Október 14-én a pápa szentté avat egy XIX. századi fiatal olasz munkást: Nunzio Sulpriziót

Alessandro Di Bussolo/Gedő Ágnes - Vatikán

Újabb szenttel gazdagodik a világegyház: egy fiatalt avat szentté a pápa, méghozzá a fiatalokról szóló püspöki szinódus idején. Október 14-én kerül sor a szertartásra, amelyen a szentek sorába iktatja boldog Nunzio Sulpriziót. A fiatal abruzzói munkás mindössze 19 esztendős volt, amikor 1836-ban csontrákban meghalt. A betegséget nagy valószínűséggel a kegyetlen munkakörülmények idézték elő, amelyeknek ki volt téve nagybátyja kovácsműhelyében. A Szentatya július 19-én, csütörtökön délelőtt jelentette be a hírt a rendes, nyilvános konzisztórium során, amelyet a konzisztóriumi teremben tartott.

VI. Pál pápával és Romero érsekkel avatja szentté Nunziót a pápa

A Pescara közelében született fiatal Nunziót a munkában megrokkantak és meghaltak védőszentjének tartják. Egy napon emelik az oltár dicsőségére VI. Pál pápával, aki őt a II. vatikáni zsinat idején, 1963. december elsején boldoggá avatta, valamint Oscar Romero vértanú érsekkel, Francesco Spinelli rendalapító pappal, Vincenzo Romano atyával, és Maria Caterina Kasper rendalapítónővel együtt.

Egy baleset miatt kómába esett fiú csodálatos gyógyulása

A csodás imameghallgatás, amelyet az abruzzói munkásfiú közbenjárásának tulajdonítanak, s ami szentté avatásához vezetett, egy tarantói fiatalhoz kötődik. A fiú súlyosan megsérült egy motorbalesetben, aminek következtében előbb kómába esett, majd vegetatív állapotba került. Szülei - akik odaadták fiuknak boldog Nunzio Sulprizio képét, hogy azt mindig magánál hordja a tárcájában – kértek egy ereklyét attól a nápolyi plébániától (San Domenico Soriano), ahol a boldog földi maradványait őrzik (a szülőhelyén, Pescosansonesco-ban található kegyhely mellett). Az ereklyét kiették a reanimációs osztályon, hogy kérjék a boldog közbenjárását fiuk gyógyulásáért. Az édesapa meghintette fia homlokát azzal a forrásvízzel (Riparossa), amelyhez Nunzio járt, hogy üszkös lábát mossa. A következő napokban az orvosok közölték, hogy a fiatalnak nincs többé szüksége újraélesztésre. A crotonei Szent Anna Rehabilitációs Központba küldték, ahol a fiú négy hónap leforgása alatt kikerült a vegetatív állapotból, majd gyorsan visszanyerte neurológiai és mentális képességeit, anélkül, hogy rokkant maradt volna.

Gyermekkora óta szenvedés volt az élete

A konzisztóriumon Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa felidézte Ferenc pápának és a jelenlévőknek a leendő szent életútját. Nunzio Sulprizio életét kezdettől fogva óriási szenvedés jellemezte, amelyet ő nagy hittel és Isten akarata iránti engedelmességgel viselt. 1817. április 13-án született Pescosansonescóban, 540 méterrel a tengerszint felett, Pescara közelében egy cipész és egy szövőnő gyermekeként. Még gyermek, mikor mindkét szülejét elveszíti. 9 éves, amikor anyai nagyanyja is meghal, ekkor kerül egyik nagybátyjához, aki kiveszi az iskolából, és inasként dolgoztatja kegyetlen módon kovácsműhelyében. Óriási terheket kell cipelnie kilométereken át hóban-fagyban, nagy forróságban. Amint teheti, Nunzio az Oltáriszentség előtt talál menedéket Jézusnál.

A halálra dolgoztatott kisinas lába megbetegszik

Ilyen körülmények között hamar megbetegszik: elkezd üszkösödni az egyik lába, ezért Nápolyba szállítják a gyógyíthatatlanok kórházába. Iszonyú fájdalmai vannak, melyeket mind felajánl az Úrnak. Azt mondogatja: „Jézus annyit szenvedett mi értünk, és érdemei miatt örök élet vár ránk. Ha csak kicsit is szenvedünk, a Mennyország lesz osztályrészünk.” „Jézus sokat szenvedett értem. Miért ne szenvedhetnék én is Őérte?” Szeretnék meghalni, hogy csak akár egyetlen bűnöst is megtérítsek”.

A fájdalom és a Krisztus iránti szeretet angyala

Azt kérdik tőle: „Ki vigyáz rád?” Mire a válasz: „Az isteni gondviselés”. És így is történik. Nápolyban katona egy másik nagybátyja, aki bemutatja őt Felice Wochinger ezredesnek. A „szegények atyjaként” ismert tiszt erős hitéről és kifogyhatatlan szeretetéről kapta a nevét. 1832 nyarán járunk, ekkor Nunzio 15 éves. Wochinger egy igazi angyalra lel benne, aki a fájdalom és a Krisztus iránti szeretet angyala, kis vértanú. Kettejük között apa-fiú kapcsolat bontakozik ki.

Isten iránti szeretetből, örömmel vállaljátok a szenvedést!

Nunzio egészségi állapota javul, elhagyja a mankót és botra támaszkodva jár. A betegeknek szenteli magát, igyekszik vigasztalni őket: „Legyetek mindig az Úrral – mondja -, mert Tőle jön minden jó. Szenvedjetek örömmel az Isten iránti szeretetért”. Istennek szeretné szentelni magát, de 1835 végétől hirtelen romlik az állapota: csontrákot diagnosztizálnak nála. Kimondhatatlan fájdalmak gyötrik, és az orvosok lemondanak lába amputálásáról, mert annyira gyenge.

Nápolyban azonnal nagy kultusza alakult ki

1836. május 5-én feszületet kér és meg akar gyónni. A papnak azt mondja: „Legyetek vidámak, az égből mindig követlek benneteket”. Még aznap meghal: alig töltötte be 19. életévét. Rózsaillatot áraszt maga körül. Teste, melyet eltorzított a betegség, szép és friss lesz, és öt napon át fekszik a ravatalon. Sírja a nápolyi San Domenico Soriano templomban azonnal zarándokhely lesz.

Mankóit a Pescosansonesco-i kegyhelyen őrzik

IX. Piusz pápa 1859. július 9-én elismeri hősies erényeit, ezért tiszteletre méltó címet kap. 1963. december elsején, a II. vatikáni zsinatra összegyűlt püspökök jelenlétében VI. Pál pápa a boldogok sorába iktatja, mint a fiatal munkások és az ifjúság példaképét. Szülőhelyén, Pescosansonescóban kegyhelyet létesítettek tiszteletére, itt őrzik ereklyéi egy részét. Sok zarándok keresi föl a szentélyt, melynek egyik fala tele azoknak a fiataloknak a mankóival, akik Nunzio közbenjárására hagyhatták el a mankót.