Ferenc pápa pénteki homíliája: hagyjuk, hogy Isten megvigasztaljon minket

Gedő Ágnes - Vatikán

Húsvét negyedik hetében a péntek reggeli szentmise elején, a Pompeji Szűzanya napján így imádkozott: „Ma ünnepeljük a Vörös Kereszt és a Vörös Félhold világnapját. Imádkozzunk azokért a személyekért, akik ezekben a kiváló intézményekben dolgoznak: az Úr áldja meg munkájukat, mely oly sok jót tesz.”

Jézus vigasztalja tanítványait

Homíliájában a pápa a mai evangéliumi szakaszhoz (Jn 14,1-6) fűzte gondolatait, melyben Jézus így szól tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. (…) Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” Jézusnak ez a beszélgetése a tanítványokkal az Utolsó Vacsora alatt folyik. Jézus szomorú, és mindenki bánatos: Jézus azt mondta, hogy egyikük el fogja árulni őt, ugyanakkor azonban elkezdi vigasztalni övéit. Ferenc pápa megjegyezte: Az Úr vigasztalja tanítványait, és itt látjuk, hogy Jézus milyen módon vigasztal.

Az emberi vigasztalás lehet hiteles vagy formális

Nekünk is sok módunk van a vigasztalásra, a leghitelesebb, legközelibb formáktól a leghivatalosabbakig, mint a részvéttáviratok, melyekben így írunk: „Mély fájdalommal tölt el…”. Ez nem vigasztal senkit, művi, formális vigasztalás. De hogy vigasztal az Úr? Ezt fontos tudnunk, hogy így életünk szomorú pillanataiban mi is megtanuljuk felismerni az Úr valódi vigasztalását. Ebben az evangéliumi szakaszban azt látjuk, hogy az Úr mindig a közelségben vigasztal, az igazsággal és a reménnyel. Ez a három vonás jellemzi az Úr vigasztalását. Közelségben, de távol egymástól. A pápa emlékeztetett az Úr szép szavára: „Itt vagyok, veletek”. Sokszor jelen van a csöndben, de mi tudjuk, hogy ott van. Az Úr mindig ott van. Ez a közelség Isten stílusa, ez jelenik meg a megtestesülésben is, közel jön hozzánk. Az Úr mindig a közelséggel vigasztal. Nem használ üres szavakat, sőt, a csöndet kedveli. A közelség, a jelenlét erejével hat, keveset szól, de közel van.

Az Úr az igazsággal vigasztal

Jézus vigasztalásának másik jellemvonása az igazság. Jézus igazat mond. Nem mond formális dolgokat, melyek hazugságok: „Nyugodj meg, minden elmúlik, nem történik semmi, el fog múlni, vége lesz…” Nem. Megmondja az igazat. Nem rejti el az igazságot. Ő maga mondja ebben az evangéliumi szakaszban: „Én vagyok az igazság”. Az igazság pedig az, hogy „el fogok menni”, vagyis „meg fogok halni”. Mindannyiunkra halál vár. Ez az igazság. Egyszerűen kimondja, szelíden, hogy ne bántson vele: mind meg fogunk halni. Nem rejti el az igazságot.

Jézus reményt ad, hogy eljön értünk

Jézus vigasztalásának harmadik jellemzője a remény. Azt mondja: „Igen, ez egy rossz pillanat. Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Elmegyek, és helyet készítek nektek”. Először Ő megy oda, hogy megnyissa előttünk annak a háznak az ajtaját, ahova minket is el akar vinni. „Ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. Az Úr mindannyiszor újra eljön, ahányszor közülünk valaki itt hagyni készül ezt a világot. „El fogok jönni és magammal viszlek”: ez a reménység. El fog jönni, kézen fog és elvisz minket. Nem azt mondja: „Nem fogtok szenvedni, semmiség az egész”. Nem. Megmondja az igazat: „Mellettetek vagyok, ez az igazság; ez egy csúnya pillanat, veszélyes, halálos. De ne nyugtalankodjék a szívetek, őrizzétek meg a békét, ami minden vigasz alapja, mert ismét eljövök majd, és kézen fogva odavezetlek, ahol én leszek”.

Adjuk át magunkat az Úr vigasztalásának

Nem könnyű hagyni, hogy az Úr vigasztaljon minket. Sokszor a rossz pillanatainkban megharagszunk az Úrra, és nem hagyjuk, hogy eljöjjön és így beszéljen velünk, ilyen kedvesen, közelállón, szelíden, ezzel az igazsággal és reménnyel. Ferenc pápa homíliája végén így fohászkodott: „Kérjük a kegyelmet, hogy megtanuljuk átadni magunkat az Úr vigasztalásának. Az Úr vigasztalása igaz, nem téveszt meg. Nem érzéstelenít, de közel van, igazat mond, és megnyitja előttünk a remény kapuját.”

Lelki áldozás, eucharisztikus áldás

Ferenc pápa a híveket a lelki áldozásra buzdította, melyben így imádkozunk: Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak. Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled. Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.

A Szentatya Húsvét negyedik péntekének szentmiséjét a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában ezúttal is szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta, majd elimádkozta a Regina Coeli – kezdetű Mária-antifónát: Regína caeli laetáre, allelúia. Quia quem merúisti portáre, allelúia. Resurréxit, sicut dixit, allelúia. Ora pro nobis Deum, allelúia.

A szertartás végén Ferenc pápa felköszöntötte a Szent Márta-ház recepcióján dolgozó egyik munkatársat, Szilviát, aki születésnapját ünnepli.