörös-fonala – sohasem. Ezért nekem szükséges eldöntenem, kihez megyek!

Mehetek a mai írástudókhoz, akik ugyan ismerik az Írásokat, de ha még nem volt igazi találkozásban részük az Igével, akkor nem élik azokat. Nem élhetik közeli kapcsolat nélkül, mert a tanítás „lélek és élet” (vö. Jn 6,63) – s ezért élet a Szentlélekben. Persze, mindig vannak kivételek, és ez meg is látszik. Sok írástudó nemcsak ismeri és tudja a betűket, hanem éli is a sorok mögötti életet. Aki még nem éli, attól azt tanulhatom, hogy tovább kell lépnem. Jézus mindig azt akarja: még egyet lépjek tovább. Mindig csak egyet. S akkor nemcsak tudni fogom az Írást értelemmel, hanem élem szívvel és lélekkel. „Mert a Lélek az, ami éltet...” (vö. Jn 6, 63).

Aztán mehetek a farizeusokhoz is, akik nem rossz emberek, csak félelmükben nagyon görcsösen ragaszkodnak a Törvény betűjéhez és megtartásához, ezért nincs – nem is tud lenni! – igazi békességük. Az igazi békességet a Szentlélek és a Szentlélekben megélt élet adja. Jézus tanításában benne van a törvény fontossága is, de a törvény teljessége is, ami nem más, mint a szeretetben megélt élet.

Mehetek az ún. „hatalmasokhoz” is, akik lehet, hogy ma segítenek, de holnap hátat fordíthatnak. Ők sem rossz emberek, csak – mivel életükben a félreértelmezett hatalom szeretete nagyobb a szeretet hatalmánál – ezért cserben hagyhatnak.

Mehetek a mai zelótákhoz is, akik erőszakkal akarják terjeszteni a hitet. Meg akarnak győzni arról, amiről még szegények nincsenek meggyőződve.

Ezek a csoportok ma is léteznek. Tükröt tartanak és egyben a fejlődés lehetőségei is. Nem kívülről beszélek róluk, hiszen – nagyon sokszor észre sem veszem és azon kapom magam, hogy – én is közéjük tartozom. Igen, amikor csak tudom az Írást, de nem élem, akkor írástudó vagyok. Amikor a törvény megtartása mögé bújok félelmemben, farizeus vagyok. Amikor félreértem a szeretet hatalmát, hatalomszerető vagyok a szeretet hiányában (és ezt tehetem szűk környezetemben is!). Amikor a vallást akarom terjeszteni mély meggyőződés és hit nélkül, akkor zelóta vagyok.

Ezért teszem fel Péterrel a kérdést: Uram, kihez menjek, hova bújjak? Mert legtöbbször elbújnék magam elől is, mások elől is. Elmenekülök, mert nem fogom fel a Nagy Szeretetet. Ha meg felfogom, akkor azért menekülök el, mert soknak érzem és a sok lesokkol!

Mégis Hozzád bújok Uram! Nem elbújok, hanem Hozzád bújok, s akkor nem szükséges elrejtőznöm. S teszem mindezt azért, mert Nálad vannak az örök élet igéi és Nélküled semmit sem tehetek, Uram! (vö. Jn 6,68-69)

Amikor az agg, 86 éves Polikárpot, Szmirna püspökét elfogták és arra akarták kényszeríteni, hogy tagadja meg Jézus Krisztust, mert különben a halál fia, azt válaszolta: „Nyolcvanhat évig szolgáltam Krisztusnak, és soha nem tett nekem semmi rosszat. Hogyan káromolhatnám Királyomat, aki megváltott engem? Megölhettek – de akkor hozzá megyek, ki máshoz mehetnék”?

Péter apostol nemcsak felteszi a kérdést, hanem meg is válaszolja: Kihez mehetnénk? Az örök élet igéi Nálad vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Isten Szentje! (vö. Jn 6,68-69).

Hinni és tudni.

Hiszem, amit hiszek? Felismerem Jézusban az Isten Fiát? Vagy éppen „elszakadóban” vagyok, mert túl kemény beszédnek tartom, amit mond?

Ne hagyjam felelet nélkül ezeket a kérdéseket.

Lehet, kemény beszéd ez. Nekem is az. Sokunknak lehet az. De hát erről szól az evangéliumi rész, hogyan beszélhetnénk másról…?