A hitelesség felé: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 24. vasárnapra
Egy idős ember egyszer a következőképpen fogalmazta meg panaszát: „Négy gyermekem van, anyagilag mindegyik jól szituált, mindeniket taníttattam, mindahányan voltak elsőáldozók és bérmálkozók, ismerik hitünk igazságait, tudják kívülről a parancsokat – én pedig itt vagyok egy szeretetotthonban, és ezzel nem is lenne baj, hiszen megértem elfoglaltságukat és azt is, hogy szakmailag nem tudnak úgy ápolni, ahogy itt megteszik velem. Csak az a fájdalmam, hogy gyermekeim nagyon ritkán nyitják rám az ajtót.”
Egy zenetanárnőtől megkérdezték, hogyan halad egyik tanítványa a zene világában. Ő így értékelt: a leány igen szorgalmas, jó technikája van, csak éppen nem „érzi” a zenét!
Két vallomás, amelyből érezhetem: Istenről beszélni hitelesen csak akkor tudok, ha Ővele is sokat beszélgetek. Beszélni Róla és beszélni Ővele – együtt jár! Istenről tanulni a Vele való kapcsolat nélkül tudathasadást szül.
Ahogy Richard Rohr, ferences teológus fogalmaz: „az információ még nem szül transzformációt”. Az Őróla szóló információk lehetnek Hozzá vezető utak, de egyben akadályok is abban, hogy élő és személyes kapcsolatom legyen életem Urával.
Átalakulni, belülről megváltozni csak akkor tudok, ha őszintén, kifogásokat nem keresve, és bátran adom meg a választ arra a kérdésre, hogy ki Isten az én életemben. Ha Ő az Alap, minden megváltozik!
Az evangéliumi részben (vö. Mk 8, 27-35) maga Jézus vezet végig a folyamaton: először az emberek véleményét kérdezi meg az Őt hallgatóktól. Nem azért, mert az tartja meg Őt. Őt nem az emberek véleménye élteti, s ezzel az én figyelmemet is felhívja: nem az vagyok, akinek az emberek tartanak. Az igazság az, hogy az vagyok, aki Isten szemében vagyok. Ezért fontos keresnem és kutatnom, hogy Ő mit gondol rólam? Ha ez lenne életem egyik legfontosabb kérdése, már változna az életem, hiszen akkor azt tartanám szem előtt, hogy Ő mit akar az életemmel…
Az emberek véleménye után Jézus másodszor a tanítványok véleményére kérdez rá: ismét nem azért, hogy a tanítványok által alkotott véleményekből megtudja, hogy ki is ő, hanem azért, hogy maguk a tanítványok tegyék tisztába Vele való kapcsolatukat. Ha megfogalmazom ugyanis, hogy ki nekem Krisztus, akkor tudom meg Tőle, hogy ki is vagyok én valójában. Krisztus ugyanis Isten véleményét közli velem – és ez minden véleményt felülír!
Az evangélium egészéből kiviláglik, hogy Jézus nem az a Messiás, aki külsőleg szabadít fel bármilyen világi uralom alól, hanem aki lelkemet akarja felszabadítani a bűn fogságából.
A bűn ugyanis fogva tart, elhomályosítja látásomat és nem látom a célt, mert eltévesztettem. Ezért gyenge akaratom is, mert nem látom a célt.
A Krisztussal való igazi találkozás felszabadít és megszabadít, mert képessé válok arra, hogy kimondjak magamból mindent, átadjam Neki és akkor megújultan döbbenek rá igazi kilétemre, hiszen Ő világít rá arra. Sokszor érzem, hogy ki kellene mondanom valakinek, hogy megszabaduljak terheimtől – és félek, mert nem bízom száz százalékosan senkiben. Igen, mert még nem találkoztam azzal a felszabadító és megszabadító Istennel, aki ÉLŐ SZEMÉLY, és bennem is él. Mindannyiunkat felülmúl és mindenkiben is benne él. Valójában csak az Ő véleménye számít. Az pedig nem rossz.
Mindenkinek egyénileg nyilvánítja ki véleményét.
Ezért szükséges sokat Ővele időznöm. Ő elmondja, ki vagyok én Őneki!
Ővele időzni és csak azután Őróla beszélni. Ettől válhatok igazán hiteles emberré.
