A diktatúrák a rágalmazó kommunikációval kezdődnek: Ferenc pápa hétfői homíliája
Debora Donnini/Gedő Ágnes – Vatikán
Nábót az örökséghez való hűség vértanúja
A mai olvasmány a Királyok könyvéből (1Kir 21,1-16) arról szól, hogy Ácháb király és felesége, Jezabel kivégeztetik az ártatlan Nábótot, és elveszik szőlőjét. Először pénzt kínál Nábótnak a szőlőért, de mivel a terület atyái öröksége, nem adja el. Ekkor Ácháb, aki szeszélyes volt, mint a gyerekek, amikor nem kapják meg, amit akarnak: sírni kezd. Aztán kegyetlen felesége tanácsára hamisan megvádoltatják, meggyilkoltatják és elveszik a szőlőjét. Nábót az örökséghez való hűség vértanúja – állapította meg a pápa. Hű maradt atyái örökségéhez, ami nem pusztán a szőlőt jelentette, hanem a szív öröksége volt.
A diktatúrák először meghamisítják a kommunikációt
Nábót története Jézusét példázza, Szent István vértanúét és minden mártírét, akit rágalmazás alapján ítéltek el. Maga a módszer is paradigmaszerű, amit sok ember, államfők vagy kormányok folytatnak. Először egy hazugsággal indul, majd miután tönkretették az adott személyt vagy helyzetet a rágalmazással, megbélyegzik és elítélik. Sok országban ma is ezt a módszert alkalmazzák: megölik a szabad kommunikációt – mutatott rá a pápa. Gondoljuk végig például: van egy médiatörvény, egy törvény a kommunikációról, amit aztán eltörölnek. A teljes kommunikációt egy cégre bízzák, egy vállalatra, amelyik rágalmaz, valótlant állít és meggyengíti a demokratikus életet. Aztán jönnek a bírók, hogy megítéljék ezeket a meggyengült intézményeket, ezeket a tönkretett személyeket. Elmarasztalják őket és így halad előre a diktatúra. Minden diktatúra így kezdte: a kommunikáció meghamisításával, hogy aztán egy gátlástalan ember, egy lelkiismeretlen kormány kezébe adja a kommunikációt.
A botrány csábereje
A hétköznapi életben is így van ez – folytatta gondolatmenetét a pápa. Ha tönkre akarnak tenni egy személyt, a kommunikációval kezdik: kibeszélik, megrágalmazzák, botrányt emlegetnek. A botrányok közlésének óriási vonzereje van, nagyon csábító hatású. A botrányokkal csábítanak. A jó hírek nem vonzzák az embereket: „Igen, milyen szép dolgot is csinált!” És elmúlik. Ha azonban egy botrányról van szó: „Láttad? Láttad ezt? Láttad azt a másikat, hogy mit csinált? Azt a szituációt? Na nem, ez nem mehet így tovább!” És így növekszik a kommunikáció, az az ember, az az intézmény vagy ország pedig romokban végzi. Végül nem az embereket ítélik meg, hanem a személyek vagy intézmények romjait, mert nem tudják megvédeni magukat.
Az emberi kapzsiság drámája
A botrány vonzereje a kommunikációban sarokba szorít, tönkretesz, amint az Nábóttal történet, aki csupán hű akart lenni ősei örökségéhez és nem akarta elkótyavetyélni azt. Példaértékű ebből a szempontból Szent István vértanú története is, aki hosszú beszéddel igyekszik védekezni, de vádlói inkább halálra kövezik, mint hogy meghallgassák az igazságot. Ez az emberi kapzsiság drámája – jelentette ki a pápa. Sok embert tettek így tönkre a rosszindulatú kommunikációval. Sok személyt, sok országot pusztítottak el gonosz és rágalmazó diktatúrák. Gondoljunk csak a múlt századi diktatúrákra. Gondoljunk a zsidóüldözésre. Ellenük is rágalmazó kommunikációt alkalmaztak, aztán Auschwitzban végezték, mert nem érdemelték meg, hogy éljenek. Ez szörnyű! De ez a szörnyűség ma is megtörténik a kis társadalmakban, az emberek között és számos országban. Az első lépés a kommunikáció kisajátítása, aztán jön a rombolás, az ítélet és a halál.
Gondolkodjunk el Nábót történetén
Jakab apostol éppen a gonosz kommunikáció pusztító erejéről beszél. Ferenc pápa homíliája végén arra buzdított, hogy olvassuk újra a Nábótról szóló részt a Királyok könyvének 21. fejezetében. Gondoljunk arra a sok tönkretett emberre, elpusztított országra, a sok fehér kesztyűs diktatúrára, mely lerombolta az országokat.
