Öt vallás képviselői gyűltek össze, hogy megünnepeljék a testvériséget a párizsi olimpián

Jean-Benoît Harel és Lisa Zengarini / Somogyi Viktória - Vatikán

Az 1924-es párizsi olimpiai játékok idején a Notre-Dame székesegyház rendkívüli vallásközi szertartásnak adott otthont. 100 évvel később augusztus 4-én újabb vallásközi találkozót tartottak a híres párizsi székesegyház előterében, hogy megünnepeljék a testvériség szellemét, amely a világ legfontosabb sporteseményének hátterében áll.

A szertartás résztvevői

Vasárnap délelőtt 10 órakor a világ öt nagy vallásának képviselői gyűltek össze Párizs egyik legikonikusabb jelképe előtt, amely a 2019. április 15-i pusztító tűzvész után még mindig újjáépítés alatt áll, és idén decemberben nyitják meg újra. Az Olimpiai Falu különböző vallások központjának mintegy száz lelkészével körülvéve megosztották gondolataikat arról, hogyan hozhatja ki a sport az emberiségből a legjobbat és szolgálhatja a világ népeit. Philippe Marsset püspök, Párizs segédpüspöke, valamint Christian Krieger tiszteletes, a francia protestáns szövetség elnöke és Anton Gelyasov tiszteletes, franciaországi ortodox kórházlelkész képviselte a keresztény vallást. Hozzájuk csatlakozott Haïm Korsia francia főrabbi, Najat Benali, a párizsi mecsetek egyesületének elnöke, Jigmé Thrinlé Gyatso láma, a Francia Buddhista Unió társelnöke és Shailesh Bhavsar, a hindu közösség képviselője.

Emmanuel Gobilliard, Digne-i püspök, a Szentszék különmegbízottja a 2024-es párizsi olimpián, a Vatikáni Rádiónak kifejtette, hogy a Notre-Dame székesegyház volt az esemény helyszíne, mert ez egy nagy vallási jelentőséggel bíró hely a keresztények számára, de egyben „egy olyan hely, amely minden emberhez szól” szerte a világon. A vallási vezetők szabadon beszéltek, imával, buzdítással vagy olvasmányokkal. Gobilliard püspök kiemelte a szertartás alatti csend pillanatainak hatását. „Szerintem ez a legszebb módja egy közös ima kifejezésének, amely lehetővé teszi, hogy valami fontosat és szépet mondjunk.”

„Isten csodát tett”

1924. július 5-én, Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai játékok elindítója kérésére rendezett első vallásközi találkozó szinte az összes sportolót összehozta. Gobilliard püspök emlékeztetett arra, hogy eleinte a kezdeményezés némi vitát váltott ki. Akkor de Coubertin báró pontosította, hogy a szertartás nem tartalmaz „sem szentmisét, sem áldást, sem papokat az oltárnál, sem a katolikus szertartás bármely más elemét, hanem csak gyönyörű énekeket egy lenyűgöző környezetben, és néhány nagyon világi üdvözlő szót”. A szertartást azonban később a korabeli sajtó üdvözölte. A „Paris Soir” francia napilap egészen odáig ment, hogy azt írta: „Isten csodát tett azzal, hogy a protestánsokat, buddhistákat, zsidókat és ortodox keresztényeket összehozta szentélyében”.

A testvériség szelleme

Ez a rendkívüli esemény – jegyezte meg Gobilliard püspök – azt mutatja, hogy a vallások már egy évszázaddal ezelőtt is ki akarták fejezni testvériségüket, megjegyezve, hogy ez az olimpiai játékok idején történt. Ez az egységszellem a mostani játékok során is végigkíséri majd a sportolókat az olimpiai falu különböző vallások központjában, amely öt imaszobának ad otthont és lelki támaszt nyújt a versenyek idején.