A lourdes-i kegyhely a jubileumi remény kiváltságos helye
Vertse Márta – Vatikán
A 2025-ös jubileum az egész világon, Európától Afrikáig, Amerikától Ázsiáig minden helyi egyházban megkezdődött, még a legkisebb és legkevésbé ismert helyi egyházakban is. Nincs olyan egyházmegye a világon, amely ne határozta volna meg a teljes búcsú elnyerésének feltételeit azok számára, akik nem tudnak Rómába utazni, hogy keresztülhaladjanak az öt szent kapun. Ezek közé tartozik a négy pápai bazilika szent kapuja, valamint a római Rebibbia börtönben megnyitott kapu.
A Massabielle-i barlang, dobogó szív
December 31-én este, a Massabielle-i barlangban, ahol a tizennégyéves Bernadette Soubirous találkozott Máriával, a sugárzó „fehérbe öltözött szép hölggyel”, ünnepélyes szentmisével hivatalosan is megkezdődött a lourdes-i szentév. Jean-Marc Micas püspök, a tarbes-i és lourdes-i egyházmegye főpásztora, akinek joghatósága alá tartozik a francia szentély, úgy döntött, hogy a jubileumot január 5-én, Vízkereszt vigíliáján az egyházmegyei székesegyházban is megnyitják. De az a hely, ahol Bernadett találkozott a „szépséges Hölgy” tekintetével, miközben ő és egy lánytestvére fát gyűjtöttek, és ahol évről évre fokozatosan nő a zarándoklatok száma, a remény és a béke egyik tökéletes szintézisének tekinthető. A remény és a béke a jubileum lelkiségének lényege, amelyet Ferenc pápa többször is felidézett a Spes non confundit, „A Remény nem csal meg” c., a szentévet meghirdető bullájában. „A Massabielle-i barlang, ahol Micas püspök elindította ezt a kegyelmi időszakot, valóban Lourdes szívének tekinthető” - mondta Nicola Ventriglia atya a Vatican News információs portálnak.
Az anya karjaiban
Az olasz nyelvű csoportok káplán koordinátora részt vett a december 31-én este megtartott szertartáson: „A csípős hideg ellenére körülbelül harminc pap és mintegy kétszáz hívő volt jelen” - mondta Ventriglia atya, hangsúlyozva az esemény jelentőségét mind a lourdes-i közösség, mind az egész világ számára. Az olasz káplán és a kegyhely önkéntesei, akik a szentély számos tevékenységét ellátják, a betegek ellátására összpontosítanak, akik nap mint nap átlépik a bejárati ajtót, hogy találkozzanak Mária gyengéd szívével, és szerető karjaira bízzák magukat azzal a kívánsággal, hogy életük, nemcsak testileg, hanem lelkileg is megváltozzon. „Ez az egyik olyan hely, ahová a Szűzanya mindenkit megkért, hogy jöjjön el. Ez egy olyan hely, amely felkészült a zarándokok ezreinek és ezreinek fogadására, akik közül sokan súlyos egészségügyi nehézségekkel is küzdenek. Egy nagyszerű lehetőség arra, hogy itt vigasztalást találjanak, amely a jubileumi évben még nagyobb hatású lesz, mert itt teljes búcsúban is részesülhetnek” – tette hozzá Ventriglia atya.
A hit útjai
Ventriglia atya azt szeretné, ha még jobban növekedne azoknak a zarándokoknak a száma, akik a Szűzanya iránt érzett szeretetüktől vezérelve megállnak Lourdes-ban, miután Rómába utaztak, hogy átlépjék a szent kapuk egyikét. „Felkészültünk arra, hogy jubileumi útvonalakat alakítottunk ki a struktúrán belül, mint például az, amely a Szent Mihály kapunál lévő Kálváriától indul, vagy azok, amelyeket a Fény kápolnájától, a medencéktől és a barlangtól kiindulva hoztunk létre”. Ezek konkrét útvonalak, amelyeket spirituális felkészülés és az ima intenzív pillanatai kísérnek. Ventriglia atya utalt rá, hogy Lourdes-ban egy olyan személyre hivatkoznak, aki megtestesítette a jubileum középpontjában álló erényt, a reményt. Ez pedig Bernadette. Neki a harmadik jelenésben a Szűzanya azt mondta: ’Nem ebben a világban ígérek nektek örömet, hanem a következőben’. És Bernadette számára ez a bizonyosság az a kiváltságos út volt, amely miatt nagy lelkesedéssel élte az életét – tette hozzá Ventriglia atya, majd megállapította: „Ezért a lourdes-i jubileum egy zarándoklat Mária, a remény anyja és az Egyház anyja tekintete alatt. Egy olyan alkalom, amelyet nem szabad kihagyni azért sem, hogy imádkozhassunk az Egyházért, a világért, a békéért, hogy mindenki egyesüljön a hitben, a reményben és a szeretetben”.
