Ferenc pápa kedd reggeli homíliája a Szent Márta-házban: ne engedjünk a fáradságból fakadó csüggedésnek!

Gedő Ágnes/Barbara Castelli – Vatikán

A mai olvasmány (Szám 21,4-9) Mózes próféta könyvéből az Egyiptomból való kivonulás idején tapasztalt nehézségekről szól. Isten népe belefáradt a vándorlásba. A kezdeti lelkesedés és remény, melyet a fogságból való kiszabadulás miatt éreztek, fokról fokra elapadt, ahogy a tengerpartra, majd a pusztaságba értek, és elkezdtek zúgolódni Mózes ellen. A fáradság elveszi tőlünk a reményt. A fáradság szelektívvé tesz: csak a rossz dolgokat vesszük észre és elfelejtjük mindazt a jót, amiben részünk volt – mutatott rá a pápa.

A fáradság elégedetlenséget szül

Amikor pedig erőt vesz rajtunk a csüggedés, nem bírjuk az utazást, a vándorlást, és a bálványokban, a zúgolódásban meg sok minden másban keresünk menedéket. Ez egy viselkedési minta számunkra. A fáradság szelleme pedig odavezet, hogy mi, keresztények elégedetlenkedünk az életünk miatt, hagyjuk, hogy belépjen az elégedetlenség szelleme. Semmi nem tetszik, minden rosszul alakul… maga Jézus tanította nekünk ezt, amikor az elégedetlenség szelleméről beszélt, és azt mondta, hogy olyanok vagyunk, mint a játszó gyerekek.

Ne legyünk siratóasszonyok

Vannak olyan keresztények, akik engednek a kudarcnak, és nem veszik észre, hogy így teret engednek az ördög ténykedésének. Olykor félnek a vigasztalástól, a reménytől, az Úr simogatásától, és úgy élnek, mint valami siratóasszonyok. Így él sok keresztény – jelentette ki a pápa. Panaszkodnak, kritizálnak, zúgolódnak, elégedetlenkednek. „A nép belefáradt a vándorlásba”. Mi, keresztények gyakran nem bírjuk a vándorlást. És ilyenkor inkább ragaszkodunk a kudarchoz, vagyis az elkeseredéshez. A csüggedés azonban a kígyó műve: az őskígyóé, a földi paradicsomból. Itt egy jelképpel találkozunk: ugyanazzal a kígyóval, amelyik megkísértette Évát. Így mutatkozik meg a bennük rejlő kígyó, amelyik a csüggedésben belülről emészti az embert.

Szabaduljunk meg a panaszkodás betegségétől

Akik az életüket panaszkodással töltik, azok inkább a kudarcot kedvelik, nem viselik el a reményt, nem viselték el Jézus feltámadását. Kedves testvérek! – fordult homíliája végén Ferenc pápa a hívekhez. – Csak ezt az egy mondatot jegyezzük meg: „A nép belefáradt a vándorlásba.” A keresztények belefáradnak a vándorlásba. A keresztények belefáradnak a reménybe. A keresztények nem bírják a gyógyulást. Nem viselik el a vigasztalást. Inkább ragaszkodunk az elégedetlenséghez, a fáradsághoz, a kudarchoz. Az Úr szabadítson meg minket ettől a betegségtől – fohászkodott végül a kedd reggeli szentmisén a pápa.