Semeraro bíboros: Salvo D’Acquisto az egyenruhában megélt emberi, polgári és keresztény értékek hősies példája
Vertse Márta - Vatikán
Isten Szolgája, Salvo D’Acquisto világi hívő Nápolyban született 1920. október 15-én és 1943. szeptember 23-án halt meg a Róma környéki tengerparti Palidoróban. A 23 éves dandártábornokhelyettes hitéből fakadóan felajánlotta életét, hogy ezáltal megmentse a nácik által véletlenszerűen kiválasztott és hamis vádakkal halálra ítélt 22 fiatal életét. Az olasz csendőrök egyenruháját viselte, miközben hősiesen megtestesítette az „emberi, polgári és keresztény értékeket”. A Jézus által a lehető „legnagyobbnak” nevezett Szeretetet valósította meg életének felajánlásával – hangsúlyozta homíliájában Marcello Semeraro bíboros.
Életáldozatának elismerése a remény szentévében gondviselésszerű egybeesés
A Szentté avatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa szentbeszédében gondviselésszerű egybeesésnek nevezte, hogy Isten Szolgája, Salvo D’Acquisto tiszteletreméltóvá nyilvánítására, az életáldozatát elismerő dekrétum kihirdetésére a remény erényének szentelt jubileumi évben került sor. Ez még jobban kiemeli az emberi, polgári és keresztény értékek fiatal hősének érdemeit – mutatott rá a bíboros. Utalt rá, hogy Salvo D’Acquisto csendőrtisztet az olasz állam a legmagasabb elismeréssel, a „Katonai vitézségért járó arany emlékéremmel” tüntette ki. A katolikus egyház számára tehát az a tény, hogy a fiatal csendőrtisztet „tiszteletreméltónak” nyilvánították, szintén a keresztény erények gyakorlásában tanúsított hősiességére utal, amelyek csúcspontja és szintézise a jótékony Szeretet. Ebből a szeretetből fakadt Salvo D’Acquisto gesztusa, amellyel mások életének a megmentését saját élete elé helyezte.
Többször tanúságot tett a bátorság erényéről
Marcello Semeraro bíboros ezt a gesztust Isten Szolgája életének egyéb eseményeihez kapcsolta. Idézett Salvo 1939. szeptember 6-án kelt, szüleihez intézett leveléből, amelyben így vall a csendőrség, a carabinierik testületében szerzett tapasztalatairól: „a katonai élet, amelyet önként vállaltam... kezd tetszeni, mert ez egy aktív élet, amely erőt és energiát fejleszt”. Már ekkor kibontakozik bátorsága, az az erénye, amelyet számos körülmény között pl. líbiai katonai szolgálata során (ahol nyíltan megvallotta keresztény hitét – a szerk. megj.) tanúsított, és amely a maga teljességében megnyilvánult, amikor saját életét áldozta fel, hogy megmentse a többi túsz életét –emelte ki a bíboros.
Életét a szilárd hit és a jótékony szeretet hatotta át
Ez a szilárdsága a hittel és a jótékony szeretettel teli életéből fakadt – mutatott rá Semeraro bíboros, majd felidézte Szent II. János Pál pápa szavait, amelyeket 2001. február 26-án, a római tartományi parancsnokság csendőreihez intézett beszédében mondott Isten Tiszteletreméltó Szolgájáról. „A carabinierik története azt mutatja, hogy el lehet jutni az életszentség csúcsára az állami kötelességek hűséges és nagylelkű teljesítésében. Gondolok itt az Önök kollégájára, Salvo D’Acquisto dandártábornokhelyettesre, a Katonai Vitézségért járó aranyérem tulajdonosára, akinek folyamatban van boldoggá avatási eljárása”. Egy másik alkalommal, 1999. május 6-án, a Katonai Ordinariátus első olaszországi szinódusának lezárásakor pedig azt fejtette ki, hogy Salvo D’Acquisto nagyon nehéz körülmények között, „életének felajánlásával tanúságot tudott tenni a Krisztushoz és a testvérekhez való hűségéről”.
Életáldozata a hiteles keresztény élet csúcspontja
Isten Szolgája, Salvo D’Acquisto életáldozatának elismerésére utalva Semeraro bíboros emlékeztetett rá, hogy Ferenc pápa iktatta be ezt az új kategóriát a boldoggá és szentté avatási eljárás folyamatába a 2017. július 11-i „Maiorem hac dilectionem” k. latin nyelvű Motu proprio-jával, amely az élet felajánlásáról (vitae oblatio) szól. (Ennek egyik ismérve az élet szabad és szándékos felajánlása és a biztos és közeli halál elfogadása szeretetből). A dokumentum címe János evangéliumának szavait idézi fel: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Jézusnak erről a tanításáról szólva Szent Ágoston megállapította, hogy ez a szeretet csúcsa. Salvo D’Acquisto életáldozatának elismerésével az egyház azt az erkölcsi bizonyosságot fejezi ki, hogy földi életének befejező gesztusa nem csupán a polgári szolidaritás jegyében értelmezhető, hanem éppen a tudatos és kitartó keresztény életmód következménye. Ez a hősies szeretet gesztusa, egy hitelesen keresztény élet csúcspontja: amellyel Isten Szolgája, utalással Szent Ágoston szavaira, megvalósította azt a szeretetet, amelyet maga az Úr a lehető legnagyobbként határozott meg – szögezte le homíliájában a Szentté avatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa.
Egész életét a helyes és tudatos döntések jellemezték
Végül Semeraro bíboros Isten Szolgája életpéldájához fűzve gondolatait azt fejtette ki, hogy életünk az ősi, emberi bölcsesség szerint is lehet gyümölcsöző, de ahhoz, hogy teljes, szép és gazdag legyen, döntéseket kell hoznunk. Ez különösen igaz olyan korban, amikor látszólag a divatok, a különféle „influencerek”, befolyásolók az uralkodó irányzatok. Salvo D’Acquisto élete végéig a helyes és tudatos döntések embere volt.
Az alkalmas idő, a „kairosz” felismerése életünkben
A bíboros ezután a keresztény hit által „tempus acceptabile”-nek nevezett, az Istentől felajánlott, alkalmas időről beszélt, utalással Márk evangéliumára, amely így kezdődik: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében” (1,14). Az egyház különösen ebben a nagyböjti időszakban gyakran ismétli ezt számunkra. Ennek az időnek a jelzésére a Biblia a görög „kairosz” szót használja, megkülönböztetve a „kronosz-tól”, az elmúló időtől, amelyben minden a feledés és a vég felé vezet. Már Platón, az ókori görög filozófus is megállapította: „Aki nem ismeri fel az alkalmas pillanatot, az önmagát pusztítja el”.
Kötelességének érezte, hogy felajánlja életét testvéreiért
A Róma környéki tengerpart, Palidoro tragédiájában, 1943 szeptemberének utolsó napjaiban Salvo D’Acquisto jól felismerte a „kairoszt”, vagyis az alkalmas pillanatot – fejtette ki Semeraro bíboros, idézve Isten Szolgája utolsó szavait: „Egyszer megszületünk, egyszer meghalunk... Én megtettem a kötelességemet. Mindazért, amit mondtam, remélem, hogy ti megmenekültök. Nekem meg kell halnom”. Egy szemtanú, aki látta Salvo D’Acquistót már holtan a sírban, ezt mondta róla: „Az arca derűs volt, sőt, mosolygott”. „Ez az ajándékozás módja, még az élet felajánlásának is” – Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa ezzel a végkövetkeztetéssel fejezte be homíliáját a Falakon kívüli Szent Pál pápai bazilikában bemutatott szentmisén.
