Képmás – Sajgó Balázs atya elmélkedése Karácsony 2. vasárnapjára
Egy asszonynak megjelent álmában az Isten és azt ígérte, hogy karácsony előtt egy nappal személyesen fogja meglátogatni. Várta is, ahogy csak lehetett: kitakarította otthonát, szépen felöltözött, s készült a nagy találkozásra!
Egyszer csak kopognak ajtaján. Rohant is, hogy ajtót nyisson, de Isten helyett az ő szomszédasszonyát látta maga előtt, aki egy csipetnyi sót kért tőle. Elküldte és megkérte, jöjjön vissza később, mert fontos látogatója érkezik.
Ezután újra kopogás hallatszott. Ezennel egy gombokat és szappant áruló kisfiú jelentkezett nála, de őt is elküldte, arra hivatkozva, hogy majd máskor segít rajta, most nem ér rá, mert rendkívüli látogatója bármelyik percben megérkezhet.
Harmadszor is kopogás hallatszott. Végre – mondta boldogan, de amikor ajtót nyitott, egy rongyos, sápadt öregembert látott, aki száraz kenyeret kért tőle. Őt is visszautasította, mondván, hogy ő Istent várja, nincs most ideje. Egész nap várt, de nem jött az Isten. Elégedetlenkedés lett úrrá rajta. Isten nem jött el – gondolta. Következő éjszaka álmában újra megjelent Isten, s az asszony kérdőre vonta Őt. Isten azonban csak ennyit mondott: meglátogattalak, s nem ismertél fel. Ha felismersz a szomszédasszonyod, a kisgyermek vagy a kéregető öregember személyében, akkor majd benned is megszületik egy olyan látás, ami igazi születés!
Mi szükséges ehhez a felismeréshez, hogy megszülessen bennem is a Gyermek?
A történet egyszerűen arra hív meg, amelyet Karácsony főünnepének és második vasárnapjának evangéliuma mély és súlyos mondatokkal nyomatékosít: az Atya Igéje megjelenik a világban, megszólal és arra hív meg, hogy minden ember arcában felismerjem Őt, a Jelenlévőt.
Ugyanakkor rögtön hozzá kell tenni ehhez azt, hogy igaz, hogy Jézus egykor eljött közénk, de ez csupán történelmi esemény. Lényeges, de a múlthoz tartozik. A múltra pedig akkor emlékezünk méltóképpen, ha annak üzenetét van bátorságunk lefordítani a jelenben.
Mit üzen ez a jelentős történelmi esemény? Az Ige testté lett, gyermekké lett, megszólalt, az emberek között járt-kelt. Akkor megmutatta, hogyan kell emberként élni – most is, itt is, ma is. Az Ige folyamatosan beszél hozzánk az Írásokban, de a Másik ember arcából is Ő néz ránk. Választ vár!
A nemrégen elhunyt Franz Kamphaus, nyugalmazott limburgi püspök mindezt így fogalmazta meg: „Cselekedj úgy, mint Isten, válj emberré”.
Ő magais ezt tette mindig. Amikor először találkoztam vele, nem is gondoltam róla, hogy püspök. Egészen közel élt az emberekhez, haláláig a fogyatékosokkal foglalkozó otthonban szolgálta őket.
Távolról nem lehet megérteni senkit, távolról nem lehet megismerni mások szempontját.
Isten egészen közel jön. Gyermekként kezdi, kiszolgáltatja magát és folyamatosan vár. Mindeközben pedig soha nem tesz szemrehányást, hogy minden évben ugyanazt teszem: hajnali szentmiséken veszek részt, megünneplem a Karácsonyt és utána elillanok.
A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű konstituciójában így fogalmazza meg Karácsony titkát: Isten nemcsak az Istent mutatja meg az embernek, hanem azért is jött, hogy megmutassa az EMBERT az EMBERNEK. Nemcsak azt, hogy milyen Ő, hanem milyen az igazi EMBER (vö. GS 22).
Minden emberi arc mögött ott van mélyen az isteni arc is.
Képmás vagyok. Először erre kell gondolnom, hogy felismerjem értékességemet. Azért vagyok értékes, mert képmás vagyok. És ezért nem kell és nem is kellett semmit tennem. Egyszerűen csak LENNEM KELL. Nem kell tennem semmit ahhoz, hogy szeressen. Lennem kell. A cselekedetek ebből fakadnak.
Ha tudom, hogy Képmás vagyok, igyekszem jobb ember lenni. S amikor felismertem értékességemet, akkor képes leszek felismerni a másik ember értékességét is, mert Ő is KÉPMÁS. Isten hasonlósága vagyunk – jó lenne tudatossá tenni.
A jászol is ennek jelképe. A jelkép azt jelenti: valami mögé nézek. A jászol tovább mutat magán. Arra mutat, Aki benne fekszik. Ő pedig egész életében Őrá mutat, Akitől jött, s Akihez majd visszatér.
Életemnek is Őrá kell mutatnia. Másképp nem leszek – nem lehetek! – hiteles ember, hiteles keresztény!
S akkor a Karácsonyt nemcsak pár nap ünneplem!
