Az igazi keresztény szerelmes az Úrba – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Gedő Ágnes / Gabriella Ceraso – Vatikán

Szemlélődés és szolgálat összhangban

A mai szentleckében (Gal 1,13-24)     Szent Pálnak a galatákhoz írt leveléből olvasunk, melyben az apostol saját életéről szól, vagyis hogy Istentől és nem emberektől kapta küldetését. Előbb könyörtelenül üldözte az egyházat, aztán megtért és hirdetni kezdte azt a hitet, amelynek azelőtt romlására tört. Az evangéliumi szakasz pedig (Lk 10,38-42) a szemlélődés és a szolgálat közötti egyensúlyra mutat rá Mária és Márta példáján keresztül. A keresztény élet helyes módjának kulcsszava a „szerelem” az Úr iránt és az, hogy Isten ihlesse mindennapi cselekedeteinket.

Márta és az örökké elfoglalt keresztények

Két nővér a maga hozzáállásával, akik arra tanítanak, hogyan éljük keresztényként az életünket – magyarázta a pápa. Mária hallgatta az Urat, míg Márta nem tudott figyelni, mert lefoglalták a teendők. Márta egy erős nő, aki akár az Urat is képes megszidni, mert nem volt jelen Lázár testvére halálánál. Tudja, hogy helyezze előtérbe magát, bátor, de nem képes a szemlélődésre, arra, hogy időt veszítsen az Urat nézve. Sok keresztény ugyan elmegy a vasárnapi misére, de aztán mindig sok a dolguk. Nincs idejük a gyerekeikre sem, arra sem, hogy játsszanak velük: és ez rossz – állapította meg a pápa. „Sok a dolgom, elfoglalt vagyok…”. Végül pedig az elfoglaltság-vallás követőivé válnak, mindig tesznek valamit… De állj meg, tekints az Úrra, vedd a kezedbe az evangéliumot, hallgasd meg az Úr szavát, tárd ki a szíved… De ők csak a kéz nyelvezetét ismerik, mindig. Jót tesznek ugyan, de nem keresztényi, hanem emberi értelemben. Nincs meg bennük a szemlélődés, ahogy Mártában sem volt meg.

Mária szemlélődése nem semmittevés

Mária viselkedése ezzel szemben nem édes semmittevés – figyelmeztetett a Szentatya. Ő az Urat nézte, mert az Úr megérintette a szívét, és onnan, az Úr ihletére jön a munka, amit később kell elvégeznie. Ez Szent Benedek regulája, az Ora et labora, amit klauzúrás szerzetesek és szerzetesnők testesítenek meg, akik bizonyára nem egész nap az eget bámulják. Imádkoznak és dolgoznak. És főként ahogy Szent Pálról a mai szentleckében olvastuk: amikor Isten kiválasztotta őt, akkor nem rögtön prédikálni indult, hanem imádkozott, elmélkedett Jézus Krisztus misztériumán, amit kinyilatkoztattak neki.

Szerelmesek vagyunk az Úrba?

Pál mindent ebben az elmélkedő szellemben vitt véghez, az Úrra tekintve. Az Úr pedig a szívéhez szólt, mert Pál szerelmes volt az Úrba. Ez tehát a kulcsa annak, hogy ne hibázzunk: szerelmesnek kell lenni. Hogy megtudjuk, mi melyik oldalon állunk, vagyis hogy túlzásba esünk-e, mert egy túl elvont, akár gnosztikus szemlélődés felé megyünk el, vagy éppenséggel túl elfoglaltak vagyunk, tegyük föl magunknak a kérdést: „Szerelmes vagyok az Úrba? Biztos vagyok benne, hogy Ő kiválasztott engem? Vagy csak úgy élem a kereszténységemet, csinálgatva a dolgomat… igen, ezt teszem, azt teszem, de nézek a szívemmel? Szemlélődöm?”

Szemlélődés és szolgálat a keresztény élet útja

Ferenc pápa ezután a hétköznapi életből vett példával illusztrálta tanítását: ilyen az, amikor a férj hazaér a munkából, ahol a felesége várja. Ha igazán szerelmes belé a nő, akkor nem ülteti le, ő pedig folytatja a házimunkát, hanem időt szakít rá, hogy a férjével legyen. Így tegyünk mi is, szakítsunk időt az Úrra a többiek szolgálatában. Szemlélődés és szolgálat: ez a mi életünk útja. Gondoljuk végig mindannyian: Mennyi időt töltök naponta Jézus misztériumának szemlélésével? És aztán: Hogyan dolgozom? Annyit dolgozom, hogy az már elidegenít? Vagy úgy végzem a munkám, hogy hű maradok a hitemhez, hogy szolgálom az evangéliumot? Jót fog tenni nekünk, ha ezt végiggondoljuk – buzdított még kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.