Boldog gyermek: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 25. vasárnapra
Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – kérdeztek egy kisgyermeket.
- Boldog - hangzott a gyermek válasza.
- Úgy gondolom, nem érted a kérdést – próbálta magyarázni a gyermeknek a felnőtt.
- Dehogynem – válaszolta a gyermek – Te nem érted a választ!
Mindig az a nagyobb, aki érti a Gyermeket. A Gyermeket pedig csak akkor lehet érteni, ha beengedem.
A Gyermek pedig engedelmes, mert bízik Atyja akaratában. A Gyermek azért bízik az Atya akaratában, mert tudja, hogy az Atya nem akarhat rosszat – még akkor sem, ha rosszak a körülmények!
A Gyermek tudja, hogy jó Atyja a körülmények fölött áll és uralja azokat. Ezért bízik és ezért van bátorsága megkockáztatni azt, hogy elengedi saját akaratát és átengedi azt a mennyei Atya akaratának! A Gyermek ezért nem öntörvényű, hanem a régi és égi Törvényt követi: szolgál és szeret.
Ez a Gyermek nem akar mást elnyomni, hanem csak a mennyei Atya, az Isten akaratát keresi és fedezi fel mindenben. Figyel és bízik. Figyelmével erősödik bizalma, bizalmával erősödik figyelme. Ezért aztán egyre nagyobb lesz a bátorsága, hogy átadja magát Atyja szolgálatára.
A Gyermek tudja, hogy ez a szolgálat nem rabszolgaság, hanem igazi szabadság! Az egyetlen, igazi szabadság, amely a Teljesség felé vezet.
A Gyermek így egyre nagyobb lesz – és nem azért, mert legyőz másokat, hanem mert legyőzi saját magát, Isten akaratát helyezi előtérbe.
Az isteni áramlat, a Szentlélek élete egyre nagyobb teret hódít benne, s így a Gyermek szelídsége minden erőszakot megszelídít. Ez az igazi győzelem a világ felett.
Nem úgy győzi le a világot, hogy erőszakkal hódítja azt, hanem szerető szelídségével átjárja azt – hiszen ez a benne lakozó szelídség Isten ereje.
A Gyermek benned és bennem is növekszik, ha beengedem és hagyom, hogy átvegyem az isteni Gyermek szokásait. Így válhatok igazán felnőtté: Isten gyermekévé, részévé!
Simó Gáspár atya, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium spirituálisa mesélte el, hogy egyik alkalommal diákjaival köröket rajzoltatott: két körrel kellett ábrázolniuk Istennel való kapcsolatukat. Voltak egymástól távol álló körök, voltak olyanok, amelyek metszették egymást és aztán volt egy olyan is, ahol egyetlen nagy kör volt, s egy kis pont a közepében. Amikor megkérdezte ez utóbbi rajz alkotóját, mit jelent ez pontosan, a diák a következő választ adta: a kör közepében én a kis pont vagyok, Isten a hatalmas kör és én benne vagyok egészen.
Milyen szép ábrázolása ez az évközi huszonötödik vasárnap evangéliumának: ha tudom, hogy Isten, a mennyei Atya mindig a hatalmasabb, Ő tud mindent és én - Benne levő kis pont - Őrá hagyatkozva Őt szolgálom embertársaimban is, akkor egyre inkább növekszik az isteni Gyermek bennem is. Így értem jól az igazi uralom lényegét, amely nem más, mint szolgálat!
S akkor nem akarok más lenni felnőttként sem, csak Gyermek, Boldog Gyermek!
