Látogatások: Sajgó Balázs atya elmélkedése Advent 4. vasárnapjára

Advent negyedik vasárnapjának evangéliumában Mária rokonához, Erzsébethez siet. Nem rohan, hanem siet. Különbség van ugyanis a sietés és a rohanás között. Amikor sietek, akkor már valami megszületett bennem, és azt tovább szeretném adni mások számára. Vagy ha megszületett bennem egy felismerés, sietve jegyzem le valahová, nehogy elfelejtsem.

Máriának különleges tapasztalatban van része, látomásban találkozik az örömhírt közlő angyallal. Ez olyan találkozás, amelyet nem tarthat meg magának, nem tarthat meg magában. Ugyanakkor azt is tudja, hogy az élményt csak olyasvalakivel oszthatja meg, aki hasonló helyzetben és hasonló szinten van.

Nemrégiben osztotta meg valaki velem Istennel kapcsolatos élményét. Az élmény után gyorsan videóra vette beszámolóját és sietve kimondta magából. Sietett, mert pár nap múlva már nem lett volna sem számára, sem mások számára annyira élettel teljes az élmény. Nem rohant, csak sietve jegyezte meg az élményt.

Mária siet, de nem rohan. Ezért különösen is adventi példakép. A sietésnek van célja, oka és értelme. A rohanásnak nincs. Az „értelmes sietésben” öröm van, a rohanásban pedig önzés, nehogy valamiről lemaradjak. Ez pedig értelmetlen.

Amikor karácsony előtt érzem környezetem nagy rohanását, gondoljak arra, hogy egész évben van időm szeretni. A karácsonyi „láz-vásárlás-ban” mintha az egész évben elmulasztott szeretetemet akarom jóvátenni, „bepótolni” tárgyakkal, ami valójában teljesen lehetetlen. Persze, mint mindig – tisztelet a nagyon sok kivételnek. Aki kivétel, amúgy sem veszi magára!

A Szűzanya Mária azért siet tehát, mert egyrészt örömét akarja megosztani, másrészt meg akar győződni arról, hogy az a különleges látomás, amelyben része volt nem képzelődés! Hit és hiszékenység között nagy különbség van. Mária hisz, de nem hiszékeny. Azontúl, hogy megosztja a titkot és örömöt, kicsit „leellenőrzi” azt, hogy a látomás tényleg felülről való vagy pedig megtévesztés. A szellemek megkülönböztetése ez.

A hitbeli fejlődés feltétele a gyermeki kíváncsisággal történő érdeklődés.

Az angyallal folytatott párbeszédben Mária folyamatosan visszakérdez. Aztán magában hordozza, érleli a titkot, s ezután megy Erzsébethez.

Aztán azok az emberek, akiknek látomásban van részük, kicsit megzavarodnak, jó értelemben! Nem mindennapi esemény, mikor „egy idegen, de mégis ismerős” betoppan az életünkbe, mond valamit és utána továbbáll. Az ilyet nem lehet csak úgy feldolgozni, nem kevés időnek kell eltelnie, míg megérti valamelyest az ember, hogy mi is történik vele!

Aztán azok, akik valamilyen különleges látomásban részesültek, vagy részesülnek – egyedül maradnak az élményeikkel. A természetfeletti élmények személyre szabottak. Isten nem olyan, mint az a karácsonyi üzenetküldő sereg, amely mindenki számára ugyanazt az üzenetet és jókívánságot küldi el másoknak. Istennek mindenki számára személyre szabott üzenete van.

Amikor valamilyen felismerésben van részem, nem könnyű róla beszélni. A lélek mélységeiről nem könnyű beszélni. S nem is tudok akárkinek beszélni. A mély örömről talán éppolyan nehéz beszélni, mint a bűneimről.

Bár a látomás ajándéka személyre szabott, mégsem hagy abban Isten egyedül.

Mária sem marad egészen egyedül titkával, örömével. Van neki „Erzsébetje”, aki nem csupán rokona, hanem „sors-társa”, aki megérti őt. Olyan emberrel tudjuk megosztani titkainkat, aki sors-társunk…

Van-e Neked „Erzsébeted”, aki nem csupán rokon, hanem megértő „sors-társ”?

Milyen ajándékot vitt Mária Erzsébetnek? Lehet, hogy vitt valamit neki, de csak annyit ír az evangélium, hogy önmagát vitte. Jelenlétét ajándékozta Erzsébetnek. Ez a legnagyobb ajándék, amit bárkinek tudok adni és ingyen van. Nem könnyű, de gyakorlással működik – és nemcsak ünnepek alkalmával. Sőt, akkor lesz ünnep, ha jelenlétet ajándékozok a másik embernek. A többi is lehet fontos, de az a Jelenlétből következik. S akkor azt adom a másiknak, amire valóban szüksége van – és nem azt, ami szerintem jó neki.

Mária azt adta Erzsébetnek, amire szüksége volt, s nekünk is így kell tennünk!

Példa erre az a gyermek, akinek az édesapja elfoglalt szakember volt és csak kevés idő jutott a családjára. A gyermek követelte, hogy minden este elalvás előtt olvasson fel neki egy mesét. Ez így ment egy ideig, míg az édesapa kitalált egy másik „megoldást”. Vett egy mesekazettát, amely tele volt történetekkel, s amikor a gyermek azt kérte, hogy olvasson neki valamit, egyszerűen bekapcsolta a magnót. Néhány nap múlva a gyermek nem akarta hallgatni a magnót. „Miért – kérdezte az édesapa – a magnó ugyanolyan jól elmondja a történetet, mint én?” „Ja – felelte a kislány – de nem ülhetek az ölébe.”

Találjak időt arra, hogy meglátogatok másokat és velük legyek.

Mindannyian tudjuk és el is mondjuk sokszor, hogy mi az, amire ma mindenkinek szüksége van. Szükség van bátorításra, belső békére és örömre, ami a Szentlélektől jön! Ezt adta Mária Erzsébetnek.

Mária látogatása Erzsébetnél szent látogatás.

Amikor idén Karácsonykor meglátogatok másokat, próbáljak ilyen szent látogatást tenni: keressem azt, hogyan tudom őket közelebb vinni Istenhez, próbáljam megosztani velük a bennem is lévő Isten Lelkét, a vigasztalás, a bátorítás, a béke és az öröm Lelkét, ahogy azt Mária is tette! Ne úgy, ahogy nekem jó, hanem ahogy neki. Ehhez szerető figyelem, őszinte – és nem színlelt érdeklődés szükséges. Röviden: igazi Jelenlét szükséges. Ekkor lesz Karácsony – és nemcsak decemberben!