Interjú Tusor Péter történésszel a Német-Magyar Pápai Kollégium szentelési anyakönyvéről
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A riportban Tusor Péter professzor – a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetője – beszámol a vizsgált 114 éves időszak római magyar szeminaristáinak a szenteléseiről. Általában évente egy-két magyar szeminaristát szenteltek fel Rómában, többnyire a Pápa római helynökének a helyettese (vicegerente) végezte a szertartást a Lateráni Szent János székesegyházban, vagy Róma más templomában. A szentelésre akkortájt nem érkeztek rokonok, a szentelés a kollégium ünnepe volt, ellenben az újmise, a primitia volt az „ünnep”, melyre a tehetősebb diákok otthoni vendégeket is vártak, gazdag kínálattal. A szentelési anyakönyv egyúttal rögzítette a kisebb rendek felvételét is, és szükség esetén a papszentelés megtörténtének és érvényességének igazolására is szolgált.
Tusor Péter professzor összefoglalója a kötetről
A kétnyelvű kötet címe magyarul: A római Német–Magyar Kollégium szentelési anyakönyve. A magyarországi hallgatók szentelési bejegyzései (1599–1713). Középpontjában a Német–Magyar Kollégium szentelési anyakönyve áll („Liber, in quo scribuntur Alumni Collegÿ Germanici et Vngarici, qui praemisso examine et approbatione aliquo initiantur Ordine”).
A Bevezetés I. fejezete összefoglaló képet ad a Kollégium történetéről. A patinás, 1552-ben még csupán Német Kollégiumként alapított, és 1580-tól Német–Magyar Kollégiumként működő
intézmény mind a pozitivista, mind pedig a modern történetírás által jól kutatott. Mindenek előtt Andreas Steinhuber, Endre Veress, Peter Schmidt és István Bitskey munkáinak köszönhetően a kora újkorra nézve a hallgatók proszopográfiája, az intézmény működése és hatása a német és magyar művelődés és egyháztörténetre kiválóan ismert. A Kollégiumot a „régi kontinens” missziós szemináriumának tekinthetjük, amely a maga belső multikulturalitásával és multietnicitásával, valamint természetszerű szupranacionális jellegével sokban hozzájárult a Trentói Zsinat európai egyház- és klérusképnek a kiformálódásához.
A II. fejezet a szentelési anyakönyvet elemzi. A III. fejezet a forrásközlés szempontjairól nyújt tájékoztatást. A kötet korpusza kivonatos formában a magyar Szent Korona országaiból érkező növendékek szentelési bejegyzéseit közli. A növendékek neve és az egyházi rend szentelés során feladott fokozata (prima tonsura, ordines minores, [sub]diaconatus, sacerdotium) mellett megtalálható a szentelés ideje és helye. Ez legtöbbször a Lateráni-székesegyház, a Kollégium temploma és kápolnája, több más rendszeres és alkalmi helyszínnel. Mindig szerepel a szentelő püspök személye. Utóbbi rendre a római bíboros vikárius állandó helyettesítője, az úgy nevezett vicegerente volt. Amennyiben a vicegerente kivételesen nem volt püspökké szentelve, a bíboros vikárius egyik segédpüspök helyettesítette őt. Szép számmal fordulnak elő alkalmai szentelő főpapok is a Liber Ordinationum lapjain.
Leginkább a szentelési anyakönyv bejegyzéseinek proszopográfiai és biográfiai forrásértéke a jelentős. A máshonnan csak elvétve kinyerhető papszentelési adatok par excellence kiemelt információi egy történeti életpályának. Egyúttal a segítik tudatosítani az inkább köz- és művelődéstörténeti szerepük kapcsán a történeti emlékezetben megőrzött szereplők konfesszionális karakterét a felekezetszerveződés korából, akár a német, akár a magyar növendékek esetében. Utóbbiak között ott találjuk Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek utódai: Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666) és Szelepchény György (1666–1685) és számos egyéb főpap adatait. Közülük például Bosnyák István, Szegedy Ferenc, Pálffy Tamás, Gubasóczy János és Jaklin Balázs bécsi udvari magyar kancellárok neve említhető. Valamint a magyar nemzeti történeti tudatban kiemelkedő helyen álló Telekessy Istváné, aki egri püspökként egyedül állt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a spanyol örökösödési háború erőterében folytatott Habsburg-ellenes rendi küzdelme mellé (1703–1711). A hivatalos egyházi emlékezetben kiemelt helyet elfoglaló, a három kassai vértanú egyikeként 1905-ben boldoggá, majd 1995-ben szentté avatott Kőrösi Márk esztergomi kanonoknak a tonzúra 1612. évi felvételétől kezdve az 1615. áprilisi papszentelésig bezárólag az összes szentelési adata megismerhetővé válik a kötet lapjain.
PÉTER TUSOR, Libro delle ordinazioni del Pontificio Collegio Germanico-Ungarico. Ordinazioni degli Alunni dai Paesi della Sacra Corona d’Ungheria (1599–1713) (CVH II/11), Budapest–Róma 2024. 275 p.
