Ferenc pápa új katekézis sorozata a Tízparancsolatról: A teljességre törekedjünk!

P. Vértesaljai László SJ  

A Szent Péter téren tartott kihallgatás kezdetén a gazdag ifjú történetét olvasták fel Márk evangéliumából (Mk 10,17-21) a nagy világnyelveken. A pápa ehhez a történethez kapcsolta az új katekézis-sorozat első elmélkedését, mert a mai világot jelképező fiatalember nyugtalanul keres, nem elégedett azzal, amije van, ami körülveszi: többre vágyik. Ennek a betöltését ígéri Jézus neki.

Szent nyugtalansággal a teljességre törekedni

A katekézis kezdetén Ferenc pápa megemlékezett a nap szentjéről, páduai Szent Antalról, majd megtapsoltatta a szent nevét viselő Antalokat. Az ifjú Jézus elé térdel és azt kérdezi tőle, hogyan örökölhetné meg az örök életet – kezdte végül katekézisét a pápa. Az ifjú kérdésében benne rejlik a létezés kihívása, a vágy a teljes, a végtelen életre. A fiatalok közül vannak, akik azt gondolják, hogy jobb lenne kioltani ezt a vágyat, mert veszélyes. Ennek kapcsán Ferenc pápa azt üzente a fiataloknak, hogy igazi ellenségük nem a konkrét problémáik. A legnagyobb veszély a rossz alkalmazkodás szelleme, ami nem szelídség vagy alázat, hanem a középszerűség és a kishitűség. A középszerű fiatal nem növekszik, fél mindentől. A szintén fiatal Boldog Giorgio Frassatira utalva kérte a pápa: „Az ember éljen és ne éldegéljen!” Ehhez a mennyei Atyától kell kérni egyfajta szent nyugtalanságot, annak a képességét, mely nem elégszik meg a szépség nélküli színtelen élettel, különben egész nap otthon ül, és a végén a szülei orvoshoz viszik. Ha már a fiatalok nincsenek kiéhezve a hiteles életre, akkor hová megy az emberiség egésze? – kérdezte a pápa.

Mindent nem tudunk megtenni, csak egy határig: korlátaink vannak

Katekézise második gondolatában Ferenc pápa sorra vette a gazdag ifjú és a Jézus közötti párbeszédet. A bőséges élet utáni kérdésre Jézus kérdéssel válaszol: „Ismered-e a Tízparancsolatot?”. Ezzel egy olyan pedagógiai utat választ, mellyel Jézus az ifjút egy meghatározott helyre akarja elvezetni. Az ifjú kérdése önmagában felfedi, hogy nem teljes az élete. Pedig minden parancsot megtartott. Hogyan lehet eljutni a fiatalságból az érettségre? – kérdezi a pápa s feleli rá: Amikor az ember elfogadja saját korlátait, amikor önmaga számára kérdésessé válik, amikor tudomásul veszi, hogy valami hiányzik. Az a fiatalember kénytelen elismerni, hogy mindazzal, amit meg „tud” tenni, nem lép túl egy bizonyos határt. Ferenc pápa, miközben elismeréssel szólt az emberi létezés szépségéről, megállapította, hogy az utóbbi századok történetében az ember elutasította saját korlátainak az igazságát, annak összes következményével együtt.

Jézus az igazi gazdagságot ajánlja

Jézus azonban az evangéliumban olyat mond, ami valóban segíthet nekünk: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17). Az Úr beteljesülést ajándékoz nekünk, mert ő ezért jött. Annak a gazdag embernek el kellett érkezni ehhez a döntő lépéshez, amin túl az ember már nem él önmagának, a saját javainak, hanem mindent elhagy, hogy az Urat kövesse. Végül Jézus nem a szegénység javaslatával áll elő, hanem a gazdagságéval, az igazi gazdagságéval: „Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a mennyben, aztán gyere és kövess engem!” (Mk 10,21).  

Az eredetit kell keresni, nem pótlékokat

Ki választaná a másolatot az eredetivel szemben? – kérdezett tovább a pápa. Az eredetit kell keresni, nem pótlékokat. Ehhez olyan példa kell, ami az eredetit választja és nem elégszik meg félmegoldásokkal. Csúnya dolog, ha a keresztények útjuk során megállnak, nem növekszenek tovább és így törpék maradnak, lekicsinyítve magukat – tette hozzá szabadon a pápa.   

Olyan példa szükséges, mely tovább visz bennünket, valami többre. Szent Ignác ezt „magis”-nak hívta, tűznek, a cselekvés hevületének, mely felrázza az álmatagokat. Hiszen adott az út, amit követni kell, Jézus a törvényt nem megszüntetni jött, hanem beteljesíteni. A valóságból kell kiindulni, hogy eljussunk ahhoz az ugráshoz, ami hiányzik. A rendeset kell kutatni ahhoz, hogy megnyíljunk a rendkívülinek.       

Kőtáblával a kezünkben, Jézus nyomában, az atyai ház felé   

Végül összefoglalta az eljövendő katekézisek módszertanát: Keresztényként fogjuk meg Mózes két kőtábláját, megragadjuk Jézus kezét, hogy a fiatalság illúzióitól a menynek országa kincséig jussunk el, miközben követjük őt. Felfedezzük, hogy mindegyik bölcs és ősi törvényben nyitva áll az ajtó az Atya felé, aki a mennyben van, hiszen Jézus Krisztus keresztülhaladt rajta, és elvezet bennünket az igazi életbe, az ő életébe, Isten gyermekeinek az életébe – fejezet be Ferenc pápa a Tízparancsolatról tartott új katekézis-sorozatának első elmélkedését.