Ferenc pápa csütörtöki homíliája: a valódi békét a szívben vetjük el

Giada Aquilino / Somogyi Viktória – Vatikán

Nem lehetünk keresztények, ha „háborút vetünk” családunkban, a városnegyedünkben, munkahelyünkön: „az Úr adja meg nekünk a Szentlelket, hogy megmaradjunk Benne és, hogy megtanítson bennünket egyszerűen szeretni anélkül, hogy háborúznánk mások ellen”. Így imádkozott a pápa a csütörtök reggeli szentmiséjén. Utalt a liturgia kezdetén Istenhez szóló fohászra, hogy adja meg a békét „minden népnek”.

Amikor békéről beszélünk, azonnal arra gondolunk, hogy ne legyenek háborúk a világban, hanem legyen biztos béke. Ez a kép jelenik meg mindig előttünk, de a külvilágra vonatkoztatva: abban az országban, abban a helyzetben ne legyen háború... Ezekben a napokban is, amikor sok háborús tűz lobbant lángra, gondolatban odafordulunk és kérjük, hogy az Úr adjon nekünk békét. Imádkoznunk kell a világ békéjéért. Mindig tartsuk szemünk előtt Istennek ezt az ajándékát, ami a béke és kérjük ezt mindenki számára – buzdított Ferenc pápa.

Megmaradni az Úrban

Egyben kérte, tegyük fel a kérdést: Hogyan valósul meg a béke? Vajon a szívünk békében van-e vagy aggodalmas, mindig háborúban és feszültségben van-e, hogy valamivel többje legyen, vagy uralkodjon valakin vagy hallassa hangját? A népek és egy ország békéjét a szívben vetjük el. Ha a szívünkben nincs béke, akkor hogyan képzeljük azt, hogy a világban béke lesz? Szent János apostol a napi olvasmányban kijelöli az utat, hogy eljussunk a belső békéhez: maradjunk meg az Úrban.

Ahol jelen van az Úr, ott béke van. Ő teremti meg a békét. Elküldi a Szentlelket, hogy teremtsen békét bennünk. Ha megmaradunk az Úrban, szívünk békében lesz. Ha szokásunkká válik, hogy megmaradunk az Úrban amikor belecsúszunk egy bűnbe vagy hibába, akkor a Szentlélek segít felismerni azt. Maradjunk meg az Úrban. De hogyan? Az apostol azt mondja: szeressük egymást. Ez a béke titka – hívta fel a figyelmet a pápa.

Az ördög kísértése

Nem a tv-sorozatokban, a filmeken megjelenő szeretetről, hanem az igazi szeretetről beszélt, amely arra ösztönöz minket, hogy jókat mondjunk másokról, ne rágalmazzunk meg másokat vagy ne mondjunk rosszakat róluk, mert ez háborúzást jelent. A szeretet a kis dolgokban mutatkozik meg, mert ha háború van a szívemben, akkor az lesz a családomban, a városnegyedemben és a munkahelyemen is. A féltékenység, az irigység, a pletyka egymás elleni háborúhoz vezet, ami pusztító. Gondolkodjunk el azon, hogy hányszor szólunk a béke lelkületével és hányszor a háborúéval? Mennyiszer vagyunk képesek azt mondani: mindenkinek megvannak a maga bűnei, én az enyémekre tekintek és másoknak is megvannak a sajátjaik. Ezzel aztán befogom a számat, hogy ne mondjak semmit – szólt a pápa.

Általában háborús módon cselekszünk a családban, a városnegyedben, a munkahelyünkön: el akarjuk pusztítani és be akarjuk szennyezni a másikat. Ez nem szeretet, ez nem a biztos béke, amelyet az imában kértünk. Amikor így cselekszünk, akkor nincs jelen a Szentlélek. Ez mindannyiunkkal megtörténik. Az a reakciónk, hogy elítéljük a másikat, legyen az világi hívő, pap, szerzetesnő, püspök, pápa, vagy bárki. Ez az ördög kísértése, hogy háborút gerjesszen – jegyezte meg Ferenc pápa.

A Szentlélek ajándéka

Amikor az ördög eléri, hogy háborúzzunk és fellobbantja ezt a lángot, akkor boldog, mert nem kell többet dolgoznia. Mi teszünk azért, hogy elpusztítsuk egymást, hogy folytassuk a háborút, a rombolást. Először magunkat pusztítjuk el, mert kirekesztjük a szeretetet, majd a többieket. Ezt a magot az ördög vetette el bennünk. A végső ima tehát szóljon a biztos békéért, amely a Szentlélek ajándéka és igyekezzünk megmaradni az Úrban – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.