Irgalmas ítélet: Sajgó Balázs atya elmélkedése Nagyböjt 5. vasárnapjára
Egyszer egy asszony elment lelkipásztorához és az Úr előtt megvallotta bűneit, majd megkérdezte: – Hogyan tehetném jóvá, amit elkövettem? Mit tegyek? – Fogjon egy kispárnát, bontsa fel és tegyen egy tollat minden ember ajtaja elé, akikről rosszat mondott – tanácsolta a pap. Az asszony bűnbánata igazi volt, ezért teljesítette is a kapott elégtételt, majd örömmel tért vissza papjához: teljesítettem a feladatot. A lelkipásztor ekkor ezt mondta: - Most menjen el mindenhová és szedje össze a tollakat! Az asszony újra elindult, majd másnap szomorúan tért vissza: - Egyetlen tollat sem találtam! Elfújta a szél. – Látja, kedvesem, ilyen a pletyka is – szólt a pap. Kimondja az ember, de azután már visszavenni nem tudja! Kérjen bocsánatot a közösség előtt is és többé ne hordjon híreket!
Az asszony megfogadta ezt a tanácsot is és az Úr áldott gyermeke lett. Az elvesztett bizalmat is visszanyerte egy idő után a testvérektől, mert nyelvét csak bátorításra használta gyónása után.
Másokról rosszat mondani nem keresztény magatartásra vall. Akkor sem, ha igaz, amit mondok. Amíg másokról beszélek, könnyen elterelem a figyelmem magamról. Ezt teszik azok is, akik a törvényre hivatkozva Jézus elé vezetik a házasságtörő asszonyt. Amíg más fölött ítélkeznek, addig nem kell magukkal szembenézniük.
Jézus tudja ezt.
Az Ő eljárását három lépésben követhetem:
Először: Jézus Isten szemével nézi az eléje vezetett nőt, de azokat is, akik őt vádolják. Igazuk lehet a vádban, de látja a nő megszégyenített állapotát és az őt megkövezni akarók lelkét is, akik talán rejtett bűneiket is elítélik abban az asszonyban.
Nem durván, hanem finoman világít rá mindenki hibájára! Ezért hajol le a földre, ezért ad időt önmagának, mielőtt kimondaná az irgalmas ítéletet: az vesse rá az első követ, aki bűntelen... ezzel megtanít arra, hogy először önmagamat neveljem! Ne rögtön mondjam ki, ami a szívemen van, mert a meggondolatlansággal még nagyobb sebet ejthetek a másik emberen! Ami a szívemen van, ne legyen rögtön a számon: azzal, hogy kimondom és megszabadulok a tehertől, s közben nem vagyok tekintettel a másikra – ez bizony önző magatartás! Ha gondolatban meg is ítélek valakit, ne siessem el annak kimondását, hiszen nem ismerem lelkét, a hátteret. A legsürgősebb döntések is várhatnak pár csendes percet!
Jézus második tanítása, hogy nem menti fel az asszonyt, de tudja, hogyan mentheti meg őt!
A felelősség alól nem vagyok felmentve sohasem, de a bűneim bocsánatot nyernek, ha Jézus lába elé ülök és szembesülök saját vétkeimmel! Nézem, ami előttem van, hagyom, ami mögöttem van. Persze, ettől még el kell viselnem korábbi magatartásom és bűneim következményeit, de előre nézek. Jézus, azzal a kijelentésével, hogy “menj és többet ne vétkezzél”, pontosan erről beszél: nem hánytorgatja a nő bűneit, nem indít büntetőjogi eljárást, hanem egy új perspektívát ad: azt beépítve, ami mögötted van, nézz előre, tekints arra, ami előtted van. Erről beszél Szent Pál apostol is, és az ószövetségi olvasmány is ezt fogalmazza meg, mint a megújulás feltételét!
A harmadik tanítás a tömegnek szól: menjetek, és többé ne ítélkezzetek, mert mindenkinek van bűne: ha nem házasságtörés, akkor más egyéb. Ki-ki maga tudja!
Az ember hajlamos kisebbíteni saját bűnét és mások bűneit nagyobb bűnöknek kinevezni!
Ezért is fontos, hogy az ima legyen mindig az első helyen!
Legyen szívem első gondolata minden nap az Istené és ne utolsó menekvésem! Nagyon szép, igaz és pontos meghatározását olvastam az imádságnak: amikor az ember a lelkét Istenhez emeli és az Ő szemével próbálja nézni életének eseményeit - a mindennapokban!
Ha saját valóságomat őszintén látom, akkor nem kiborulok, hanem leborulok és őszintén kérek bocsánatot! Már nem sietem el az ítélkezést és nem akarom könnyebbnek látni a másik helyzetét, így irigyelni sem fogom azt!
