A keresztény életmód lényege az irgalmasság: Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája
Gedő Ágnes/Barbara Castelli – Vatikán
Rágalmazás helyett imádkozzunk a bosszantó emberekért
A mai liturgia Lukács evangéliumának azt a szakaszát tárja elénk (Lk 6,27-38), amelyben Jézus az irgalmasságra tanít. A hegyi beszédben megmutatja az utat követőinek, hogyan éljenek azok, akik tanítványainak tartják magukat. A keresztény életstílus négy alapeleme: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” Nem könnyű kereszténynek lenni, de boldoggá tesz, mert az irgalmasság útja megadja a lelki békét.
A keresztényeknek nem szabad belemenniük a pletykálkodásba, a másik sértegetésébe, mert az csak háborúhoz vezet. Ehelyett mindig találjanak időt arra, hogy imádkozzanak a bosszantó emberekért, mert ez a keresztény életstílus.
Akkor nem is vagyok keresztény?
És ha én nem követem ezt a négy alapelvet? Ha nem szeretem az ellenségeimet, nem teszek jót azzal, aki gyűlöl engem, és nem imádkozom azokért, akik bántanak engem, akkor nem vagyok keresztény? - De igen, keresztény vagy, mert megkaptad a keresztséget, de nem úgy élsz, mint egy keresztény. Pogány módjára élsz, a világ lelkületével. Persze könnyebb kibeszélni az ellenségeinket vagy azokat, akik más párthoz tartoznak, de a keresztény logika árral szemben úszik és a „kereszt őrültségét” követi. A végső cél az, hogy úgy viselkedjünk, mint a mi Atyánk gyermekei – jelentette ki Ferenc pápa.
Közöttünk ólálkodik a nagy vádló, a sátán
Csak az irgalmasok hasonlítanak az Atya Istenre. „Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas”. Ez az út, és ez szembe megy a világ lelkületével, ami ellentétesen gondolkodik, és a többieket vádolja. Mert köztünk van a nagy vádló, aki mindig bevádol minket Isten előtt, hogy elpusztítson. Sátán: ő a nagy vádló. És amikor én belépek ebbe a logikába és vádaskodom, átkot szórok a másikra és igyekszem ártani neki, akkor a nagy vádló logikáját követem, amelyik pusztít. Amelyik nem ismeri az irgalmasság szót, nem ismeri, soha nem élte meg.
A keresztény irgalmasság inkább önmagát vádolja
Az élet tehát két hívás között ingadozik: az Atya hívása, és a nagy vádló hívása között, amelyik arra ösztökél, hogy megvádoljuk a másikat és elpusztítsuk. De hiszen ő pusztít el engem! Te viszont nem teheted ezt a másikkal. Te nem léphetsz bele a vádló logikájába. „De atyám, nekem vádolnom kell!” – Igen, vádold saját magadat. Jót fog tenni. Az egyetlen megengedett vád nekünk, keresztényeknek, az önvád. A többiek felé csak irgalmasok lehetünk, mert az irgalmas Atya gyermekei vagyunk – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
