A pápa Úrangyala imádsága: a keresztények nem lehetnek képmutatók

Vertse Márta - Vatikán

Ferenc pápa a szentmisét követően érkezett meg a térre. Néhány kört tett pápamobiljával, hogy közelről köszönthesse a fiatalokat, majd Bassetti bíboros köszöntő szavai után missziós küldetéssel bízta meg a fiatalokat. Megáldotta azokat az adományokat, amelyeket az olasz fiatalok visznek majd el Panamavárosba, a január 22-27-ig esedékes Ifjúsági Világnapokra: egy Szent Damján keresztet és a Loretói Szűzanya egy kegyszobrát.

Éljük meg következetesen keresztségi fogadalmunkat

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a vasárnapi liturgia második olvasmányát elemezte. Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében sürgető felhívást intéz hozzánk: „Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára” (Ef 4,30).

Hogyan lehet megszomorítani a Szentlelket? – tette fel a kérdést a pápa. Mindnyájan megkaptuk a Szentlelket a keresztség és a bérmálás szentségében, tehát ahhoz, hogy ne szomorítsuk meg őt, arra van szükség, hogy következetesen megéljük a keresztségi fogadalmakat, amelyeket a bérmálkozáskor megújítottunk. Következetesen, nem pedig álszent módon – ne felejtsétek ezt el – hangsúlyozta a pápa. A keresztény nem lehet álszent: következetesen kell élnie.

Az új élet forrása a Szentlélek

A keresztségi ígéreteknek két aspektusa van: mondj le a rosszról és csatlakozz a jóhoz. Lemondani a rosszról azt jelenti, hogy nemet mondunk a kísértésre, a bűnre, nemet mondunk a sátánnak. Konkrétabban azt jelenti, hogy nemet mondunk a halál kultúrájára, amely megmutatkozik a valós világból egy hamis boldogságba való menekülésben. Ez a hamis boldogság a hazugságban, a csalásban, az igazságtalanságban, a másik megvetésében nyilvánul meg. Minderre “nemet” mondunk. Az új élet, amelyet a keresztségben kaptunk, és amelynek forrása a Szentlélek, visszautasítja azt a magatartást, amelyet megosztottság és viszály érzései uralnak. Ezért Pál apostol arra buzdít, hogy legyen távol szívünktől „minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz”. Ezt mondja Pál. Ez a hat bűn, amely megzavarja a Szentlélek örömét, megmérgezi a szívet és végül odáig jutunk, hogy  szitkokat szórunk Istenre és felebarátunkra.

Nem elég nem tenni a rosszat, tennünk kell a jót

Azonban ahhoz, hogy jó keresztények legyünk, nem elég nem tenni a rosszat. Szükség van arra, hogy csatlakozzunk a jóhoz és jót tegyünk. Ezért folytatja így Szent Pál: „Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban”. Gyakran halljuk, hogy egyesek ezt mondják: „Én senkinek sem teszek rosszat”. És szentnek képzelik magukat. Rendben van, de jót tesz-e az ilyen személy?” Hányan vannak, akik nem tesznek rosszat, de jót sem. Életük közönyben, szenvtelenül, lagymatagon telik. Ez a magatartás ellenkezik az evangéliummal, ellenkezik a fiatalok alkatával is, akik természetüknél fogva dinamikusak, szenvedélyesek és bátrak. A pápa ezután idézte Szent Alberto Hurtado, az 1952-ben elhunyt chilei jezsuita szavait: „Jó nem tenni a rosszat, de rossz, nem tenni a jót”. Arra kérte a Szent Péter teret megtöltő fiatalokat, hogy vele együtt ismételjék el ezeket a szavakat.

A fiatalok legyenek a jó főszereplői

A pápa a következő buzdítással folytatta beszédét: „Legyetek a jó főszereplői!” Legyetek főszereplők a jóban!” Ne elégedjenek meg önmagukkal, amikor nem tesznek rosszat; mindenki vétkes, ha nem teszi meg a jót, amit megtehetett volna. Nem elég nem gyűlölni, meg kell bocsátani; nem elég nem haragudni, imádkozni kell az ellenségeinkért; nem elég nem okozni megosztottságot, el kell vinni a békét oda, ahol nincs béke; nem elég nem mondani rosszat másokról, félbe kell szakítani a beszélgetést, ha halljuk, hogy valakiről rosszat mondanak. Le kell állítani a pletykálkodást: ez jelenti azt, hogy jót teszünk. Ha nem állunk ellen a rossznak, akkor hallgatólagosan tápláljuk azt. Szükség van rá, hogy közbelépjünk ott, ahol a rossz terjed; mert a rossz terjed ott, ahol hiányoznak merész keresztények, akik a rosszal szemben felmutatják a jót, akik „szeretetben élnek” (vö. 5,2), Szent Pál intésének megfelelően.

Haladjunk előre a karitatív szeretetben

Ferenc pápa a következő szavakkal zárta beszédét a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt: „Kedves fiatalok, ezekben a napokban sokat gyalogoltatok, hosszú utat tettetek meg. Tehát edzettek vagytok, így mondhatom nektek: haladjatok előre a karitatív szeretetben! Haladjunk együtt a következő püspöki szinódus felé. Szűz Mária nyújtson nekünk támaszt anyai közbenjárásával, hogy mindnyájan, minden nap tényekkel tudjunk nemet mondani a rosszra és igent mondani a jóra”.